A festői lankán, három patak találkozásánál felduzzasztott halastó partján található, egykori Festetics-birtok érdemes lehetne a „Magyarország legszebbje” címre, ha lenne ilyen. Méltóságteljes klasszicista kastélya és az azt körülölelő lenyűgöző természeti környezete, amely Európa egyik legnagyobb kiterjedésű (három Margit-szigetnyi) angolparkja, az elmúlt évtizedben sikeres felújításon esett át, remek időtöltést kínál, és ezen túl is rengeteg lehetőséget rejt magában.

Tölgymatuzsálem köszönti a betérőt, ő még láthatott itt Festeticseket

Ezek a Festeticsek azok a Festeticsek?

A Festeticsek neve nem véletlenül cseng ismerősen. Az egyik legismertebb magyar nemesi család azonban a 18. században két ágra bomlott: a híresebb, később hercegi rangra emelt ága Keszthelyen rendezkedett be, míg a köznemesi, majd később grófi rangot szerző ága Dégen épített ki uradalmat. Még pontosabban a keszthelyi Festetics Kristóf (1696–1768) kisebbik fia, Festetics Lajos (1732–1797) királyi tanácsos kezdett Dégen birtokszervezésbe. Egy földszintes barokk kúriát építtetett itt (ez az épület még ma is látható a település egykori belterületének határán), majd miután a kiváló minőségű termőföldek, az okos gazdálkodás jó jövedelmet biztosított a családnak, további fejlesztéseket tervezett. Dégre szerződtette a több nyelven beszélő, Franciaországban tanult és felvilágosult eszméket valló mérnököt, Kováts Ferencet. A nagy ívű fejlesztéseket azonban már csak fia, Festetics Antal (1764–1853) valósíthatta meg, miután jövedelmeit a napóleoni háborúk idején a hadseregnek értékesített gabona árából megsokszorozta. A császári és királyi kamarás, az „ország leggazdagabb köznemese” nevéhez és családjához méltóan a kor legnagyobb és legmodernebb birtokát kívánta berendezni (sőt talán még a keszthelyi rokonokat is szerette volna utolérni vagy túlszárnyalni). 1874-ben, amikor fiai, Ágoston, Dénes és Sámuel grófi címet kaptak Ferenc Józseftől, a család dégi ága hivatalosan is rangra emelkedett, bekerült a nemesség soraiba.

Korhű enteriőr

Klasszicista elegancia és letisztultság

A birtokfejlesztés az 1800-as évek elején kezdődött. Kovács mérnök feladata lett a mintagazdaságok és az azokat összekötő úthálózat tervezése, a pályája elején álló Pollack Mihály (aki a józsefvárosi palotájukat, majd a dégi után a lipótvárosit is tervezte) pedig megbízást kapott egy nyári rezidenciának szánt kastély elkészítésére. Az épület az egykor Veszprém felől érkező, kb. 12 kilométeres, egyenes postaút tengelyében magasodott, már messziről fantasztikus látványt nyújtott. Ma már belesimul a környezetébe, jobbára a kert felől ejti ámulatba a szemlélőt, a napfényben csak úgy ragyognak a csontszínű falak, oszlopok. Nem kell különösebben éles emlékezőképesség, hogy felismerjük, jellegzetes, a homlokzat síkjából kiemelkedő, dór oszlopokon nyugvó, úgynevezett portikuszos középrésze milyen kísértetiesen hasonlít a budapesti Nemzeti Múzeuméhoz. Ez nem véletlen, mindkettő Pollack Mihály munkája. Sőt, a grandiózus klasszicista kastély típusteremtőként mintegy előtanulmányként szolgálhatott a fővárosi múzeum tervezéséhez, és számos más hasonló épület mintájául szolgált. A főbejárat felől az oszlopsor szerényebb, mivel az U alakú épület oldalszárnyai közreveszik azt. A kert felőli homlokzaton az oszlopsor megismétlődik, de már sokkal elegánsabb, portikusza szélesebb, az így kialakított terasz varázslatos hangulatot kínál egy kávézásra vagy csak egy kis napfürdőre.

A kastély kert felőli látványa. Csak úgy ragyog a napfényben!

