1989 óta ünnepeljük a magyar kultúra napját január 22-én, Kölcsey Ferenc Himnusz című versének születéséhez kapcsolódva. Az ünnep az utóbbi években egész hetes rendezvénysorozattá bővült, melynek során a művészet különböző területei nyilvánulnak meg a programokon.

A költészet és a zene is fontos részét képezik a kultúránknak, nemzeti identitásunknak. E kettő összekapcsolódásából pedig önálló műfaj keletkezett: az énekelt vers, mely – bár évszázados múltra tekint vissza, mégis – az utóbbi évtizedekben vált a kulturális életünk egyik fontos tényezőjévé. Irodalmi rendezvények, kiállításmegnyitók, ünnepi műsorok kedvelt részévé és önálló verskoncertek főszereplőjévé vált a dal, mely zenei eszköztárával éppúgy alkalmas a régi idők hangulatát és lírai üzenetét megfogalmazni, mint kortárs költőink gondolatait közvetíteni.

Ezen az estén is ebben az élményben lehetett része a klubhelyiséget zsúfolásig megtöltő közönségnek. A Hangraforgót ismerő és a korábbi évek klubkoncertjein megforduló közönség számíthatott rá, hogy a másfél órás műsorban egy szűkebb keresztmetszetet hallhatnak több évszázadnyi magyar költészetünkből. A műsor címét hordozó Janus Pannonius (Pannónia dicsérete) versétől kiindulva Wathay Ferenc, Kölcsey Ferenc, Petőfi Sándor költeményei, egy dal a Vietoris-codexből szerepeltek a régebbi irodalomból, de nem hiányoztak a nagy klasszikusok sem – Reményik Sándor, Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós, Nagy László – és a 20. századi második felének költői, illetve a kortársak: Kányádi Sándor, Gál Sándor, Ágh István, Ratkó József, Sulyok Vince, Szentmártoni János, Vári Fábián László, Varró Dániel egy-egy versét hallhatta a közönség. Meglepetésdal is került a repertoárba: Gősi Vali Hódolat című verse – a költő jelenlétében, ősbemutatóként – itt hangzott el először.

A Hangraforgó nemcsak széles repertoárjáról ismert, hanem sok-sok hangszerükről is, amelyek között számos húros-pengetős, vonós vagy fúvós darab van, s amelyek száma egyre bővül – vásárlás útján (ezek között pedig néha érdekes helyeken „jön szembe” egy-egy különlegesség), és néha ajándékozás révén is. Ezen az estén egy régi-új, különös mandolin mutatkozott be a közönségnek. A hangszer Molnár György (GYAK) ajándékaként került az együtteshez – az édesapja egykori, hőn szeretett kedvence volt, mely hosszú „csipkerózsikaálom” után most új életre kelt, hangjában a napfényes szicíliai szülőhazája csilingelő hangszínével…

Az est befejezéseként egy régi, a liturgikus éneklésben is jó ismert népének zárta a dalok sorát – egészséget és békességet kívánva az előttünk álló új esztendőre.

A Hangraforgó zenés összejövetelei megújult formában, Vers-dal randevú néven folytatódnak márciusban, részletekről később olvashatnak…

SB
Fotók: Molnár György, a GYAK és a Győri Fotóklub Egyesület tagja

Fotógaléria: ''Pannónia is ontja a szép dalokat'' – Hangraforgó verskoncert a győri könyvtárban

Molnár György fotói

11 kép