Mi az értelme konfliktusainknak?

Úgy gondolom, hogy a konfliktusainknak sok esetben érzelmi alapja van, de számtalan okra visszavezethetők. Ha például valaki haragszik, akkor emögött általában a félelem áll, nagyon gyakran a kapcsolat elvesztésétől való félelem. A vitáink sokfélék lehetnek: vannak csekély jelentőségűek, amelyeket könnyen tudunk rendezni, de sok esetben komolyabb problémát is tükrözhetnek.

Hogyan tanulhatjuk meg jobban kezelni a konfliktusainkat?

Ez a jellegüktől is függ. De az alapvető kérdés az, hogy szánunk-e időt a dolgok átbeszélésére. Hátrább tudunk-e lépni a nehézség érzelmi oldalától, hogy egyenrangú félként, higgadtan és tárgyilagosan beszélgessünk – ugyanakkor őszintén és hitelesen feltárva az üggyel kapcsolatos érzelmeinket. Így esélyt kaphatunk a másik megértésére és a feloldás megtalálására.

A tudatosságnak milyen szerepe lehet a feldolgozásban?

A Victor E. Frankl által kidolgozott logoterápia szerint minden ember életében fordulnak elő nehéz vagy akár szörnyű dolgok. A bűn, a betegség és a halál is kísérője az életünknek. Ha már megtörtént valami, azon nem tudunk változtatni, abban viszont szabadságunk van, hogyan viszonyuljunk hozzá. Az emberi méltóság az alap, és végiggondolhatjuk, hogy milyen reakció esetén tudunk hitelesek maradni – elsősorban saját magunk előtt –, milyen értékeket képviseljünk az adott konfliktus kapcsán.

Hogyan lehet segíteni egy elmérgesedett helyzetben mediátorként?

A mediátori tevékenység alapja dióhéjban összefoglalva, hogy megteremtse azt a biztonságos, az emberi méltóságot és az egyenrangúságot megőrző környezetet, amelyben a vitás felek elmondhatják a véleményüket. Ilyenkor olyan megközelítések is hangot kaphatnak, amelyeket egy elmérgesedett helyzetben, az érzések viharában folytatott kommunikáció során valószínűleg már nem hallanak meg a felek. Itt jelen tudnak lenni, nem csak fizikai értelemben, és tényleg odafigyelnek egymásra. Szabályok vannak. Például végig kell hallgatni a másikat, nem vághatnak egymás szavába, és mindenki kap időt, hogy kifejthesse a saját álláspontját. A mediátor segít az általánosan megfogalmazott vélemények pontosításában, a félreértések feloldásában. Sok esetben már a kommunikáció tisztázása is sokat segíthet.

Ha esetleg a felek konfliktusában jól detektálható egy meghatározott mintázat, például egy negatív interakciós spirál (a két ember már nem tud úgy egymáshoz szólni, hogy ne rontson egyre tovább a kapcsolaton), olyankor az okok tudatos megvilágítása feloldhatja ezt az örvényszerű folyamatot, és ki lehet lépni belőle. Nagyon sokat jelenthet, ha a konfliktus saját megélését a pár őszintén megosztja egymással. A felek kommunikációjában a mediátor tulajdonképpen egyfajta katalizátorként működik közre.

„Se veled, se nélküled” – Konfliktusok, megoldások a családi mediátor szemével című előadás

Milyen felismerhető mintázatokkal találkozik a munkája során?

A tudomány meghatároz úgynevezett családi életciklusokhoz kapcsolódó kríziseket. Már ott elkezdődhetnek a nehézségek, amikor egy pár összeköltözik, és alkalmazkodni kell egymáshoz. A házimunkának vagy a megélhetés terheinek felosztása mind tisztázandó kérdések. Ehhez nyilvánvalóan mindenki hozza az otthon látott mintákat és a saját személyiségét. Majd megszületik a gyermek, és a kapcsolat teljesen megváltozik. Már nem a férj az első személy az anya számára, hanem az új családtag. Egy áthangolódás történik. Ahogy a gyermek növekszik, hozza az újabb és újabb kihívásokat a szülők számára. A kamaszkor átvészelése külön fejezet. Nehézség lehet, ha a pár tagjai másként képzelik el az önállósodás fokozatait. Például az a kérdés, hogy meddig maradhat ki este a gyerek, könnyen konfliktusforrássá válhat.

A következő válsághelyzet a kirepülés. A pár ott marad egymással, a főprojekt megszűnik. Mit kezdenek egymással a gyerekek nélkül? Közben pedig berobban egy életközépi válság, amivel szintén meg kell küzdeni. Aztán pedig jön a nyugdíj, amikor a két ember egész nap élvezheti egymás társaságát. Megtalálják-e még a hangot? Megélhetik gyötrelmesen, de lehet belőle akár egy második nászút időszaka is.

Ezek a krízisek mind kihívást jelentenek, ugyanakkor lehetőséget adnak a fejlődésre. És ezek csak a normális, megszokott helyzetek. Ezenfelül jönnek még a váratlan események, amiket hoz az élet, például egy munkahely elvesztése, egy haláleset vagy az egyik idős szülő ápolásra szorulása. A mintázatok, nehézségek felismerésében és kezelésében sokat segíthet az önismeret. Ez azért is fontos, hogy a magunkkal hozott esetleges családi terheket ne pakoljuk át a gyermekeinkre.

Mi lehet az állandóság forrása egy kapcsolatban?

Azt gondolom, hogy a szerelem. Természetesen ez az érzelem változik, az idő előrehaladásával más-más jelentést kap. Az alapvető kérdés, hogy számíthatok-e a másikra, hogy jelen van-e, figyel-e rám, amikor hozzá beszélek. Fontos vagyok-e neki? Összességében úgy látom, hogy az állandóság forrása a szerelem, a szeretet és a biztonság.

Szabados Éva
Fotó: Perjés Dorottya

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Megújulás az állandóságban – Villáminterjú Kozma-Vízkeleti Dániel család-pszichoterapeutával