Nászfrász

Beugró a Paradicsomba – filmkritika

beugro-a-paradicsomba

George Clooney és Julia Roberts Balira és nem Taktaharkány-Külsőre utazik, amikor megtudják, hogy egyetlen lányuk hozzá akar menni az első sráchoz, aki ezen a botrányosan egzotikus és csodálatos helyen szépen rámosolygott. Az egymástól az idők során teljesen elhidegült pár kap az élettől még egy esélyt, és miközben a lányuk életébe készülnek beavatkozni, a saját múltjukkal és rossz döntéseikkel is szembe kell nézniük. A Beugró a Paradicsomba egy jópofa romantikus vígjáték mindenki Ross dokijával és Anna Scottjával.

A diplomaosztó után volt egy rövid nyaram, aztán várt a katonaság, Bali helyett Tapolca, és ezt azóta sem pótoltam, mert valahogy soha nem volt „kedvem” hozzá. Pedig a Clooney alakította karakterhez hasonlóan apám is építész, talán anyámon bukott el a dolog, akitől mindig is távol állt a műkincs-kereskedelem. De legalább nem váltak el, és nem állított be egy bájgúnár pilótával. Mondhatjuk tehát, hogy Lily (Kaitlyn Dever) egy szerencsés lány, mert a jogi egyetem elvégzése után és az ügyvédbojtárkodás előtt egy laza kiruccanás a jutalma, ahová még a legjobb barátnője, a romantikus filmek külső szemlélőjeként csendesen alkoholizáló, Oravecz Nóra élettapasztalatával megáldott Wren (Billy Lourd) is elkíséri. Ott aztán megismerkedik a moszattermesztéssel foglalkozó Gedevel (a bali–indonéz származású francia zenész, színész, modell Maxime Bouttier), akibe azonnal beleszeret, és úgy dönt, hozzámegy.

beugro-a-paradicsomba

Az esküvő hírére apa (George Clooney) és anya (Julia Roberts) szövetkeznek, pedig ki nem állhatják egymást, aminek – amikor és akárhányszor csak tehetik – hangot is adnak. Eldöntik, hogy minden eszközzel megpróbálják megakadályozni a házasságot, hogy legalább a lányuk ne kövesse el ugyanazt a hibát, amit egykoron ők. A hátralévő mintegy másfél órában aztán rájönnek, hogy ennek a hibának az eredménye éppen a lányuk, meg arra is, hogy annyira mégsem utálják egymás, és persze arra is, hogy Bali amúgy egy tök szép hely.

Kár is lenne tagadni, ez bizony egy romantikus vígjáték, abból is a legártalmatlanabb fajta, el nem ítélhető módon hiányzik belőle az izgalom, a dráma, a mélyfilozófia. Időnként igenis szükség van az audiovizuális lobotómiára, amikor az agy kikapcsol, és csak megpróbáljuk élvezni azt, hogy kivételesen mindenkinek jó volt a hely és az időpont, ráadásul volt jegy és parkolóhely is. Ez a film Clooney-ról és Roberts-ről szól, meg egy kicsit a lányukat alakító színésznőről is, de van hozzá egy aranyos és kedves sztori is, biztos, ami biztos.

beugro-a-paradicsomba

A legtöbben valószínűleg soha nem jutunk el Indonéziába, pláne nem Balira, éppen ezért üdvözítő, hogy a cselekmény lezongorázása mellett megismertetnek minket a helyi szokásokkal és kultúrával, a hely varázsával, nyugalmával. A helyiek tökéletes harmóniában élnek a természettel, de a vastag pénztárcájú, furcsán viselkedő turistákat valószínűleg soha nem fogják teljesen megszokni. A végkifejlet, a tanulság és a mondanivaló szerintem tök egyértelmű. Azon túl, hogy belepakolták a romantikus vígjátékok szinte minden kellékét és csavarját, a szülő-gyermek kapcsolat, illetve a megromlott házasságok és hibás döntések boncolgatása terén sem újították meg a műfajt, de ez nem is baj.

Clooney és Roberts között nagyon működik a kémia, régi motorosok ők, akik félszavakból is megértik egymást, és pontosan tudják, hogyan kell felmelegíteni a töltött káposztát. A film végi bakiparádéból egyértelműen látszik, hogy egy görcsmentes forgatás, egy jutalomüdülés volt ez az egész, de mégsem irigykedünk rájuk, amiért nem a Blaha aluljáróban játszódik a sztori. Ott vagyunk velük Balin, együtt sírunk, együtt nevetünk, meg amit még ilyenkor szokás.

beugro-a-paradicsomba

A Beugró a Paradicsomba legfőbb erénye az őszintesége, ugyanis semmivel sem akar többnek látszani annál, mint ami valójában, vagyis egy tét nélküli, romantikus vígjáték ötezerszer látott cselekménnyel és jónevű színészekkel. Most, hogy szinte kivétel nélkül minden film megpróbálja elhitetni velünk, mennyire más, mint a többi, mennyire eredeti és kreatív, mennyi értéket hordoz magában, és egyébként is toronymagasan kiemelkedik a szürke tömegből, már ezért is hálásak lehetünk. Amikor a Robertsnél 3 évvel idősebb Bullock Tatummal az oldalán haknizik a dzsungelben, és a Clooney-nál 9 évvel idősebb Neeson harmincas éveikben járó karaktereket ver agyba-főbe egy kézzel, felesleges azon rugózni, hogy kinek mi illik, kinek mi áll jól.

Könnyed, szórakoztató, egész heti hajtás után fáradtan és ingerülten moziba beülős, mindent elengedős, magunk mögött hagyós, kólaszürcsölős, popcornzabálós cucc, amiből ha kéthetente kéne megnéznünk egyet, valószínűleg eret vágnánk magunkon, de így, félévente-évente pont jó.

beugro-a-paradicsomba

Hujbi
Forrás: hetediksor.hu

2024.02.15