Felmerült, hogy a világhírű londoni Sotheby’s aukciósház is érdeklődik az épület iránt.

Kisalföld, 1989. augusztus 3.:

Felvetették például, hogy négycsillagos szállodává kellene alakítani az itt rendezett kereskedelmi célú kiállításokra, vásárokra és konferenciákra látogató turisták számára.

Kisalföld, 1990. december 10.:

Az üzleti szféra mellett a kultúra képviselői részéről összefogás és több kezdeményezés is indult az épület megmentésére. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola győri tagozata és a győri Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenysorozatot hirdetett, melynek bevételeit felajánlották az épület felújításra.

Kisalföld, 1991. február 1.:

A kezdeményezéshez külföldi előadók is csatlakoztak (Kisalföld, 1991. május 27.):

1991. március 15-én megalakult a Győri Zsinagógáért Alapítvány, amelynek elnöke Kolozsváry Ernő polgármester, titkára Z. Szabó László lett, a kuratórium 12 főből állt.

Kisalföld, 1991. március 18.:

Az alapítványban részt vevő intézmények a Győri Filharmonikus Zenekar, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola és Zeneiskolai Tanárképző Intézet Győri Tagozata, a Condor Com Rt., az OfficeCom AG.; Bukta Ildikó, dr. Sebes József, dr. Glanz János és Fridery Albert magánszemélyek; valamint a Pro Patiente és a Raul Wallenberg alapítványok célul tűzték ki, hogy e kiemelkedően szép és páratlan épületet megmentsék a pusztulástól, és hogy a volt zsinagóga megfelelő helyet biztosítson kulturális, zenei rendezvényeknek, valamint helyet adjon a képzőművészeti alkotásoknak is.

Kisalföld, 1991. október 17.:

Az alapítvány minden eszközzel igyekezett pénzt szerezni a felújításra (Kisalföld, 1992. január 2.):

A Mediawave a 90-es évektől vette birtokba az épületet, amely romos állapotban is koncerteknek és fotókiállításoknak adott otthont. Éveken keresztül igyekeztek felhívni a figyelmet az állapotára, és különböző rendezvények keretében minél több nézőt, támogatót vonzani.

Kisalföld, 1997. április 26.:

Ilyen kezdeményezés volt például a Győri Szüret is (Kisalföld, 1997. szeptember 5.):

A zsinagógában kaptak helyet a nemzetközi művésztelep kiállításai is, hogy ezzel is minél nagyobb figyelem irányuljon a helyzet megoldására.

Kisalföld, 1992. július 27.:

A civilek sem tétlenkedtek, hogy ha kicsivel is, de előmozdítsák az épület szépítését (Kisalföld, 1993. október 2.):

Végül összegyűlt a pénz a legsürgősebb probléma, az épület tetőszerkezetének megújítására (Kisalföld, 1993. május 11.):

1994‒1995-ben jelentős összeget sikerült állagmegóvásra fordítani. Szőcs Sándor építész tervei (Westwerk Bt.) alapján sor került a kupola és tetőszerkezet felújítására.

Kisalföld, 1994. január 14.:

1994. január 25-én a pályázók bejárták az épületet, hogy tájékozódjanak annak állapotáról és a megoldandó problémákról.

Kisalföld, 1994. január 26.:

A munkát a szombathelyi Vasép Rt. és a solymári Ombódi szakipari vállalkozás dolgozói kezdték meg.

Kisalföld, 1994. június 16.:

A látványos munkálatokat a sajtó folyamatosan nyomon követte.

Kisalföld, 1994. október 26.:

Kisalföld, 1994. december 19.:

Kisalföld, 1995. május 17.:

A rekonstrukció teljes költsége 63 millió 592 ezer forint volt, melynek összegét az Európai Unió Kulturális Bizottsága, a Központi Környezetvédelmi Alap, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal és a győri önkormányzat biztosította. A felújítás során több mint 200 köbméter faanyagot használtak fel.

1996-ban a zsinagóga is felkerült az Európai Unió európai építészeti örökség részét képező és támogatandó épületek listájára, ami jelentős anyagi támogatást jelentett az épület felújításához és fenntartásához.

Kisalföld, 1996. július 26.:

A Győri Zsinagógáért Alapítvány 1997-ben átalakult, és 2005-ig – jogfolyamatosan – Győr Kulturális Konferenciaközpont Közalapítvány néven működött tovább.

Kisalföld, 1996. december 17.:

Kisalföld, 1997. február 28.:

Kisalföld, 1997. december 18.:

1998‒1999-ben sor került a Kossuth Lajos utcai homlokzat felújítására, szintén a Westwerk Bt. tervei alapján. A munkálatok költsége 22 millió 340 ezer forint volt, amit európai uniós, valamint állami és önkormányzati forrásokból fedeztek.

