Knausz Lizzie eredetileg angoltanár, aki vonzódik a színház világához, így drámatanári, színház- és dráma animátori végzettséget is szerzett. Az írás és a rendezés is közel áll hozzá, azt mondja, ez a komfortzónájához tartozik. Az Okuláré Projekt győri csoportjának vezetője, sokoldalú aktív tagja.

Honnan indult a kezdeményezés ötlete?

Évekkel ezelőtt, amikor dramaturgiai témájú szakdolgozatomat készítettem, találtam rá a Metro Works Színházművészeti Szabadiskola drámaíró tréningjeire. A hathetente tartott, aktív műhelymunkával zajló alkalmakon olyan neves, tapasztalt szakemberekkel találkozhattunk többek között, mint Lőkös Ildikó színházi dramaturg, egyetemi tanár, Bíró Bence dramaturg, műfordító, vagy a győri születésű Pass Andrea drámaíró, rendező, színháztörténész. Rengeteg inspirációt és tapasztalatot gyűjtöttünk. Tulajdonképpen ebből nőtte ki magát az Okuláré Projekt, amely Ilyés Lénárd, azaz Leó nevéhez kapcsolódik, aki azt tűzte ki célul, hogy megjelenési lehetőséget talál a legtehetségesebbeknek. Az Okuláré Projekt 2021 tavaszán indult útjára a Fiatal Drámaírók Háza és a Metro Works Színházművészeti Szabadiskola szervezésében.

Kiknek szól? Mit takar az Okuláré Projekt elnevezés?

Ez egy kéthavonta megújuló programsorozat. Célja elsősorban, hogy a pályakezdő drámaíróknak biztosítson bemutatkozási lehetőséget határon innen és túl. Minden alkalomra új hívószóra várjuk a drámaszövegeket – a legutóbbi a ’köz’ volt –, amire szabadon lehet asszociálni. Az első körben egy szakmai csoport kiválasztja az általuk legjobbnak tartott hat darabot. Ezt egy online műhelymunka követi, ahol a hat szerző és a zsűri is jelen van, és egy profi író–dramaturg mentorálása segítségével építő jellegű megjegyzéseket, ötleteket, nézőpontokat kaphatnak az alkotók. Legutóbb Romankovics Eda színházi nevelési szakember gazdagította a munkát. Hangsúlyozom, hogy építő jellegű a hozzáállás, kétirányú a kommunikáció, ami azt jelenti, hogy a szerző is kérdezhet, reflektálhat.

Mekkora az érdeklődés? Mi történik a „kiválasztottakkal”?

Általában 35-40 pályamű érkezik be. Akik nem jutnak be a hatba, ők is kapnak visszajelzést, ebből tanulhatnak, ezzel őket is támogatjuk. A hat kiválasztott az online műhelybeszélgetés után kap egy hetet, hogy formáljon a szövegén. Újraolvassuk, és szavazunk, hogy melyik három legyen az, amelyik felolvasó színházi előadás formájában a nyilvánosság elé kerülhet.

Hogyan kell elképzelni ezeket a felolvasó színházi előadásokat?

Ezek országszerte, sőt a határainkon túl is zajlanak, jelenleg 17 helyszínen. Dunaszerdahelytől Zürichen, Madridon, Kolumbián át Japánig tényleg a legkülönbözőbb helyeken élő magyar közösségekben rendezik, ennélfogva a lehetőségek és az esemény is meglehetősen különbözőek. Japánban lehet, hogy csak egy egyszerű felolvasásra jönnek össze, és nekik nyilván mást jelent ez az alkalom, mint nekünk, ott inkább a közösségépítés a cél. Mi egy kicsit játszunk is, de a szövegen van a hangsúly. Általában egy vagy két próba jut egy darabra. Itt, Győrben szerencsések vagyunk, mert ahogy Perényi Balázs mondta egyszer, Győr egy drámapedagógiai falu, vagyis nem nehéz vállalkozó szellemű játszókat találni. Nagyon szeretjük a Generációk Házát, ahol a projekt darabjai megvalósulhatnak, és ahol mindig nagyon segítőkészen állnak az előadás megrendezéséhez.

Mi történik az utolsó fordulóban?

Az előadásoknak is van egy koreográfiája. Lejátsszuk a három darabot, amelyek maximum húszpercesek. A szünetben a nézők szavazhatnak, hogy melyik tetszett nekik a legjobban, majd visszaülünk egy beszélgetésre, ahol a nézők is elmondhatják a benyomásaikat. Ezeket is megkapják az írók jegyzet formájában, tehát ebből is tudnak merítkezni. A beszélgetést szavazás követi, az egyes helyszínek eredményei a projektvezetőnél landolnak, aki összesítés után végül kihirdeti az adott kör abszolút nyertesét a Fiatal Drámaírók Háza honlapján és közösségi felületein. Hogy ki hogyan él a lehetőséggel, az sokban múlik saját magán, született már olyan alkotás, amelyet egész estés darabra megírtak, és profi színészekkel színpadra állítottak. Egészen magasra lehet jutni ezen az úton.

Hogyan jött létre a győri csoport? Hogyan váltál az itteniek vezetőjévé? Mi a vonzóereje a csoportnak?

Horváth Benji, akit még győri színjátszósként ismertem meg, és akivel később a már említett drámaíró tréningeken találkoztam újra, szorosabb szakmai kapcsolatba került Leóval, dolgoztak együtt is, majd megalapította a Fiatal Drámaírók Házát. Leó rábízta a projektet, ő lett ennek az egésznek a feje. Egyszer felhívott, hogy mit szólnék a győri csoport létrehozásához, megszervezném-e. Eleinte a saját konyhám volt a bázis, a próbákat is ott tartottuk, és sokat rettegtem, hogy az előadások terembérleti díját hogyan tudom majd kifizetni. Most már átlagban 35-40 nézővel számolhatunk, időnkét ennél is többel.
Az Ifjúságért Művészettel Egyesületben (ImE) is dolgozom, és az egyesület tagjai mindig nyitottan és támogatóan állnak az előadások létrehozásához, csakúgy, mint a kollégáim a szabadhegyi iskolából (Szabadhegyi Magyar–Német Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Gimnázium), vagy a diákszínjátszóink a Révai Színjátszó Műhelyből. Ez nagyon jó közösségteremtő lehetőség, ahol a diákszínjátszók együtt játszanak a tanáraikkal vagy a profikkal. Ebből nagyon sokat lehet tanulni, így nemcsak a drámaírók profitálhatnak belőle, hanem a színjátszók is.
Jelenleg az évadzáró áprilisi forduló elbírálása zajlik, illetve február 15-én, 19 órakor kerül sor az előző forduló felolvasó színházi bemutatójára a Generációk Házában. Aki lemarad, ne csüggedjen, mert kéthavonta (egy évadban hatszor) újabb kihívást indítunk.

A győri előadásokról bővebb információt itt találnak.

SzaSzi