Bussani ókori szerzők (Julius Caesar, Cassius Dio, Plutarkhosz) történeti műveit is forgatta, mielőtt megírta szövegkönyvét. Sartorio operájának ősbemutatóját Velencében tartották 1677-ben. Haym azonban alaposan átdolgozta az eredeti librettót, például lerövidítette a recitativókat, új áriákhoz írt szövegeket. Az opera cselekménye azután indul, hogy Pompeius Julius Caesarral szemben vereséget szenvedett Pharszalosznál, Egyiptomba menekülését követően pedig az uralkodó, XIII. Ptolemaiosz parancsára partraszállás közben megölték. Habár az opera szereplői valós történelmi személyek, maga a történet azonban kitalált.

Georg Friedrich Händel ‒ szokásaival ellentétben ‒ sok időt hagyott a zeneszerzésre, már 1723 kora nyarán elkezdte a komponálást, a munka során „minden addig szerzett zenés színházi tudását felhasználta”. A Giulio Cesaréhoz írt muzsikájára egyaránt jellemző „a csodálatos zenei leleményesség, a remek, egyben különleges hangszerelés is”, ráadásul zenéje segítségével képes a karaktereket pszichológiailag ábrázolni, továbbá az énekesek dallamai révén érzelmek széles skáláját (diadal, szerelem, bosszú, szánalom stb.) mutathatták meg. A Giulio Cesare in Egittóban, Giulio Cesare és Cleopátra áriái „egyaránt a jellemábrázolást szolgálják”: ezek az áriák nemcsak arra adtak lehetőséget az énekesek számára, hogy elkápráztassák a közönséget, hanem „egyben lebilincselő ábrázolásai a szereplők drámai motivációinak, gondolatainak” is.

„Händel operáinak középpontjában a számára elérhető énekesek hangja és különleges képességei álltak”, a komponálás során a rendelkezésére álló énekesek képességeinek megfelelően alakította az énekszólamokat. Nem volt ez másként a Giulio Cesare in Egitto esetében sem. Az ősbemutatón a korszak legkiválóbb énekesei alakították a főszerepeket. Julius Caesart az egyik legjelentősebb és legismertebb itáliai kasztrált énekes, Francesco Bernardi, művésznevén Senesino (1686‒1758) énekelte. Elképesztő énektechnikával rendelkezett, azonban emellett ismert volt kiemelkedő színészi képességéről, drámai alakításairól. 1720 óta szerepelt Londonban, ettől kezdve Händel valamennyi új operájában számára írta a férfi főszerepet, 1726-ig összesen kilenc Händel operában lépett színpadra. Julius Caesarként különösen nagy közönségsikert aratott.

1722-től kezdve állandó partnere Francesca Cuzzoni (1696‒1778) olasz szoprán volt. Számára komponálta Händel a Giulio Cesaréban Cleopatra szerepét. Ez a nőalak talán Händel összes színpadi figurája közül a legteljesebb és leglenyűgözőbben megrajzolt. Cuzzoni ebben a szerepben aratta legnagyobb londoni sikerét. Händel mind a két sztárénekes számára egyaránt 8-8 áriát és 2-2 ún. recitativo accompagnatót, azaz zenekarral kísért recitativót komponált, „ezáltal mindketten maximálisan megmutathatták hangi képességeiket”. A további szerepekben is jelentős művészek léptek színpadra. Anastasia Robinson (1678‒1729) angol kontraalt Corneliát, Pompeius özvegyét, Margherita Durastanti (1700‒1734) Sestót, Cornelia és Pompeius fiát, Gaetano Berenstadt (1687‒1734) olasz kontratenor Tolomeót, Egyiptom uralkodóját, Cleopatra testvérét, Giuseppe Boschi (1698‒1744) olasz basszista pedig Achillát alakította az ősbemutatón.

Händel műve, amelyet „a legkonzekvensebben kidolgozott barokk hősoperának tartanak”, a premieren óriási sikert aratott, korabeli levelekben így írtak a kortársak: „a ház a hetedik előadásra éppúgy megtelt, mint az elsőre”. Az ősbemutató évében összesen tizenhárom előadást tartottak, ezt követően még három évben, 1725-ben, 1730-ban és 1732-ben is műsorra tűzték Londonban, Händel a partitúrán minden alkalommal kisebb-nagyobb változtatásokat hajtott végre, például több új áriát is komponált. Életében a Rinaldo mögött a második legtöbbször játszott operája volt, ráadásul Anglián kívül (pl. Párizsban, Braunschweigben, Hamburgban) is játszották. 1922-től kezdve egészen napjainkban az egyik legismertebb, legtöbbször játszott barokk operának számít, Händel legnépszerűbb zenedrámája.

oszem

Felhasznált irodalom: Christopher Hogwood: Händel; Opera : képes enciklopédia. Összeáll. Stanley Sadie; wikipedia; getabstract.com

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.