Apropó, drámapedagógia!

Egy pillanatra „révedjünk el” ezen! Tulajdonképpen oktatási-nevelési módszerről van szó, kicsit színház, kicsit pedagógia, amely a színház és a dráma eszköztárának felhasználásával határozott nevelési célra irányul. Hogy csak három RÉV-es példát említsek: a Massza központi témája a kiközösítés, az internetes zaklatás, a Méretre vágva többek között azt a kérdést feszegeti, hogy milyen a jó közösségvezető, illetve a kisiskolásoknak szóló Nem állunk meg az igazságtalanság, az elhallgatás kérdéseivel foglalkozik. A nézők egy fiktív világba kerülve szemlélhetik az adott témát, körüljárhatják, elgondolkodhatnak rajta, és kereshetik a saját válaszaikat. Egyfajta szimuláció ez, amely tágan értelmezve az életre tanít bennünket. Konkrét válaszokat ne várjunk! A feldolgozó munka történhet persze külön foglalkozáson is, de még izgalmasabb az ún. részvételi színház, ami igazából egy színházi műfaj, mi is belecsöppenünk az előadásba, a színészek időnként hozzánk fordulnak tanácsért, kérdezik a véleményünket. Véleményt nyilvánítani szabad, nézőpontokat ütköztetni, vitázni rendben van, kérdéseket feltenni jó és hasznos, mert mindezek a mélyebb megértést szolgálják.

Szünet nélkül

2023 májusában debütált az országszerte jól ismert RÉV Színház legújabb darabja, a 10-12. évfolyamos diákokat megcélzó Belém égsz című előadás, amely 2023 szeptemberében elnyerte a Komlói Amatőr Színházi Találkozó fődíját. Írója és rendezője Szivák-Tóth Viktor, jól ismert név a szakmában, drámainstruktor és osztálytermi színházi drámák írója, a legjobb rendezőnek járó díjat kapta ugyanitt.

Szünet nélküli 90 percig hullámzunk együtt érzelmileg a három szereplővel, miközben ők mindennapi problémáik között lavíroznak, nehézségekkel néznek szembe, döntéseket hoznak. A nagyjából 10-12 évet felölelő, teljesen hétköznapi történet az ő monológjaikból, néhány jellegzetes szimptomatikus szituációból bontakozik ki. Így, esszenciálisan ez nagyon is sodró erejű, és azt az érzést kelti, hogy az élet tele van drámai helyzetekkel, nincs megállás. A szünet nélküli 90 percet egy pillanatig sem érezzük terhesnek. Sőt, érdekes módon végig sokat nevetünk, főleg a diákok, vagyis a közönség reakcióin. A játék során a szereplők úgy fordulnak hozzájuk, mintha régi jó ismerősök, barátok lennének. A mi segítségünkkel igyekeznek megoldani a dilemmáikat, továbblendíteni megrekedt helyzetüket. Szinte észrevétlenül vonódunk be, és a véleménynyilvánítás lehetőségével is egyre többen élnek. Rossz válaszok nincsenek, csak meglátások, tanácsok.

A Belém égsz párkapcsolati problémákra fókuszál, amelynek legfőbb mozgatórugója a manipuláció. A három szereplő, Sára (Kiss Tünde), Rafi (Balla Richie) és Ádám (Szántó Dániel) különböző nézőpontokat képvisel, és igyekszik a saját szempontjait érvényesíteni a legegyszerűbb szituációkban is. Már a legelején megkapjuk a kérdést: Mit jelent pontosan a manipuláció? Hogyan élem meg? Pozitív vagy negatív a hatása rám? Az eredetileg (latinból) „kezelés, bánásmód” jelentésű szó a történet során újabb árnyalatokat kap. Izgalmas ugyanazokat a szituációkat a szereplők különböző elmondásában látni, ezek a folytatás lehetőségeit is más-más irányba terelnék, így rögtön felmerül: Hogyan tovább? Lehet, hogy minden attól függ, az élet játékában mit hozunk ki egymásból, és mennyire tudjuk az akaratunkat érvényesíteni?

Van-e jó megoldás?

