„Az élet csak akkor kezdődik igazán, ha rendet raksz a házadban.” A japán szakértő hölgy nem arra összpontosít, hogy mitől kell megszabadulni, hanem, hogy mit őrizzünk meg: csak azokat a dolgokat, amelyek örömet okoznak, amelyek még valami lényeges szerepet töltenek be az életünkben. Például, amikor kipakoljuk a szekrényt, azt javasolja, hogy egyenként vegyük kézbe a ruháinkat, és figyeljük meg, hogyan viszonyulunk hozzájuk. Időigényes és talán nevetségesnek tűnő feladat, de elmélyülésre és tudatosításra ad lehetőséget. Mert fel kell tennünk a kérdést, mi a célja egy-egy tárgynak az életünkben? Ami már betöltötte a szerepét, azt nyugodtan elengedhetjük, odaajándékozhatjuk valaki másnak, vagy egyszerűen kidobhatjuk.

Marie Kondo 1984-ben, Tokióban született, és állítása szerint már ötéves korától kezdve érdekelte a rendrakás. Elvarázsolták édesanyja magazinjai, bennük nemcsak gyönyörű lakberendezési tárgyakat láthatott, hanem takarítási tippeket is. Hozzátartozik, hogy ekkoriban a feng shui nagy divat volt Japánban.

Gyermekként Marie különösen közel állt a nagymamájához, Norikóhoz. Legfőképpen az ő otthon iránti gondos, figyelmes törődése inspirálta a kislányt, hogy mindig ápolja környezetét, és hogy egyre tudatosabbá váljon a rend művészetében. Leendő hivatásának előjelei is hamar jelentkeztek: elmesélése szerint sokkal több időt töltött a babái rendszerezésével, mint a velük való játékkal.

15 évesen került a kezébe az akkori japán toplistákon szereplő könyv: A selejtezés művészete. Visszaemlékezései szerint ekkoriban úgy gondolta, hogy a rendrakás a kidobást jelenti. Ezzel pedig valami nem stimmelt, hiszen, bár állandóan takarított, rendezkedett a szobájában, az továbbra is „szürkének, unalmasnak, sőt rendezetlennek” tűnt.

Hogyan alakult ki az a munkamódszer, ami híressé tette? Erről a különös történetről többek közt a The Australiennek nyilatkozott még 2014-ben: „Folyamatosan és megszállottan azt kerestem, hogy mit tudok kidobni. Végül egy nap idegösszeomlást kaptam. Elájultam, majd mintegy két órán keresztül eszméletlenül feküdtem. Amikor végül magamhoz tértem, egy titokzatos hangot hallottam, mintha a »rendrakás istene« szólt volna hozzám. Arra kért, hogy nézzem át alaposabban a dolgaimat. Ekkor rájöttem, hogy hibáztam: mindig csak a kidobandó dolgokat kerestem. Ehelyett meg kellett végre találnom azokat a dolgokat, amiket meg akarok tartani. Azonosítani mindazt, ami boldoggá tesz: ez a rendrakás lényege.”

Ez a történet a japán kultúra és vallás ismeretében válik igazán érthetővé. A sintoizmus az ősi japán természeti vallás, az istenek követésének útja. Eszerint „minden él”, mindenben „kami” (szellem, istenség) lakik, egy fában, sziklában, a vízben vagy egy lótuszvirágban is. Marie Kondo egyébként öt évig egy sintó szentélyben végzett szolgálatot fiatal lányként, ahol a szentély rendben tartása volt a feladata.

Később, amikor főiskolára járt, szociológiát tanult, és diplomamunkájában szociológiai szempontból nézett rá a kérdésre: „Hogyan lehet rendezni a lakását?”. Később tanácsadóként kezdett dolgozni, és 2010-ben adta ki első könyvét. A rendrakás életet megváltoztató varázsát 44 nyelvre fordították le, és több mint 13 millió példányban kelt el világszerte.

A hihetetlen népszerűségnek örvendő kötetben leírja, hogy a rendrakásban rejlő felszabadító erő nem kifejezetten csak egy rendezettebb tér létrehozásából fakad – bár ez is nagyon örvendetes hozadéka. A legfontosabb varázsát az adja, hogy segít elképzelni és meghatározni, kik is vagyunk, és hogyan szeretnénk élni.

