Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt

A megnyitó előtt Baloghné Pálfi Edina igazgató asszonyt arról kérdeztem, hogyan tud a program több lenni egyszerű iskolai tablókiállításnál, hogyan szerzett magának hírnevet az intézmény falain túl.

Miből nyer lendületet ez a kezdeményezés harmadszorra is?

Három évvel ezelőtt, amikor ezt a projektet a nem egyházi iskolák számára is meghirdették, tulajdonképpen vakon, de hatalmas lelkesedéssel vágtunk bele, magunk sem gondoltuk, hogy ilyen nagy érdeklődésnek örvend majd ez a rendezvényünk. Az energiát, a lendületet a kollégáktól és a diákoktól érkező visszajelzésekből nyerjük. Nagyon megtisztelő az országos főszervezők figyelme is, akik szintén minden évben visszajeleztek, elismerték a munkánkat. Már első alkalommal is ebben részesülhettünk, amikor dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök vállalta a megnyitón való részvételt. A héten, az országos megnyitón Körmenden is elsőként köszöntötte a győri Krúdy Gyula Technikumot mint lelkes résztvevőt. Ez a figyelem, hogy számítanak ránk és jó a munkakapcsolat, nagyon sok erőt ad.
Az Afrika-hét a szemléletformálásban segít minket, ettől válik különösen fontossá, értékessé. Látnak a diákjaink egy olyan földrészt, ahol kevés pénzzel vagy éppen használt szemüvegekkel is sokat tudunk segíteni, így amikor a hétköznapokban egy nehezebb sorsú társuk problémájával találkoznak, nem kell külön felhívni a figyelmüket, maguktól válnak kezdeményezővé.

Van-e fóruma a visszajelzéseknek? Milyen reakciók érkeznek?

Minden projektünk végén megkérjük a diákokat, hogy az aulában elhelyezett üzenőfalon írják meg érzéseiket, észrevételeiket. Az üzenőfalra egy Afrika vaktérképet teszünk ki, azt várjuk, hogy a lényegében üres felületet ők töltsék meg a gondolataikkal. A múlt évben az egyik diákunk ezt írta: Örülök, hogy nekem ilyen jó életem van, és egyben jó érzéssel tölt el az, hogy segíthetek, és hogy ennyi jó ember van, aki próbál segíteni. Azt hiszem, ez jelzi, hogy elértük a célunkat. Bár adománygyűjtésről van szó, mi is sokat nyerünk a projekttel. Sokszor kapunk visszaigazolást arról, hogy mennyire jól látják a problémákat, mennyire jól össze tudják hasonlítani a hazai és az afrikai helyzetet, ezáltal pontosabban tudják értékelni az itthoni helyzetet is.

Vannak-e hasonló projektek, amelyekhez szívesen kapcsolódnak?

Hagyomány nálunk, hogy akár karácsony, akár más aktuális eseményhez csatlakozva bekapcsolódunk hasonló kezdeményezésekbe. Igyekszünk a diákokat arra az útra terelni, hogy meglássák, megtapasztalják, segíteni akár adományokkal, akár részvétellel, akár a kétkezi mindennapi munkájukkal is lehet. A turizmus–vendéglátás szakon nem azt nézik a diákok, hogy mit kapnak cserébe, hanem örömmel mennek dolgozni, segíteni. Mi is ezt a példát mutatjuk nekik.

A tablókon az egzotikus távoli Afrikát látjuk. A problémákhoz hogyan lehet közel hozni a fiatalokat?

Olyan vendégeket hívunk, akik maguk is megtapasztalták akár misszióban, akár afrikaiként ezeket az elképesztő nehézségeket. Az általuk tartott személyes élménybeszámolók mindenképpen közelebb tudják hozni, hogy milyen is az élet valójában. Ez is a cél, ezt az árnyaltságot szeretnénk bemutatni, hiszen Afrikának is vannak nagyon szép, színes oldalai, de vannak árnyékosabb, sötétebb szegmensei is.

Mi az idei cél, ki az adomány címzettje? Hogyan jut el az összeg a rendeltetési helyére?

Dr. Székely János püspök úrral, aki a Mindannyian testvérek – Afrika program elindítója, folyamatosan kapcsolatban vagyunk. Az adomány a Szent Márton Köpenye Alapítványon keresztül jut el Kabindába. Mindig kapunk jelzést, amikor célba ért. A múlt heti egyeztetésen mesélt a püspök úr arról, hogy ősszel látogatást tett náluk Felician Tambu kabindai püspök, aki személyesen vállal kezességet ezekért az adományokért és felhasználásukért. A tavalyi és az azt megelőző évben óvodaépítésre és tetőszerkezet javításra fordították az összeget. Az idén is az oktatásban, illetve a gyógyászatban szeretnék hasznosítani a segítséget, hétköznapi eszközöket vásárolnak majd.