Sára az, aki leginkább áldozata a „játszmázásoknak”, a megoldást a menekülésben látja. Felső középosztálybeli, túlságosan kontrolláló apjától lázadásképpen menekül Rafihoz, aki egyszerű, egyenes gondolkodású, ám szenvedélyes, de nagyon más szociokulturális közegből származik. Sára bevallja, hogy az együtt töltött hét év során Rafi igényeit mindig a sajátjai elé helyezte, mert nem akarta elveszíteni. Ebből a függőségből menekül a biztonságot jelentő Ádámhoz, Rafi régi jó (ezek után csak volt) barátjához. Ádám menedzser, a szakmája a manipuláció. Sára keserűen látja be, hogy már nem tudja, ki ő és mit akar, tulajdonképpen nincs is semmilyen jól körvonalazható egyénisége, mindig csak valaki függvényében tud létezni. Honnan tudhatom, hogy én most én vagyok? – kérdezi. A szereplőknek vannak jó meglátásaik, mégsem találják a megoldást. Miért? Mert mindig csak egy nézőpontból, a sajátjukból látják a dolgokat. Sára rendkívül befolyásolható (manipulálható), tehát hamar elveszik a játszmázások sodrában, Ádám mellett is sorra érik a csalódások.

Mindkét fiú a saját vágyálmaihoz akarja alakítani a lányt, igaz, más-más módon. Rafi indulatkitörései miatt Sára sorra letörik, igényeit feladja. A manipuláció igazi nagymestere azonban Ádám, aki nem riad vissza a lány telefonüzeneteinek elolvasásától, a pszichoterápia felülbírálásától, vagy hogy anyagi függőségbe taszítsa kedvesét. Sára kimondja, hogy ő már belefáradt a „lavírozásba”, már nem szeretne mást, csak sodródni, mint a tenger. Talán elfelejti, hogy a tenger nemcsak sodródhat, hanem alakíthatja is önmaga határait.

Lehet-e ezeknek a játszmáknak nyertese? Megéri-e a másikat befolyásolni? Érdekes módon mindhárom szereplőt sorra érik a csalódások. Hogyan tovább? Vajon öt év múlva hol tartanak? Az előadás különleges élményként megérint, belénk ég, de a kérdések nyitva maradnak. Visszük magunkkal. A tapasztalatokat, a megtanultakat is.

Zárásként

A darab után még kicsit leülünk Balla Richie-vel, a RÉV Színház társulatvezetőjével (színész-drámatanár, diákszínjátszó-vezető is) még néhány kérdés erejéig. A visszajelzésekről faggatom, vannak-e, hol, hogyan találják meg őket. Ma már természetes, hogy a közösségi média felületein hozzá lehet szólni szinte mindenhez, tehát itt tudnak jelezni, ez mégis elenyésző, viszont aki ezt mégis megteszi, az nagyon mélyen belemegy. A májusi premier után volt erre példa, a lány, aki írta, sok dolgot helyre tudott tenni az életében – meséli Richie. Van példa arra is, hogy a pedagógusok segítségével kérnek írásos visszajelzéseket, vagy a kisebbektől rajzokat. Előfordult már, hogy az utcán megszólították, főleg azok szeretik feleleveníteni a RÉV-es élményeiket, akik már elballagtak az iskolájukból.

Hogy mennyiben más a felnőtteknek meghirdetett darab, arról a társulatvezető azt mondja, szerinte a színház humorát a felnőttek jobban értik, jobban élik. A párkapcsolati kérdésekben is több az észrevételük, tapasztalatuk, jobban mernek akár egymással is vitatkozni, az interakció könnyebben nyílik ki. A diákok is mernek hozzászólni, sőt beszólni is, de igazából ez a cél, hogy elinduljon a közös gondolkodás. Nem kötelező megszólalni, de még ennek tudatában is általában annyira beindulnak a gondolatok, vagy érzelmi vonalon mozdul ki a néző, hogy mégiscsak kibukik valami azokból is, akik egyáltalán nem akarják hangosan kimondani a véleményüket. A történet szándékosan kelt feszültséget több ponton is, és amikor már meg lehet szólalni, néha elég egy kis biztatás, mindig van, aki akar kapcsolódni. Nem zavaró az sem, hogy nincsenek konkrét megoldások, szándékolt cél, hogy a néző vigye el a kérdéseit, dolgozza meg azokat, és találja meg a saját megoldását.

Ki tudja, talán közben megtanulunk nézőpontot cserélni! Ne feledjük, mi történt a szereplőkkel, akik csak a saját szemüvegükön át látták a dolgokat...

Jelenleg négy előadás szerepel a RÉV Színház műsorán: a Belém égsz, a Jókedvvel, bőséggel, a Nem állunk meg és a hét éve töretlen népszerűségnek örvendő Irina. Keressék és szeressék őket!

SzaSzi
Fotók: Mezősi Kristóf