Tény, hogy Lehane a 2017-ben megjelent Egymásba veszve című regénye óta nem publikált semmit, és úgy tűnt, hogy hollywoodi elfoglaltságai miatt nem is fog. A 2010-es évek második felétől kevésbé aktív regények terén, a filmiparban tevékenykedik; olyan sorozatok írásában és produceri munkálataiban vett részt, mint például a Fekete madár, A kívülálló, a Mr. Mercedes, A vérvonal árnyai vagy a Boardwalk Empire – Gengszterkorzó. Szerencsénkre talált némi lyukat tetemes elfoglaltságai közt, amelynek mi, rajongók örülhetünk a leginkább. A tengerentúli kritikusok szerint az Apró irgalmak ékkő vagy korona, és legalább olyan szépen csillog, mint a Viharsziget vagy a Titokzatos folyó.

Az Apró irgalmakat 2023-ban az Amazon az év legjobb krimi/thriller regényének választotta, miközben az amerikai krimi új üdvöskéje, S. A. Cosby, az Éles tárgyak és a Holtodiglan írója, Gillian Flynn, valamint maga a horror koronázatlan királya, Stephen King is az év legjobb regényének nevezett. A The New York Times azt írta róla, „kíméletlenül ábrázolja az ostobák fanatizmusát”, a Kirkus Review szerint „az emberi lélek mocskának éjsötét krónikája”, míg a National Public Radio kiemelte, milyen sokrétűen mutatja be a rasszizmus ma is túlságosan aktuális kérdéskörét. Ahogy az egy Lehane-regény esetén lenni szokott, a megfilmesítés jogai rögtön elkeltek, a jelenlegi tervek szerint az Apple TV+ készít majd sorozatot a műből.

A történet 1974 nyarán játszódik. Egy este Mary Pat tinédzser lánya, Jules nem jön haza. Ugyanazon az estén holtan találnak egy fiatal fekete fiút, akit rejtélyes körülmények között gázolt el a metró. A két esemény egymástól függetlennek tűnik, Mary Pat azonban a gyermeke utáni kétségbeesett keresés közben olyan dolgokra bukkan, amelyeket jobb lett volna nem feltárni – kérdezősködése zavarja Marty Butlert, az ír maffia főnökét és a neki dolgozó embereket, akik nem nézik jó szemmel az üzletükre fenyegetést jelentő kutakodást. A háttérben pedig ott lüktet és forrong a város állami iskoláinak erőszakkitörésekhez vezető deszegregációs törekvése.

Dennis Lehane 1966. augusztus 4-én született Boston Dorchester negyedében, ír bevándorlók gyermekeként. Itt nevelkedett, a regényeinek többsége is ezen a környéken játszódik. Kilencéves volt, amikor a buszoztatási rendelkezés napvilágot látott. Két diplomát szerzett Floridában: az elsőt az Eckerd College-ban, a másodikat pedig a Florida International University-n. Mielőtt főállású író lett, értelmi fogyatékos és érzelmileg sérült gyerekekkel foglalkozott, de volt pincér, parkolóőr, sofőr, rakodómunkás és könyvesbolti eladó is.

Lehane pontosan egy évvel ezelőtt, 2023 februárjában mondta a Publishers Weekly-nek, hogy az Apró irgalmak lehet az utolsó könyve. Így, ahogy látjukk itt leírva: „lehet”, feltételes módban. Azt mondta, az utóbbi regényeit egyre nehezebb volt megírnia, mert ahogyan egyre jobb könyveket írt, úgy vált egyre nehezebbé az előzőt túlszárnyalni. Azt mondta, lehet, hogy az Apró irgalmak az utolsó, de az is lehet, hogy holnap reggel arra ébred, hogy van egy jó sztorija, amit el kell, hogy mondjon. Reméljük, még sok ilyen reggelre ébred.

A történelmi háttér

A massachusettsi törvényhozás 1965-ben elfogadta a faji egyenlőtlenségekről szóló törvényt, amely elrendelte az állami iskolák deszegregációját. W. Arthur Garrity Jr. az Egyesült Államok Massachusetts körzetének kerületi bíróságán kidolgozott egy tervet a diákok kötelező buszoztatására a város túlnyomórészt fehér és fekete lakosú területei között. A rendelkezés heves ellenállást váltott ki a fehér lakosság körében, akik úgy tekintettek rá, mint jogaik megsértésére és közösségük megzavarására. Tüntetések, bojkottok és sztrájkok követték egymást, így tiltakoztak az ellen, hogy gyermekeiket a lakóhelyükön kívüli iskolákba szállítsák. Ezek a tiltakozások gyakran erőszakba torkolltak, a buszok és az iskolák ellen irányuló, faji indíttatású támadások miatt a színesbőrű diákok csak állandó rendőri kíséret mellett tudtak biztonságosan utazni és tanulni.

A legjelentősebb erőszakos incidens 1974. szeptember 10-én történt, az új buszozási terv szerinti első tanítási napon. Amikor a fekete diákokat a túlnyomórészt fehér lakosságú Dél-Boston negyedébe szállították, a fehér tüntetők ellenséges tömegével találkoztak, akik kövekkel dobálták meg az érkezőket, és rasszista rigmusokat skandáltak. A jelenetről fényképek és televíziós felvételek készültek, amelyek sokkolták az országot, és rávilágítottak a Bostonban a felszín alatt lappangó mély faji ellentétekre.

A válság még évekig tartott, folyamatos tiltakozások, faji feszültségek és szórványos erőszakos cselekmények jellemezték. Bár a buszoztatási terv az iskolák bizonyos fokú integrációjához vezetett, a faji ellenségeskedést és a fehérek elvándorlását is fokozta. A rendelkezés következtében a fehér szülők tömegesen íratták magániskolákba a gyermekeiket. A válság tartósan befolyásolta Boston társadalmi és politikai életét is.

Simon Attila
Forrás: olvasoterem.com