Marie Kondo-nak eddig két könyve jelent meg magyarul:
• Rend a lelke mindennek – A varázslatos japán módszer, amellyel örökre száműzheted a rendetlenséget az otthonodból
• Tiszta öröm – A rendteremtés művészete

Második könyvét azzal kezdi, hogy felteszi a kérdést: „Elszántad magad, hogy végigcsinálod »a rendrakás egyszer az életben« különleges eseményét?” Aki nemmel válaszol, annak az első könyvét javasolja, amely feloldhatja a cselevéstől visszatartó gátakat. „Amikor egyesével kézbe veszem a holmijaimat, hogy kiderítsem, jó érzéssel töltenek-e el, az olyan, mintha rajtuk keresztül beszélgetnék magammal.” (Rend a lelke mindennek)

Marie Kondo könyve remek kalauz ahhoz, hogy egyszerűbbé, átláthatóbbá és egyúttal boldogabbá tegyük mindennapjainkat. Nemcsak ahhoz segít hozzá, hogy otthonunkban felszámoljuk a káoszt, de egyúttal a saját életünkben és önmagunkon belül is kapunk támpontokat a rend megteremtéséhez. Például az átfogó útmutatás a ruhák, könyvek és papírok selejtezése után elvezet a fényképekhez, emléktárgyakhoz is, ahol biztos, hogy intenzívebben bekapcsolnak az érzelmek.

„Nem az emlékeinket kell becsben tartanunk, hanem azt az embert, akivé e múltbeli élmények révén lettünk. Erre tanítanak meg minket az emléktárgyaink, amikor kiválogatjuk őket. A tér, amelyben élünk, azt az embert kell, hogy szolgálja, akik most vagyunk, és nem azt, akik voltunk!”

Marie legújabb könyve, a magyarul még nem olvasható Kurashi at Home szintén arról szól, hogyan szervezzük meg a teret és érjük el az ideális életet.

Íme néhány „kurashi-tipp”:

1. Tágítsd a horizontod!
Az ideális otthon megteremtése létfontosságú az örömteli élethez, de a kurashi elvei szerint ez azt jelenti, hogy túl kell látnunk a falakon. Ahelyett, hogy azt kérdeznéd magadtól, „Milyen az ideális életterem?”, azt kérdezd meg, „Milyen lenne az én ideális életem?”. Ez az életszemlélet a kurashi, amely nemcsak a takarításban segít, hanem abban is, hogyan tervezhetjük meg a napjainkat. Tudatosabbá teszi a célkitűzéseinket, terveinket és a kapcsolatainkat is.

2. Engedd el a korlátokat!
„Add meg magadnak azt a szabadságot, hogy elképzeld a saját személyes életteredet, és engedd, hogy a szíved csordultig teljen örömmel!” Általában önmagunk legrosszabb ellenségei vagyunk, amikor kitűzzük és követjük céljainkat. Marie szerint az ideális életmódunk meghatározása azt jelenti, hogy felfüggesztjük a hitetlenséget, és bízunk az intuíciónkban.

3. Adj magadnak időt!
Gyakran több időnk van, mint gondolnánk, de belecsúszunk abba a hibába, hogy rendszeresen olyan feladatokra fordítjuk, amelyek kevésbé számítanak, mint gondolnánk. A kurashi megtalálásához minőségi időt kell szánnunk magunkra.

4. Hála és csendes elmélkedés
„Hiszem, hogyha valami értékes dolgot tudatosan tisztelünk, akkor elmélyítjük vele a kapcsolatunkat” – mondja Marie Kondo. ‒ „Ez viszont elmélyíti kapcsolatainkat életünk más területein is, és a legjobbat hozza ki belőlünk és mindenből, ami körülvesz.”

Szabados Éva

Forrás: Marie Kondo: Rend a lelke mindennek; angol Wikipédia; bookline.hu; konmari.com; moly.hu; japanlap.hu

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Karácsonyi villámtúra a felkelő Nap országában
2. rész: Hogyan segíti az „utolsó utat” a japán hagyomány?