A kert felől visszatekintve próbálom megfejteni ennek a fenséges látványnak a titkát: talán mert egy festői lankán trónol, vagy mert az antik templomépítészetből csak a legegyszerűbb díszítőelemeket vette át, a háromszögletű timpanont üresen hagyta (végtére is ez nem templom, hanem „csak egy családi ház”), dór oszlopokat sorakoztatott, egyszerű és elegáns. A dokumentumok szerint az építkezés 1802 körül kezdődhetett, 1812-ben már állt a főépület, 1815-től pedig több mint száz éven keresztül, mintegy négy generáción át volt a család nyári rezidenciája késő tavasztól kora őszig, vagyis a reprezentáció mellett a családi jólét és nyugalom legalább olyan fontos volt. A kastély utolsó lakója, gróf Festetics Sándor (1882–1956) az 1920-as években elvégeztette az épület és a kert utolsó korszerűsítését, a belső terek klasszicista dekorálását, valamint a parkban a szivattyúház, az oszlopsoros rózsalugas és a teniszpálya létesítését.

Árnyas lugasból nézhetjük a teniszmérkőzést

Fáradjunk beljebb!

Az épület földszintje a társasági élet színtere volt, itt sorakoztak a családtagok lakosztályai. Az emeletek a gyerekszobák, vendégszobák, az alagsor a kiszolgáló személyzet terepe volt. A dégi kastély sem kerülhette el a többiéhez hasonló sorsot: a második világháborúban a német csapatok, majd az orosz katonák rabolták ki a virágzó birtokot. Később menekült görög gyerekek, majd állami gondozottak otthonává alakították. A helyreállítás gondolata csak a rendszerváltás után merült fel és a 2010-es években realizálódott, addigra a kastély erősen lepusztult. Nem szabad hát csodálkozni, hogy eredeti bútor egy sincs, az egykori főúri miliőt kölcsönzött darabokkal igyekeznek felidézni. A jelenlegi tárlat inkább történeti különlegességekre fókuszál. A legizgalmasabb szál talán, hogy egykor itt volt a hazai szabadkőművesség titkos központja. Az angliai kezdetektől az európai jellegzetességeken át a hazai szervezkedésekig kaphatunk átfogó képet az emeleten, megtudhatjuk, hogy híres nagyjaink közül kik voltak a tagjai, az interaktív élményelemeknek köszönhetően pedig részt vehetünk egy beavatási szertartáson. Festetics Antal maga is aktív szabadkőműves volt, gyűléseket szervezett ide, és valószínűleg a mozgalom betiltása után megvette a Habsburg Birodalom megmaradt szabadkőműves iratait, és a kastélyban őrizte. A mozgalom jelképeként használt hétágú csillagot több helyen felfedezhetjük, például a fürdő padlóján (amely egykor talán titkos átjárót rejtett), vagy a kertben a kőkert sétaútján.

Szabadkőműves gyűlés interaktívan

Különleges az ovális alaprajzú, félköríves fülkékkel bővített díszterem (tükörterem) vagy bálterem, amely a megszokottól eltérően nem az épület közepén, hanem a nyugati szárnyban került kialakításra, így mintegy harminc méteren át vezető teremsoron juthatunk oda. A viszonylag „félreeső” kialakítás okaként vannak, akik a betiltott szabadkőművességet sejtik. A földszinti termekben megelevenedik a Festetics család sokszínű története, történelmi szerepvállalása, hobbijai, szórakozási, sportolási szokásai, a kastély építéstörténete és azon keresztül építőjének, Pollack Mihálynak a munkássága. Bejárható a korábban több ezer tudományos és szépirodalmi kötettel bíró könyvtárhelyiség, melynek szekrényeibe néhány eredeti példány is visszakerült. Különösen megkapó a kiállításnak az a része, amely az 1950-től itt működő gyermekotthon életét mutatja be. Erről 1965-ben dokumentumfilm is készült Fiúk a kastélyban címmel, amelyből hangulatos részleteken keresztül pillanthatunk be a család nélkül maradt gyerekek életébe.

Az ovális, napfényszínű, tükrös bálterem

A művelt, természettudományos érdeklődésű Festetics Antal és felesége, Splényi Amália (valamint testvére, Splényi József is) különös érdeklődést mutatott a botanika iránt. A főbejárat előtt magasodó, több mint 200 éves kocsányos tölgy fogadja a látogatót, de meggyőző a kiállítás „botanika szalonja”, ahol egy eredeti Kossuth szekrény fiókjaiban szépen összerendezett növénygyűjtemény található, köztük több, a birtokról gyűjtött példánnyal. Semmi kétség, hogy a családtagok sokat tartózkodtak ebben a szobában, szoros kapcsolatot ápoltak Kitaibel Pállal, a magyar növényvilág jeles kutatójával, aki több ízben vendégeskedett Dégen, és segítséget adott a hatalmas herbárium rendszerezéséhez, a növények meghatározásához. Ehhez a korban oly divatos hobbihoz társult a természetjárás, a kertészkedés szeretete is. Igazi jelentősége azonban a kastélyt körülölelő, számos ősfát és egyéb növénykülönlegességet bemutató, festői szépségű angolparknak lett.