Kisalföld, 1999. április 6.:

2002-ben megtörtént az épület kovácsoltvas kerítésének rekonstrukciója a budapesti Pannonterv tervei alapján. A felújítás költségei 11.871.000 forintra rúgtak, ebből a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) 7,5 millió forintot finanszírozott.

2003-ban – több sikertelen pályázat után ‒ 471.3 millió forintot nyert a város, ezzel megteremtődött a teljes rekonstrukció anyagi fedezete. A Magyar Államkincstárral 2003. november 6-án kötött finanszírozási szerződésben 450 milliós támogatás és 21,3 millió forint saját erő szerepelt, ami nem volt elég a program egy ütemben való megvalósításához. A terveket módosítani kellett, végül 2004. március 4-én kiadták a jogerős építési engedélyt.

Közben felmerült, hogy Tony Curtis alapítványa is támogathatja a zsinagóga felújírását (Kisalföld, 2003. november 13.):

A város 2003-ban közbeszerzési pályázatot írt ki a kivitelező kiválasztására. A négy pályázó közül a legkedvezőbb ajánlatot tevő Integrál-H Rt. kapta a megbízást. A nyertes cég feladata volt a kiviteli tervek elkészítése is. Az első teendő a rekonstrukcióhoz szükséges ismeretanyag összegyűjtése lett, hogy a zsinagóga az eredeti állapotához minél hasonlóbban tudjon megvalósulni. Az épület minden eleme kívül és belül részben restaurálással, részben rekonstrukcióval nyerte vissza eredeti alakját. A restaurálási munkákat neves restaurátor művészek, a kő- és gipszmunkákat Ludányi Gábor, a díszítőfestést Csúcs László, a farestaurálást Seres András végezték. A munkaterület átadására 2004. december 6-án került sor.

Kisalföld, 2005. február 25.:

A kiviteli tervdokumentációt Cserhalmy Győző készítette el. Bár a kupola kifestése és aranyozása nem szerepelt az eredeti programban Tóthné Papp Terézia javaslatára a kutatásokhoz szükséges állványzat felhasználásával szinte elsőként készült el archív fotó alapján. Az 517 arany csillaghoz 1800 aranyozott lapot használtak fel. Bár a munka folyamatos és aprólékos egyeztetést igényelt, mégis jó ütemben haladt. 2005. december 15-én nyílt napot tartottak, ahol az érdeklődők láthatták az épületet.

Kisalföld, 2005. december 16.:

A felújítás során – számos előre nem látott többletmunka miatt – 2005 decemberében még 59,6 millió forint plusz költség keletkezett, amelyet a győri közgyűlés megszavazott. Az iskolaszárnyak közötti díszudvar felújítása eredetileg egy későbbi ütemben szerepelt, azonban Tóthné Papp Terézia kezdeményezésére, Gyapay Péterné volt kurátor, a Széchenyi István Egyetem Zeneművészeti Intézete gazdasági vezetője hathatós közbenjárására, a Széchenyi István Egyetemmel kötött megállapodás keretében felerészben egyetemi, felerészben városi finanszírozással, 15 millió forintból szintén elkészülhetett. A központi kupolára Villányi Tibor, a zsidó hitközség elnöke közreműködésével és a hitközség finanszírozásával újra felkerült az aranyozott Dávid-csillag, jelezve az épület eredeti funkcióját.

Kisalföld, 2006. június 12.:

A külső és belső falak színezésére 37 különböző színben 450 kg festéket használtak fel. A belső teret centiről centire kézzel festve állították helyre szakavatott kezek. A 2110 m2-es homlokzatra 40 tonna vakolat került. Az eredetileg fűtetlen templomtér padlófűtést kapott, illetve modern épületgépészeti rendszert is kiépítettek.

Az átadásra 2006. augusztus 28-án került sor. Az épületet jelenleg a Varga Tibor Zeneművészeti Intézet és a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum egyaránt használja. Előbbi hangversenyeket, konferenciákat, előadásokat, utóbbi állandó és időszaki kiállításokat, művészeti programokat szervez a zsinagógában.

A győri Zsinagóga építéstörténetének első része itt, második része pedig itt olvasható.

Bartha Annamária

Fotógaléria: A győri Zsinagóga a felújítás előtt és a 2006-os felújítás után

34 kép

 

Felhasznált irodalom:
Dávid Ferenc: A győri zsinagóga építéstörténete dióhéjban (kézirat)
Hancz Gábor (szerk.): Egy épület újjászületett. Győr Megyei Város Önkormányzata, Győr, 2006
Szőcs Sándor: A győri volt zsinagóga épület tetőzetének felújítása In. : Magyar Építőipar 1998. 5-6. szám 160-164.

A címlapkép a szerző felvétele, a további képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak. A galériában szereplő fotók pedig Nagy István A képek mesélnek – Győr zsidó múltja és jelene Glück József és Nagy István felvételein című könyvéből származnak (Győr, 2024), a szerző engedélyével tesszük közzé őket.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.