Kezdjük az elején. Japán északkeleti részén járunk, a Tōhoku régióbeli Aomori prefektúrában, a 7500 lélekszámmal rendelkező Inakadate faluban. A helyi lakosok 1993-ban – mintegy válságkezelésként – keresték az utat, hogyan tudnák településüket „feléleszteni” (a rengeteg adósságból). Régészeti feltárásoknak köszönhetően aztán megtudták, hogy a környéken már több mint 2000 éve termesztenek rizst, ezért tisztelgésként rizsföldet hoztak létre a faluháza mögött. Maga az elképzelés egy Japánból származó művészeti formára, a rizsföldművészetre (tambo art / tanbo āto) épít, ahol különböző típusú és színű rizsfajtákat ültetnek, amelyekkel látványos képeket tudnak létrehozni.

A rizsföldet így valódi „vászonként” használva a falusiak négy különböző fajtájú, örökzöld rizsfajtát ültetnek el bonyolult mintázatban minden év májusában. A mára átlagosan több mint ezer önkéntes munkáját komoly ötletelés előzi meg, az ültetés előtt a gazdák ugyanis számítógépen felvázolják a terveket, hogy kitalálják, hova és hogyan ültessék el a rizst. Mire aztán elérkezik a nyár, a kemény és precíz munka során a teljes rizsföld virágzásba borul, és turisták ezreit vonzza a helyszínre.

A rizsföldek minden évben egyedi témát követnek, a filmszereplőktől kezdve a történelmi alakokig, az összetett tervek pedig Atsushi Yamamoto egykori középiskolai tanárnak köszönhetők. Ezeket a témákat általában egy évvel előre eldöntik, majd Yamamoto elkezd dolgozni a művön, figyelembe véve a színsémát és a perspektívát. „Egy számítógépes képfeldolgozó szoftver segítségével változtatásokat eszközölök, miközben megtervezem a dizájnt. Az eredeti kép lehet fénykép vagy részletes grafika, és több száz vagy ezer színt használhat... mindez aztán körülbelül hét színre redukálódik.”

Az évek során az „elültetendő képek” tervei egyre extravagánsabbakká váltak, mivel a különböző rizsfajták, színek és textúrák alkalmazásával roppant bonyolult mintázatok tudnak megjelenni, amikor a palánták beérnek. Az alkotások között olyan nyugati filmek és irodalmi alkotások is szerepeltek már, mint az Elfújta a szél, a Római vakáció és a Csillagok háborúja, valamint számos japán mitológiai karakter és helyi televíziós műsorok szereplői.

A minták/képek ma már két helyszínen „készülnek”, és sokan minden évben újra ellátogatnak Inakadatéba, hogy ne maradjanak le a friss ábrákról személyesen, hiszen az alkotások „ha egyszer eltűnnek, örökre eltűnnek”. (2006-ban például több mint 200 ezren látogattak oda.) Maga a rizsföldművészet nagyjából június közepétől október elejéig tekinthető meg: júliusban a rizs növekszik, és az élénk, buja minta teljes virágzásban lesz – a törzsek színei ekkor illeszkednek a legjobban a dizájnhoz. Augusztus vége után a rizsnövények őszi színűvé válnak, szeptember közepén pedig a szétterülő aranyló táj elvakítja a szemet.

A képeket eredendően úgy tervezik meg, hogy ne közvetlenül felülről, hanem átlósan felülről nézve legyenek a legszebbek. Két megfigyelési helyet alakítottak ki mindehhez: az egyik a japán kastély témájú falusi hivatalnál lévő, 22 méter magas torony, a másik a Yayoi no Sato kilátóterasza. Mindkét helyszínen belépődíjat szednek, 2015 augusztusában pedig mindegyikükhöz videokamerát telepítettek, és megkezdték az élő közvetítést. Mára „a rizsföldművészet Inakadate szinonimájává vált” ‒ mondta el a helyi idegenforgalmi hivatalban dolgozó Fumihito Suzuki.

Szilvási Krisztián

Forrás: angol Wikipédia, mymodernmet.com, japancheapo.com, en.japantravel.com, thesmartlocal.jp, michinoeki-inakadate.com

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép.

A cikksorozat korábbi részei:
1. rész: Dan Kitchener: A Rainy Night in Tokyo (Camden, London)
2. rész: Bordalo II: Lince Ibérico (Parque das Nações, Lisszabon)
3. rész: Hunto & Mister Thoms: Connectivity Matters (Shoreditch, London)
4. rész: Claes Oldenburg és Coosje van Bruggen: Houseball (Mitte, Berlin)
5. rész: Tadas Šimkus és Žygimantas Amelynas: The Master – Wise Old Man (Kaunas, Litvánia)
6. rész: Bjørn Okholm Skaarup: Hippo Ballerina (Manhattan, New York)
7. rész: Robert Hannaford és Cam Scale: Wheat Bags to Sand Bags (Owen, Ausztrália)
8. rész: John McEwen: Weaving Fence and Horn (Calgary, Kanada)
9. rész: Hugo Lomas (Sfhir): The Golden Legend (Guarda, Portugália)
10. rész: Gillie and Marc: Dogman and Rabbitwoman with Coffee (London, Anglia)
11. rész: Karabo Poppy Moletsane: Soweto Towers (Soweto, Dél-Afrika)
12. rész: Pacita Abad: Alkaff Bridge (Szingapúr)
13. rész: Odeith: Carlos Paredes és Amália Rodrigues (Amadora, Portugália)
14. rész: Barry Flanagan: Hare in O'Connell Street (Dublin, Írország)
15. rész: Okuda San Miguel: The New Mona Lisa (Párizs, Franciaország)
16. rész: Tommy Weisbecker Haus Murals (Berlin, Németország)
17. rész: Astro – BUMP Festival (Calgary, Kanada)
18. rész: Batist Vermeulen: Nello en Patrasche (Antwerpen, Belgium)
19. rész: Slim Safont: Punishment (Aberdeen, Skócia)
20. rész: Costas Varotsos: Dromeas – The Runner (Athén, Görögország)
21. rész: Wild Drawing (WD): Flirting 2021 (Ura Vajgurore, Albánia)
22. rész: Annex Burgos: Las Musas – A múzsák (San Juan, Puerto Rico)
23. rész: Jan Is De Man: Könyvespolc házfalon (Utrecht, Hollandia)