A váralapító névadó

Ozorai Pipo úgy döntött, hogy ez a vidék lesz otthona. Sajnálatos módon azonban nem sokáig élvezhette a családi fészket, korán meghalt. A gyermekei is sorban távoztak a földi világból, így valójában az őket követő Héderváriak, majd Esterházyak birtokolták hosszabb ideig Pipo örökségét. Mégis a mai napig az ő nevét viseli a vár, és ez cseppet sem érdemtelen. Ennek megértéséhez ismerjük meg egy kicsit jobban a nagyszerű férfiú életét! Ki is volt valójában a furcsa nevű váralapító?

A Firenze környékén élő olasz család sokadik gyermekekén határozta el, hogy egy kereskedő oldalán elindul szerencsét próbálni, ekkor még Filippo Scolari néven. Sokfelé megfordultak, míg az 1400-as évek elején Magyarországon találta meg a boldogulás útját. Inasként kezdte, de pályája gyorsan és szépen emelkedett egészen addig, míg Luxemburgi Zsigmond király hű lovagja (a lexikon szerint barones regni, vagyis országbáró) nem lett. Az uralkodó érdemeit birtokadományokkal ismerte el, és abban a kegyben részesítette, hogy kőből, fából erődítményt emeltethetett ott, ahol szeretett volna. Az ozorai dombok bizonyára az itáliai szülőföldre emlékeztették, az igazi vonzódást azonban Ozorai András lánya, Borbála jelentette. A vidék ura alighanem örömmel adta leányát a szorgalmas és művelt ifjúhoz, aki ekkor éppen a Kanizsaiak simontornyai várnagya volt. Pipo műveltsége saját korában is figyelemre méltó volt, kortársainak nagy részétől eltérően írni, olvasni és számolni is tudott. Az anyanyelvén és a magyaron kívül németül, lengyelül, csehül és románul is tökéletesen tudott. E felettébb hasznos tudás birtokában érthető, hogy szolgálatainak elismeréseként a király hét megyére kiterjedő tartományt bízott rá, amelyet haláláig igazgatott. Mint országbáró tagja volt az egyetlen magyar alapítású lovagrendnek, Zsigmond király híres sárkányos rendjének. Tizennyolc győztes hadjáratot vezetett a török ellen. Udvarában és kíséretében vált férfivá a híres törökverő, Hunyadi János. Kivételes képességű hadvezér hírében állt, nevéhez köthető az al-dunai magyar határ Szörény és Nándorfehérvár közötti várláncának kiépítése.

Pipo szabályos négyzet alaprajzú kastélya a magasból

Családi fészek, ahol a királyt is vendégül látták

A házasságkötéssel felvette az Ozorai nevet, magyarosította a Filippót Pipóra, és 1416-ban nagyszabású építkezésbe kezdett, eközben ferences kolostort is alapított Ozorán (1418-ban). Az alacsony várfalak, a bástyák, a várárok, amelybe egykor a közeli Sió vizét vezették, ne tévesszen meg bennünket! A vár nem katonai céllal épült. A szabályos négyzet alaprajzú, reprezentatív megjelenésű épület inkább volt kényelmes családi fészek, amely lakályosságával kitűnt a korabeli magyar várak közül mint erődítmény. Emberléptékű méreteivel pedig hasonlított az itáliai városi palotákra, vagy a vidéki főúri vadászkastélyokra. Pipo valószínűleg kardjában és a megerősített déli végekben bízott, amikor a kor szokásaitól eltért. Az 1423-ra elkészülő épületben állítólag a királyt is vendégül látta, aki hűségét bizalmas posztokkal (királyi kincstartó, sókamarák vezetője) és sírig tartó barátsággal jutalmazta. Élete végén is különös kegyben részesült: a magyar királyok temetkezési helyéül szolgáló székesfehérvári bazilikában helyezték örök nyugalomra.

Pipo köszvényben szenvedett, halála után jó ideig özvegye, Borbála asszony lakott a kastélyban, miután gyermekeiket is sorra eltemettette, már csak egyedül. A birtok Hédervári Lőrinc nádorra szállt, az ő leszármazottai majd egy évszázadig viselték gondját örökségüknek, az 1510-es években reneszánsz stílusban újították fel otthonukat, az udvari loggiát bábos korlátos folyosóvá építették át, az ablakkereteket reneszánsz faragott kövekre cserélték ki, a boltozatokat több helyen díszes famennyezetekkel váltották fel.

Reneszánsz konyha mosogatóval, füstölőkéménnyel

Egymásra rakódott stílusok

A következő évszázadokban hol a török, hol a Habsburg csapatok zavarták meg az itt élők nyugalmát, ami az épületen is rajta hagyta nyomait. Amikor például 1686-ban felszabadult a (majd 140 éves) török uralom alól, az ágyúgolyók pusztításai elől csak három fala úszta meg. A 18. században már az Esterházyak birtokaként tartják számon. 1727-ben a romos épületet helyreállították ugyan, emeletet is húzattak rá, de nem vidéki rezidencia lett, hanem hivatali és tiszttartói lakásoknak, börtönnek, borospincének, magtárnak adott helyet. A gótikának, reneszánsznak csak hírmondói maradtak. A 19. században még rosszabb sorsra jutott, magtárrá alakították, egészen az 1970-es évekig tároltak benne gabonát. A II. világháború után állami tulajdonba került, irodák, tantermek, helytörténeti kiállítás működött a történelmi falak között. Az 1980-as években régészeti kutatások kezdődtek, gazdag leletanyagot sikerült feltárni. A 2000-es években felújították a palotát, és 2007-ben megnyitották kapuját a nagyközönség előtt. Közben egy újabb helyreállításon is átesett, amely 2015-ben fejeződött be. Ez utóbbi sokat tett hozzá az összképhez, hiszen újjáépítették a külső várfalat a saroktornyokkal és a bejárathoz vezető hidat is.

