E bevezető gondolatokkal kezdte nagy létszámú közönség előtt Orbán Balázs legújabb könyvének bemutatóját a győri MCC-ben, ahol a szerzővel dr. Fekete Dávid, az MCC győri képzési központjának vezetője beszélgetett. Orbán Balázs elmondta, hogy a legnehezebb a könyv címének kitalálása volt, hiszen véleménye szerint fontos, hogy az magában foglalja a magyar stratégiaalkotás leleményességét, és egyúttal rávilágítson magának a stratégiának a lényegére is. A szerző szerint az összeköttetés, vagy idegen szóval konnektivitás az, amely Magyarország számára létfontosságú a XXI. században ahhoz, hogy tartósan a fejlett országok sorába kerüljön, és regionális középhatalommá váljon.

„A kiindulási pont az, hogy az általunk ismert neoliberális világrend átalakulóban van” – szögezte le Orbán Balázs a beszélgetés elején. Ez a neoliberális világrend arra az elképzelésre épült, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezetésével kiépült kapitalista gazdasági rendszer uralni fogja a világ minden térségét, azonban ez az állapot a világ más régióinak felemelkedésével és bizonyos országok rendkívüli megerősödésével véget ért. E világrendbeli átalakulást ma már minden ország politikai és gazdasági szereplője belátja, és a fő kérdés már nem az, hogy ez a folyamat bekövetkezik-e, hanem az, hogy az egyes országok miként tudnak ezen átrendeződésen sikeresen túljutni.

A szerző kifejtette, hogy nekünk, magyaroknak is az a legfontosabb kérdés, hogy mi vár ránk az átrendeződést követően, hova fogjuk tudni magunkat pozicionálni. Több szcenárió létezik. Vannak olyan elképzelések, melyek az Amerikai Egyesült Államok dominanciáját jósolják, de már egy megváltozott világ keretei között. Van, amelyik Kínát látja a jövő hegemónjának, és van olyan is, amely egy multipoláris világot vizionál. A mi szempontunkból az a fontos, hogy akármelyik jövőkép is fog megvalósulni, biztos stratégiára lesz szükségünk ahhoz, hogy szuverenitásunkat megőrizve sikeresen tudjuk magunkat pozicionálni az új világrendben.

Orbán Balázs elmondta, hogy Magyarország számára az összeköttetés (konnektivitás) és az ellenállóképesség (reziliencia) azok a tulajdonságok, melyek a megfelelő stratégiánkat alkothatják. A nyugati mainstream által egyre inkább hangoztatott geopolitikai víziók a decoupling (szétkapcsolás) és a derisking (kockázatcsökkentés), melyek a világ nagyhatalmi blokkosodásához vezethetnek, számunkra egyértelműen rossz jövőképpel kecsegtetnek. Hozzátette, hogy legjelentősebb szövetségeseink és szövetségeink, mint az Európai Unió vagy a NATO, nyugaton találhatók, de a megfelelő összeköttetés és ellenállóképesség kiépítéséhez sokszorosítani kell nemzetközi kapcsolatainkat, és mindenképpen meg kell akadályoznunk, hogy a blokkosodás és az elszigeteltség csapdájába essünk. E szempontból nagyon fontos, hogy a világ más térségeivel és hatalmi entitásaival is megfelelő kapcsolatokat építsünk ki. Orbán Balázs szerint földrajzi pozíciónkból adódóan mi mindig eltérő hatalmi érdekek és különböző kultúrák ütközőzónájában voltunk, és pontosan ez az a tulajdonságunk, amely minket az összekapcsolás geostratégiájára predesztinál, hiszen közvetítők tudunk lenni kelet és nyugat, valamint észak és dél között. Ma már a világ gazdasági erőközpontja egyre inkább áttevődik a Távol-Keletre, ezért kulcsfontosságú, hogy az ottani innovációk megjelenjenek nálunk is, hiszen a következő évtizedek gazdaságát ezek a technológiai és gazdasági újítások fogják meghatározni.

Az ország stratégiája szempontjából fontos továbbá, hogy bár az elmúlt tizennégy év során hazánk nagy fejlődésen ment keresztül gazdasági és a nemzetközi megítélés szempontjából is, azonban meg kell akadályoznunk, hogy ebbe a fejlettségi szintbe beragadjunk. Ahhoz, hogy be tudjunk lépni a fejlett országok körébe, és regionális középhatalommá lépjünk elő, olyan huszárvágásszerű politikai cselekvéssorozatra van szükség, amely gyors és összetett megoldást nyújt azokra a problémákra, amelyek a fejlődési folyamatainkat gátolják – mondta Orbán Balázs, a könyv szerzője.

A beszélgetést követően számos közönségkérdésre került sor, melyek elsősorban az Európai Uniót ért kihívásokra, az európai nagypolitika jövőjére és az orosz‒ukrán háború magyar vonatkozásaira irányultak.