Hogyan segítenek a mesék, a meseterápia a boldog párkapcsolat megteremtésében és megőrzésében?

Megmutatják, hogyan figyeljünk oda egymásra, és hogy milyen nehézségek, próbák adódhatnak a párkapcsolatainkban. Megmutatják a megoldásukat, és azt az ideált is, hogy milyen módon épülhet örök szövetség két ember között.

Igaz, hogy a mesék nagyon nagy része szól arról az időszakról, ami a párkeresésről, pártalálásról és magáról a felnőtté válásról szól. Innen indulunk, az első lépések meghatározók a későbbiekre nézve is. Ezek a történetek általában úgy végződnek, hogy nagy lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak. A zárómotívumot több síkon is lehet értelmezni. Szimbolikusan azt jelenti, hogy megtalálom a másik felemet, ki tudok teljesedni. Saját királyságomban király vagy királynő lehetek. Az eddig tartó történetek egyik konkrét vetülete a párkeresés. A mesék konkrét „technikákat” mutatnak, hogyan lehet például felismerni az igazit.

Ám jóval kevesebb az a történet, ami a házasságon belül játszódik. Mégis mi történik az egymásra találás után? A mesékben is általában ugyanazt látjuk, mint az életben. A két ember elsodródik egymástól, krízishelyzetbe kerül. Például jön a tó tündére, és elrabolja a férjet, vagy a király elmegy háborúzni, a nő pedig az anyóstól szenved… A harmónia valamilyen formában felbomlik. Ugyanakkor azt is megtudhatjuk, hogyan lehet visszarendeződni. Egy magasabb szinten egy új egyensúly tud létrejönni, ha a két ember tud változni, és akár áldozatot hozni. A mesék megmutatják, hogy a továbblépéshez sokszor felelősséget kell vállalni a saját tetteinkért, tudni kell bocsánatot kérni. Nem velünk van a baj, hogy a kapcsolatunk hullámzik, mert az életnek ilyen a természete, vannak lentek és fentek.

Azt is mintázzák a történetek, hogy milyen módon valósulhat meg egy közös fejlődési út. Ami gyakori, hogy a nők hozzák a nagyobb áldozatot a párkapcsolatért, a családért, ahogy ez az életben is általában így van. Néha vádolják a meséket, hogy túl könnyű az út, hisz mindig jó a vége. Valójában a mesehősök kemény próbatételeken mennek keresztül. Lehet, hogy földarabolják, majd összeforrasztják őket, de végül a célt mindig elérik. A mesékből pedig megismerhetjük magát a cselekvési tervet. A hőst gyakran segíti egy jóságos bölcs, aki szimbolikusan lehet persze egy belső hang is. De – ha egy konkrét helyzetre vetítjük – a párnak szüksége lehet külső segítségre, hiszen időnként nehéz rálátni a saját helyzeteinkre.

Mi lehet a szerepe a meseterapeutának egy segítő folyamatban?

Az összehangolódási folyamatot támogathatja, mert néha csak ennyire van szükség. Újra meglátni egymásban a szépet, újra felidézni egy jó emléket. A művészetterápiát is belecsempészem a folyamatba, nemcsak mesékkel, de versekkel és zenékkel is dolgozunk. A módszerek, amelyeket Antalfai Márta jungiánus pszichoterapeuta dolgozott ki, szépen átölelik egymást, mert ugyanarról a tőről fakadnak. A mesehallgatást alkotás is követi, ami olyan rétegeket mozgat meg bennünk, amelyekhez egyébként nem érnénk el. Mert a mese olyan mélységben is hat, amit szavakkal már nem mindig tudunk kifejezni.

Hogyan alkalmazod a zenét, a verseket és az alkotást?

A téma fűzi össze őket az elhangzott mesével. A vers az érzelmi oldalt indítja be, a klasszikus zene pedig, amit relaxált állapotban hallgatunk, tovább emeli az egészet. Itt képek jönnek, komplexusok oldódhatnak. Az egész folyamat célja a katarzis, a megtisztulás. Ezután jön az alkotás, amelyhez többféle technikát alkalmazhatunk. Hangsúlyozom, hogy nem szükséges hozzá semmilyen előzetes tudás vagy készség. Ez egy játékos lehetőség, egy örömteli forma, hogy kifejezzük magunkat, és közelebb kerülhessünk egymáshoz. Azzal, hogy kivetítjük a papírra, ami bennünk van, felszínre hozhatjuk és feloldhatjuk a bennünk lévő elakadásokat is. Tulajdonképpen a „lelkünket festjük meg”.

Szabados Éva

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Megújulás az állandóságban – Villáminterjú Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával
2. rész: „Se veled, se nélküled” – Villáminterjú dr. Horváth Sándor Domonkos családi mediátorral