A háziasszony szobája árnyékszékkel

Teremről teremre a történelmi kulisszák között

A kapun belépve azonnal nagyon otthonosan érzi magát az ember, köszönhetően a látványos és igényes kialakításnak. A bajnai kastélyfelújítás esetén a restaurátorok remeklését emeltem ki, így itt sem állhatom meg, hogy ne adjak „Taps-díjat” a kurátoroknak, sőt a kertépítőknek is. De maradjunk csak a belső tereknél! Az évszázadok átépítései mind nyomot hagytak az épületen: barokkos homlokzat, gótikus első emeleti ablakok, a berendezés viszont a reneszánszba repít bennünket. A tereket minden részletre kiterjedően korhű köntösbe öltöztették, nem spóroltak a bútorokkal, használati tárgyakkal és díszítőelemekkel. Az embernek az az érzése, mintha valami történelmi film kulisszái közé csöppent volna. A látvány egyáltalán nem fárasztó, kényelmesen sétálhatunk teremről teremre egy felkészült idegenvezetővel, aki beavat a kor szokásaiba, furcsaságaiba, a házigazdák életébe. Kicsit el is csodálkozunk, hogy a méretei ellenére is van itt minden, a trónteremtől a kápolnán át a fegyverteremig és a konyháig. A hangulat megteremtéséhez budapesti múzeumokból kölcsönkapott tárgyakat válogattak össze. Az elsődleges cél a korabeli főúri életterek hangulatának megteremtése volt.

A földszinten kialakított tárlatot a várban és a környékén talált eredeti régészeti leletekből állították össze. A nézelődést a reneszánsz konyhában kezdjük, ahol felfedezhetünk egy egyszemélyes, kikövezett futárfolyosó szellőzőnyílást, egy kutat, egy hatalmas méretű boltozatos kandallót ferde kéményű füstkivezetővel, amelyben húst füstöltek, vagy a két lábon álló mosogatómedencét, sarkában lyukkal, amely kivezette a mosogatólét az ún. gyűjtőlatrinába. Filmszerűen jelenik meg előttem a konyhai sürgés-forgás, a nyárson forgó, egyben sütött vadpecsenye és efféle jelenetek. Az emeleti fa szerkezetes loggia gerendázatán 320 csokor levendula szárad, fantasztikus illatot árasztva.

A lakomateremben gyakori vendég lehetett a medvetáncoltató is

Az emeleti történeti termek közül érdekes Pipó hitvesének hálószobája, amely gyerekszoba is lehetett. A régészek megtalálták a kandalló maradványait, innen lehetett következtetni a szoba tulajdonosára, mert abban a korban fűtött helyiség csak az anyának és a gyermekeknek adatott meg. Az ágy rövidségére is van magyarázat, egyrészt nem voltak magasak, másrészt úgy tartották, hogy csak a halottak fekszenek kiterítve. A kor luxusát mutatja, hogy a szobából árnyékszék nyílik, amelynek tartalma a várfalon kívülre távozott. Láthatunk még egy mosakodódézsát is, amit a szolgálóknak évente szerencsére csak 4-szer, 5-ször kellett meghordani vízzel, sűrű fürdéshez is kapcsolódtak tiltó babonák. A fegyverteremben a Zsigmond király korabeli lovagi kultúra elevenedik meg egyedi fegyvermásolatokkal, pajzsokkal, vértezetekkel, Pipó rekonstruált páncélzatával, egy életnagyságú lovaskatonával, élő lópreparátummal. A vár felszentelt kápolnájában 600 éves freskótöredékek láthatók, valamint itt őrzik Szent György csontereklyéjét. A díszes trónterem vagy lovagterem egyszerű, mégis előkelő. Itt találkozhatunk a ház urával is, igaz, csak festményen, amely katonaként ábrázolja őt. A lakomateremben újabb filmbeillő, fantáziát megmozgató enteriőr fogad bennünket. Evőeszközöket nem használtak, kézzel ettek, kezüket a szolgálók ruhájába, a vadászkutyák bundájába törölték. Mosakodó szekrényt már később használtak.

A reneszánszból átballagunk egy barokk stílusú szalonba, amely már az Esterházyaknak, a kastély utolsó gazdáinak állít emléket. Gyönyörű gobelinnel készült kárpitok, furcsa fejeket formázó fiókkihúzók, Apponyi mintás herendi teáskészlet mind-mind a vagyon fokmérői, és egy igazi ereklye, egy 1545-ből származó selyemre arany- és rézszál hímzésű címeres zászló. Utolsóként egy szoborterem alakjai fogadnak.

A történelmi falak között a második emeleten öt vendégszoba kapott helyet, így akár éjszakára is maradhatunk a reneszánsz kulisszák között, hogy a korszellemet átéljük, természetesen XXI. századi színvonalon.

A kastély hangulatához sokat adnak az ott élő gyönyörű növényeknek

Érdemes időzni a külső várudvaron, ahol a kertépítők csodálatos rózsakertet telepítettek. Emiatt még inkább belopózhat szívünkbe és emlékeinkben Ozora vára.

SzaSzi
Fotók: SzaSzi, Ozorai Várkastély (1., 2., 11., 13., 22., 27. kép – engedéllyel)

Fotógaléria: Ozorai Pipo várkastélya

Szabó Szilvia fotói

41 kép

 

Forrás: pipovarkastely.hu, nöf.hu

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Az „ördöglovas” kastélya Bajnán
2. rész: Az örök szerelem kastélya Nádasdladányban
3. rész: Grandiózus klasszicizmus, angolos tájkert, szabadkőművesség Dégen