A Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője (1879–1913)
Sorozatunkban egy pedagógusok részére kiadott lapot már bemutattunk: ez a Tanítóbarát volt, mely Ziegler (Gárdonyi) Géza szerkesztésében, 1886-ban indult útjára Győrött. De nem ez volt a legkorábbi ilyen tárgyú helyi kiadvány: időben két másik is megelőzte.
Ezek egyike a Győrmegyei Tanügy volt, mely a szakirodalom szerint 1883-ban jelent meg Győrött Vargyas Lajos szerkesztésében, fennmaradt példányával azonban eddig nem sikerült találkoznunk. A másik viszont tekintélyes kort ért meg: A Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője című folyóiratnak 37 évfolyama tanulmányozható közgyűjteményben – jelentős hányada a Dr. Kovács Pál Megyei Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményében is. Ez utóbbi időszaki kiadványról szeretnék kissé részletesebben szólni az alábbiakban.
A Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője első száma 1879 januárjában látott napvilágot az Őrangyal című gyermeklap kapcsán már említett Kárpáti Endre győri tanítóképezdei tanár szerkesztésében. Az első évben rendszertelenül, de 1880 januárjától már havonta megjelenő lap 1893 nyaráig viselte e címet, ettől kezdődően Tanügyi Értesítő címmel került olvasóihoz, 1913 decemberében történt megszűnéséig – az utolsó három évben már csak negyedévenként jelentkezve. Szerkesztésében jeles helyi pedagógusok működtek közre: a már említett alapító-szerkesztő Kárpáti Endre mellett Jilg J. Ede, Ujlaky Géza, Tell Anasztáz, Benedek Vince és Halász János nevével találkozhatunk az évek során az impresszumban. Kiadója végig a Győrvidéki Tanítóegylet volt, ezt a már a címben is jelzett tényt az alcím – „A Győrvidéki Tanító-Egylet tulajdona és hivatalos lapja” – is hangsúlyozta. Az előbb nyolcadrét, majd 1894 januárjától negyedrét formátumú kiadvány végig győri nyomdákban készült.
A folyóirat célkitűzéseiről az induló szám „Olvasóinkhoz!” című, „A szerkesztőség” aláírással jegyzett beköszöntője ad részletes tájékoztatást. Érdemes ebből néhány mondatot idéznünk: „Csendesen, minden zaj nélkül köszönt be e lap az egylet tagjaihoz. Nem ütöttünk előre lármát, mint hasonló vállalatok megindításánál szokás. Előfizetési felhívást sem küldöttünk szét: mert nem ország-világra szóló lapot akarunk mi kiadni, hanem mintegy kéziratot, mely időnkint a körülményekhöz képest megjelenvén, általa egyrészt az egylet központi bizottsága, mint intéző testület a járási körökkel és az egylet tagjaival folytonos összeköttetésben legyen; másrészt ugyancsak a járási körök és az egylet tagjai egymással is érintkezhessenek.”
Amint a fentiekből látható – és a szerkesztőség a beköszöntő további részében is hangsúlyozza –, az értesítő elsősorban az egylet tagjainak szól, ez alapvetően meghatározza tartalmát, melyet nyolc pontban foglalnak össze a szerkesztők. A közzétett programból világosan kiderül, hogy az egylet vezetőségének közlendői mellett helyet kapnak a tagok indítványai, a fontosabb tanügyi hírek, de szándékoznak közölni könyvismertetéseket, valamint „mérsékelt díjért pályázati és egyéb hirdetéseket” is.
Felmerülhet a kérdés: egy egykor volt egylet hivatalos értesítőjével miért érdemes itt és most foglalkoznunk? Milyen értékeket találhatunk benne, melyek a mai olvasó számára is érdekesek lehetnek? Az alábbiakban csupán néhányra szeretném felhívni a figyelmet ezek közül.
Az induló szám a beköszöntő után közli a Győr megyei tanítók névsorát, a települések betűrendjében, jelölve azt is, közülük ki tagja az egyletnek; aligha kell hangsúlyoznom e jegyzék helytörténeti fontosságát. Az egyleti ügyek bemutatását a megalakulás és működés ismertetésével kezdi, a későbbiekben ez utóbbiról szól a lapszámok terjedelmének jelentős hányada, vagyis e kiadvány elsőrendű forrás az 1873-ban alapított egylet történetének feltárásához. De számos adatot találhatunk benne az egylet tagjainak működéséről is: a kitüntetésükkor közzétett méltatás vagy a végleges távozásukkor közölt nekrológ egyaránt fontos adalékokkal szolgálhat életük és pályájuk alakulásához – miként a közzétett rövidhírek is.
Külön is szeretném felhívni a figyelmet arra: az értesítő rendszeresen tett közzé díjnyertes pályamunkákat – a nagyobb terjedelműeket többnyire folytatásokban. Ezekből képet kaphatunk arról: milyen témák foglalkoztatták a korszak néptanítóit? A szűkebb értelemben vett pedagógiai tárgyú dolgozatok mellett olvashatunk – példáinkat az első évfolyamokból véve – hosszabb értekezést a népdalról Limbeck Ferenc tollából; Zöld Károly győrújvárosi főtanító Győr megye földrajzának ismertetését adja; de értékes írásokkal jelentkezik pl. Jilg Ede, Bay Ferenc és Czechmeiszter István győri, valamint Hetvényi István enesei tanító is. Gáspár Imre könyvtárnok az egylet könyvtáráról közöl tételes jegyzéket, tantárgyak szerinti csoportosításban, a példányszámot is feltüntetve; de részletes leírást olvashatunk pl. a Győr-Szigetet 1883 elején ért árvízkárról is, Schön Bernát helyi tanító tudósításából. A pályamunkákból kitűnik az is, hogy a tanító fontos feladata volt a gazdasági ismeretek terjesztése is: Tomor Ilonának a „háziipar” tanításáról tartott felolvasását közli a lap; Benedek Adolftól a gyümölcsfák betegségeinek ismertetéséről és azok orvoslásáról olvashatunk; az aktuális kerti teendőkre pedig rendszeresen figyelmeztetik az olvasót.
Érdemes csemegéznünk a „Különfélék” című rovat hírei között is. Gyakran hívják fel a figyelmet egy-egy új könyv megjelenésére, vagy valamelyik pedagógiai lap – így az 1880-as évek második felében a Tanítóbarát – érdekesebb írásaira. Olvashatunk kitüntetett tanítókról, adományokról, rendeletekről és még sok minden másról. A hirdetések és a közzétett meghívók is szolgálhatnak érdekes információkkal: így pontosan tudjuk például, hogy a Győrvidéki Tanítóegylet alaptőkéjének gyarapítása céljából, a Győri Ének- és Zeneegylet közreműködése mellett 1883 májusában megrendezett zártkörű tavaszi táncmulatságot milyen összetételű bizottság szervezte, mennyi volt a belépődíj és mi volt a tervük kedvezőtlen időjárás esetére.
A példákat még hosszan sorolhatnám, de talán az eddigiekből is kitűnik: A Győrvidéki Tanítóegylet Értesítője változatos tartalmú lap volt, mely az egylet egykori tagjai számára bizonyosan számos hasznos információval szolgált, ezért érhetett meg 37 évfolyamot – annak ellenére, hogy a 20. század elején több új lap is indult Győrött a pedagógusok számára. De értékes forrás a mai kutató és érdekes olvasmány a korszak iránt érdeklődők szélesebb köre számára is.
Horváth József
Az Érdekességek a régi győri újságok és folyóiratok történetéből cikksorozat további részei itt találhatók felsorolva.