Van-e valamilyen mód, hogy iskolán kívülről magánszemélyként támogassuk a kezdeményezést?

Jelenleg a diákjainkon, illetve az említett alapítványon keresztül van erre mód. Többen érdeklődnek, segítenének, ezért a jövőben keressük a módját a bővítés lehetőségének a lakosság felé.

Gasparek Ildikó és Baloghné Pálfi Edina

Gasparek Ildikó projektfelelőst, szakirányú oktatásért felelős igazgatóhelyettest az idei programokról kérdeztem:

Minden évben törekszünk új elemekkel bővíteni a projekthét programját, valami újabb szegmensét bemutatni. A diákok évről évre más témával készülnek, a turisztika szakosok utazási iroda standdal, ahol az afrikai desztinációba ajánlanak látogatásokat, illetve utazási csomagokat. A kontinens szépségei mellett tabló készült a nehéz sorsok bemutatására, ahol az éhezés, a szegénység kerül a fókuszba. Megjelenik a divat is, ami valószínűleg tavalyi vendégünknek, az Szomáliából menekültként érkező, ma már elismert modellként dolgozó Rea Millának (Kafiya Said Mahdi) köszönhető. Azóta sokan követik őt az Instagramon.

Szemléletformáló előadásokkal érkeznek a Patrónus Lions Club képviselői, akikkel két helyszínen is találkozhatnak. A témához kapcsolódóan két dokumentumfilmet is néznek majd a gyerekek, mégpedig idegen nyelven, mivel két tanítási nyelvű intézmény vagyunk. Ezenkívül levetítésre kerül a Szemtestvér című film, dr. Hardi Richárd Kongóban missziós tevékenységet folytató szemészorvos gyógyító munkájáról, ami kicsit visszajelzés a diákoknak is, hiszen tavaly szemüvegeket is gyűjtöttünk.

Az idén Azbej Tristant, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárt kértük fel a fővédnöki tisztségre. Az államtitkár úr a programon keresztül kapcsolódik az adománygyűjtéshez, így kiegészül az általunk összegyűjtött támogatás. Tavaly a projekt évadzáró programján ő köszöntötte a résztvevőket, köztük bennünket is, ahová mi azért érkeztünk, hogy bemutassuk a projektet. Hírünk ment, országosan is felfigyeltek ránk. Az államtitkár úr örömmel vállalta, hogy a mostani megnyitónkra ellátogat, ám egy magas rangú vendég érkezése miatt nem tudott eljönni. Képviseletében Érszegi Márk Aurél vallásdiplomáciai főtanácsadót, Vatikán-szakértőt fogadjuk. Külön ajándéka a mai napnak, hogy France Mutombo Tshimuanga, a Kongói Demokratikus Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzulja is köszönti iskolánkat egy videóüzenetben. Vendégként érkezik hozzánk Stipsits Ibolya fotóművész, Karácsony Balázs és zenekara pedig afrikai hangulatot varázsol nekünk, afrikai hangszerbemutatót is tartanak.

A turizmus–vendéglátás ágazatban tanuló diákjaink egész januárban azon szorgoskodtak, hogy a gyakorlatokon sütött finomságokat házon belül értékesítsék, ezzel szeretnénk még az adományokat kiegészíteni.

Az igazgatónő egy afrikai közmondást osztott meg búcsúzóul: Ha gyorsan akarsz haladni, menj egyedül. Ha messzire akarsz eljutni, menjetek együtt! Hozzátette: „Ez fémjelzi iskolánk munkáját is, mert az, hogy a mindennapi életünket hogyan raktuk itt össze az iskolában, és a diákokat ebbe hogyan vonjuk be, mindenképpen a csapatmunkának köszönhető.”