A botanikai szenvedély emlékei fiókokban szépen összerendezve

Az európai szintű és egyedülálló angolpark

A házaspár első pesti villáját az Orczy-kert mellé építették fel, amely akkor már a város első látogatható angolkertje volt. Lelkesedésük odáig fokozódott, hogy 1810-re kialakították saját tájkertjüket, amely szintén a város nevezetességévé vált (később ebből alakult ki az ELTE Botanikus Kertje, ismertebb nevén a Füvészkert). Dégen a kastély építésével egy időben kezdték kialakítani a gondosan megtervezett angolparkot, amely Európa-szerte egyedülállóvá vált. Mérete akkora, mint a New York-i Central Parké. Neves kerttervezők közreműködésével nem csupán díszkert, hanem a tájkerthez méltón konyhakert, narancsház, legelő, gyümölcsös, vadaskert is létesült. Tenyésztettek itt fácánt, svájci teheneket, a csónakázótóban halakat, a dézsmapincékben pedig sorakoztak a teli hordók.

A kert fontos eleme a víz lett. A Szerpenti-tó három patak felduzzasztásával jött létre. Ma is felejthetetlen élmény a kis hidakon sétálni, vagy a mini szigetek között a tavon csónakázni. A filmkészítők fantáziáját is megmozgatta ez a táj, itt forgatták a Kincsem című filmet (rendezte Herendi Gábor), de Bereményi Géza (Tanítványok) és Nemes Jeles László is filmezett itt. A parkban akár több órát is barangolhatunk, piknikezhetünk, külön érdekessége, felfedeznivaló célpontja a Hollandi-ház.

A kertben sétálva festői kép tárul elénk a Hollandi-házra

Egy elhanyagolt parkot kellett újjávarázsolni

A Hollandi-ház: istálló és betegszoba

A szigeten álló apró, németalföldi stílusú vörös téglás épületet a 19. század végén Festetics Pál építette. A földszintjén tehénistálló volt, az emeleten pedig furcsamód egy szépen berendezett szalon kapott helyet, amelyet a tüdőbeteg Festetics Andorné Pejacsevich Lenke számára alakították ki. Egykor csak dróton áthúzható csónakkal lehetett megközelíteni a házat, amely a 20. század elején felvett leltár tanúsága szerint kék-fehér festett delfti porcelánokkal, németalföldi festményekkel és Hollandiából származó tárgyakkal volt tele. Ez is bizonyítja, hogy nem „száműzni” akarták ide a beteget, hanem a korban hatásosnak számító gyógymóddal kezelni. Azt tartották, hogy az ammóniában dús levegő (tehenek vizeletében található nagy mennyiségben) belélegzése és a frissen fejt tej fogyasztása jótékony a tüdővészben szenvedők számára. Hogy ez a módszer mennyire hatásos, nem tudom, de az biztos, hogy Lenke grófné több mint nyolcvan évig élt a kis házban. Az itt látható kiállítás is sok érdekességet rejt.

Irány a víz!

Furcsa elképzelni, hogy a Festeticsek is ezek alatt, az akkor még kevésbé hatalmas fák árnyékában hűsöltek, beszélgettek, élvezték a tudatosan megkomponált festői tájképeket, vagy azt, hogy volt idő, amikor a gyönyörű tóvidék elmocsarasodott vadonná változott. A birtok számos eleme megújult, az újrafaragott oroszlánfejes vízköpőből újra csobog a víz, működik a kis gótizáló szivattyúház, életre kelt a rózsakert, és még sorolhatnám. Igazi kuriózum, hogy a Festetics család hajdani teniszpályája is használhatóvá vált. A parkban amúgy korabeli sportfelszerelések és eszközök kipróbálására is van lehetőség, akár korabeli öltözetben is, amely a Festeticsek egykori aktív sportéletének (pl. futball, tenisz stb.) méltó megidézése, mint ahogy rengeteg program is az egykori nyüzsgő életé. A magam részéről a kávézóban elfogyasztott Festetics-szelet ledolgozására egy kis evezést választottam a tavon.

Fotók és írás: SzaSzi

Fotógaléria: Festetics-kastély, Dég

Szabó Szilvia fotói

42 kép

 

Forrás: degikastely.hu, memmdk.hu, nof.hu, wikipedia

A sorozat korrábbi cikkei:
1. rész: Az „ördöglovas” kastélya Bajnán
2. rész: Az örök szerelem kastélya Nádasdladányban