A második világháború 1939. szeptember 1-én Lengyelország lerohanásával kezdődött, 27 nappal később pedig Varsó megadta magát. Majdnem kereken öt évvel később aztán újra véres harcok dúltak a főváros utcáin a németellenes felkelés hónapjai során, szóval a lengyel metropolisznak a múlt évszázad közepén rendesen kijutott a „katonáskodásból”. Csoda-e, hogy az ismert bolognai művész, Blu ebben a témakörben festette meg alkotását a város egyik frekventált helyszínén?

Varsó kellős közepén járunk, a központi pályaudvar közelében, a Sienna u. 45. szám alatti épületnél. A bérház a főváros azon kevés helyszíneinek egyike, amelyik túlélte a világháborút. Mára mindezen túl jócskán ikonikusnak is számít, Blu-nak köszönhetően. 2010-ben az olasz művész, aki a Tate Modern-beli kiállítása és a Banksy-vel való együttműködése nyomán már világszerte ismert volt, meghívást kapott a varsói Updates Fesztiválra. Alkotásának a bérház nyugati, a 2x3 sávos II. János Pál sugárútra néző oldalát választotta, hogy megidézze a történelmi múltat, egyúttal pedig magának a háborúnak a meghatározására is felhívja a figyelmet: olyan, a hatalmon lévők kezében összpontosuló eszköz, amelyben a katonák, vagyis az emberek csupán bábuk lehetnek.

A Puppet Soldiers címet kapott gigantikus, 1200 négyzetméter területű falfestményen egy óriási és hat kisebb-nagyobb marionett katona szerepel (euró- és dollárszimbólumokkal a sisakokon és váll-lapokon), akiket a karokon, lábakon és fejeken átmenő húrokkal „irányítanak”, mint a zsinegekkel rángatott bábukat. Blu 2010 júliusában, a 35 fokos hőségben, az ablakokon is hengert alkalmazva 4 nap alatt festette meg az alkotást. Elkötelezettségét és „átszellemültségét” bizonyítja, hogy naponta csupán egyszer hagyta el az állványzatot (még fiziológiai szükségleteit is egy kis pohárba végezte el). A freskó ráadásul azért is jelentős a munkásságában, mert először használt színeket, a korábbi munkái rendre fekete-fehérek voltak.

Öt évvel később aztán újra a figyelem középpontjába került a Puppet Soldiers: 2015-ben ugyanis Jakub Woynarowski művész és kurátor, képregények, vizuális esszék, filmek és installációk alkotója – a varsói Zbigniew Raszewski Színházi Intézet kezdeményezésére – ezt a falfelületet nézte ki magának arra, hogy a lengyelországi nyilvános színházak 250 éves fennállása alkalmából saját festményével mázolja át. Freskója egy óriási szemet ábrázolt volna, amely egy színpadról tekint a közönségre. Az elképzelés azonnal széles felháborodást keltett: a tömeges online tiltakozások, valamint a street art és az urban art világának ellenkezése szerencsére megakadályozta az akciót, egyúttal bebizonyította, hogy a közösség hangja igenis számít. Tény volt azonban, hogy a Puppet Soldiers falfestmény öregszik, kopik, ugyanis Blue hígított festékkel készítette, ami azt a benyomást kelti, hogy az egész mű „szertefoszlik”. Ráadásul nem vethető alá konzerválásnak, mert az olasz művész nem akarja, hogy az alkotásait megőrizzék.

A jelenleg Bolognában élő Blu 1999 óta vesz részt az utcai művészet színterein. Mint a legtöbben, ő is festékspray-vel kezdett graffitizni, majd a léptékek bővítésével és a technika megváltoztatásával legalizálta kreatív munkáit. Festékhengerekkel és teleszkópos botokkal kísérletezett, majd mind jobban otthonossá vált a digitális animációban is. Legszívesebben a városi és ipari tájak köré szervezi műveit, amelyek gyakran helyi problémákra világítanak rá, fogyasztásellenes, antiglobalista és háborúellenes jellegűek. Általában különféle intézmények és szervezetek megbízásaira dolgozik, számtalan művészeti fesztiválra kap meghívást.

Főként Európában és Amerikában (Mexikó, Guatemala, Costa Rica, Argentína, Brazília, Nicaragua) alkot. Leghíresebb alkotása egy hatperces grafikai animáció, a Muto, amely több száz falfestményből áll. A videó elkészítése hónapokig tartott, az argentínai Buenos Aires utcáin festette, több díjat is nyert vele. 2018-ban a Zooo Print & Press-nél jelent meg Minima Muralia című könyve, amely Blu több mint 200 falfestményét, backstage felvételeket és eddig kiadatlan munkákat sűrít bele egy 288 oldalas gyűjteménybe. Az olasz művész bámulatos munkái igazságként állnak szemben a mai modern kor politikai eseményeivel és más ellentmondásokkal.

Szilvási Krisztián

Forrás: angol Wikipédia, streetartbio.com, inyourpocket.com, culture.pl, researchgate.net, peakd.com

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Dan Kitchener: A Rainy Night in Tokyo (Camden, London)
2. rész: Bordalo II: Lince Ibérico (Parque das Nações, Lisszabon)
3. rész: Hunto & Mister Thoms: Connectivity Matters (Shoreditch, London)
4. rész: Claes Oldenburg és Coosje van Bruggen: Houseball (Mitte, Berlin)
5. rész: Tadas Šimkus és Žygimantas Amelynas: The Master – Wise Old Man (Kaunas, Litvánia)
6. rész: Bjørn Okholm Skaarup: Hippo Ballerina (Manhattan, New York)
7. rész: Robert Hannaford és Cam Scale: Wheat Bags to Sand Bags (Owen, Ausztrália)
8. rész: John McEwen: Weaving Fence and Horn (Calgary, Kanada)
9. rész: Hugo Lomas (Sfhir): The Golden Legend (Guarda, Portugália)
10. rész: Gillie and Marc: Dogman and Rabbitwoman with Coffee (London, Anglia)
11. rész: Karabo Poppy Moletsane: Soweto Towers (Soweto, Dél-Afrika)
12. rész: Pacita Abad: Alkaff Bridge (Szingapúr)
13. rész: Odeith: Carlos Paredes és Amália Rodrigues (Amadora, Portugália)
14. rész: Barry Flanagan: Hare in O'Connell Street (Dublin, Írország)
15. rész: Okuda San Miguel: The New Mona Lisa (Párizs, Franciaország)
16. rész: Tommy Weisbecker Haus Murals (Berlin, Németország)
17. rész: Astro – BUMP Festival (Calgary, Kanada)
18. rész: Batist Vermeulen: Nello en Patrasche (Antwerpen, Belgium)
19. rész: Slim Safont: Punishment (Aberdeen, Skócia)
20. rész: Costas Varotsos: Dromeas – The Runner (Athén, Görögország)
21. rész: Wild Drawing (WD): Flirting 2021 (Ura Vajgurore, Albánia)
22. rész: Annex Burgos: Las Musas – A múzsák (San Juan, Puerto Rico)
23. rész: Jan Is De Man: Könyvespolc házfalon (Utrecht, Hollandia)
24. rész: Tambo Art: A rizs hántolatlan művészete (Inakadate, Japán)