Mindannyian testvérek

A megnyitón Balogné Pálfi Edina igazgató asszony a következő szavakkal köszöntötte a diákokat, vendégeket: „Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a hétfői napon útjára induló Afrika-hét megnyitóján dr. Székely János püspök úr különleges szeretettel köszöntötte a győri Krúdy Gyula Technikum diákjait, mint a legaktívabb iskolák egyikét, akik évről évre a legtöbbet segítik a projektet, és a legtöbbet adták a rászorulóknak.” Az igazgatónő kiemelte, hogy a püspök úr személyes jelenlétével is megtisztelte az iskolát, amikor 2022-ben először csatlakoztak a Mindannyian Testvérek – Afrika elnevezésű kezdeményezéséhez. Tenni akarása és személyisége nagy hatást gyakorolt az iskolaközösségre, ezért az ő gondolatait idézve igyekezett megvilágítani az Afrika-hét lényegét. Missziós élmények ezek, döbbenet a tiszta ivóvíz hiányától, a tanítótól, aki 140 gyerekkel foglalkozik egyedül egy nagyobb fajta kunyhóban és más számunkra nehezen felfogható élethelyzetektől. Azzal a céllal indította el a projektet, hogy a csatlakozó iskolákban meséljen élményeiről, tágítsa a diákok látókörét és a szívüket. „A Mindannyian Testvérek közösségen keresztül nemcsak adunk valamit, de sokkal többet kapunk vissza” – hangsúlyozta igazgatónő. „A sok-sok rendezvény hozzásegíthet bennünket, hogy tudatosuljon bennünk, egy kicsit mi is tudunk segíteni, ha kell, nemcsak most, hanem jövőre is, nemcsak Afrikában, hanem ott, ahol éppen szükség van rá.”

A projekthét fővédnöke Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár képviseletében Érszegi Márk Aurél vallásdiplomáciai főtanácsadó tartott köszöntőt. Arról beszélt a tanulóknak, hogy mit is jelent a „Mindannyian testvérek” közössége. Hogyan érintenek bennünket mások problémái? Hogyan segít a Hungary Helps Program? Ami nekünk zsebpénz, az másutt egy életet változtathat meg. A Mindannyian testvérek azt is jelenti, hogy segítenünk kell egymást.

A segítségnyújtás vezérelte Afrikába Stipsics Ibolya fotóművészt. Megjárva Tanzániát, Kenyát és Kongót, megtapasztalva a szociális különbségeket, döntötte el, úgy segít, ahogy tud. Ahogy ő fogalmazott: „A segítség kiváltság. Nem mindegy, hogy segítők vagyunk, vagy segítettek.” Az Afrikáért Alapítvány közreműködésével jutott ki. Hamar kiderült, hogy az ott élő gyermekek vágyai ugyanazok, mint az itthoniakéi, de a lehetőségeik jócskán elmaradnak a mieinktől. Ami számunkra természetes, a testi-lelki jólét, a minőségi oktatás, az önálló, önfenntartó, sikeres felnőtté válás alapja, az nem mindenki számára adatik meg. Példaként dr. Tshava Tona Guellord életútját említette. A világ legszegényebb országában született árva fiú magyar segítséggel végzett orvosi egyetemet, majd a szegények doktora lett a hazájában, bizonyítva, hogy a tanulás a kitörés lehetőségét jelenti.

Rózsavölgyi László önkormányzati képviselő örömmel üdvözölte a projektet, de elgondolkodásra is szólított. Miért nem vehetjük félvállról egy messzi földrész problémáit? Miért nem mehetünk el szó nélkül az afrikai konfliktusok mellett? Azzal, hogy beszélgetünk e hatalmas és gyönyörű és gazdag földrész problémáiról, megvizsgáljuk saját magunk hozzáállását, máris elindítottunk egy folyamatot, ami a segítés és szolidaritás útjára vezet, emellett konkrét eredményei is vannak, mint egy óvoda, egy tető vagy szemüvegek. Ne menjünk el becsukott szemmel a problémák mellett, mert nagyon kis dolgok nagyon meg tudják változtatni mások életét!

Zárszóként a kivetítőn videóüzenetben France Mutombo Tshimuanga, a Kongói Demokratikus Köztársaság magyarországi tiszteletbeli konzulja köszöntötte a diákokat magyarul. Üzenetének lényege csupán egy egyszerű mondat volt: Kicsi a világ! Ahogy ő fogalmazott, ebben benne van az is, amit a turizmusban dolgozók szakmája jelent, de benne van az is, hogy egy szándék, a szeretet képes átnyúlni a távolságokon, eljutni olyan helyekre is, ahol még soha nem jártunk, és képes segíteni másokon. Háláját fejezte ki, amiért itt, Győrben, a Krúdyban is meghallották a Kongóból érkező segélykiáltást, és cselekedtek. „Nem tudjuk megváltoztatni az egész világot, de ha a magunk szintjén teszünk érte, akkor az idő és a távolság sem lehet akadály.”

A megnyitó hangulatát Karácsony Balázs és csapata afrikai hangulatot idéző koncertje oldotta, majd hangszerbemutató következett.

SzaSzi
Fotók: Vas Balázs

Fotógaléria: Afrika-hét, Krúdy Gyula Technikum 2024

Vas Balázs fotói

29 kép