A szertartást Szakács Sándor, a Győr-szabadhegyi református Egyházközség lelkipásztora vezette. A kezdő énekek és imádság után Szigeti Endre, az alkotóközösség vezetője búcsúzott alkotótársai nevében Gizellától. Elmondta, hogy Németh Jánosné Gizella nagyon készült arra a kiállításra, amely lényegében egész életművét reprezentálta volna, és amelyre a gyászoló család kérésére változatlan időpontban, március 7-én már csak emlékkiállítás keretében kerülhet sor.
 
Gizella különleges műfajt képviselt az Antológia alkotóközösségében, melynek 2017 óta volt tagja. Textilképei messze túlmutatnak a hagyományos értelemben vett foltvarráson. Valódi kompozíciók, némelyikük szinte három dimenziót varázsol a szemünk elé. Csáky Anna szavai Németh Jánosné Gizella legutóbbi kiállításán: „Munkáin csodálatra méltó odaadással dolgozott, tehetsége, művészi látásmódja elképesztő gyakorlati készségekkel párosult. Varázslatos textilképei óriási fantáziáról, forma- és színérzékről, nem mindennapi teremtő erőről tanúskodnak.”

Németh Jánosné Gizella pályafutását pedagógusként kezdte, de a varrás mindig közel állt hozzá. Amikor aztán – már nyugdíjas korában – megtekintett egy foltvarró kiállítást, ámulatba ejtette a textilanyagok, hulladékok alkotás céljára való felhasználásának lehetősége. Azonnal megérezte, van ehhez tehetsége, fantáziája, és lesz kitartása. A hiányzó ismereteket tanulással pótolta: grafika- és festőtanfolyamokon vett részt, csatlakozott a győri foltvarrók köréhez. Újabb és újabb varrástechnikákat sajátított el, sőt egyéni, csak rá jellemző technikákat is kidolgozott. Az eredmény: utánozhatatlan bonyolultságú művészi kompozíciók, melyekben egyes motívumokat már a félig kész anyagon, utólagos festéssel alakított ki. Aztán még tovább ment, és az utóbbi időben egyre több festmény is kikerült a keze alól.

A Győri Antológia Közösséghez való csatlakozása új lendületet adott tevékenységéhez, sőt több munkájához éppen alkotótársaitól kapott ihletet. Agócs Attila szobrászművész mondta egyszer: „Igazán jó dolgok akkor születtek – akár tudományos, akár művészi munkákról legyen szó –, ha az alkotójuk belül igaz volt.” Szigeti Endre ‒ alkotótársai nevében is ‒ Juhász Gyula Consolatio című versével búcsúzott:

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.”

A szertartást Szakács Sándor tiszteletes liturgiával és zsoltárokkal zárta.

Molnár György
a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: Németh Jánosné Gizella búcsúztatása

Molnár György fotói

21 kép