Matrica? Minek az?

Ki ne szeretné a matricákat? Hiszen mindenhol ott vannak körülöttünk, mindennapi életünk szerves, feltűnő vagy megszokottságuk miatt megbúvó részei. Jellemzően papírból, műanyagból vagy vinilből (a PVC modernebb változata) készülnek, a hátoldalukon ragasztóval. Egyaránt használhatók dekorációként vagy tájékoztatásra. Sokféle formában, méretben és színben léteznek, ráadásul rengeteg „felületen” használhatók, kezdve mondjuk az uzsonnás dobozoktól a különböző bútorokon át például a (jegyzet)füzetekig – a skála elképesztően széles. Ráadásul némelyikük még illatosított is. Léteznek politikai tartalmú matricák, zenekarok/együttesek matricái, vagy éppen lökhárítómatricák. Vannak vicces, aranyos, gratuláló, tematikus és állatos matricák – ezek különösen népszerűek a gyerekek körében, akik gyakran matricás füzetekbe gyűjtik őket. Így vagy úgy, ma már szürkébb lenne nélkülük az élet(ünk). És igen, minden matricának (egyedi) története van, összességük mögött pedig hosszú-hosszú történelem áll.

Mert már időszámításunk előtt 300 körül megjelentek, a legkorábbi ismert „matricákat” a piacokon használták a termékek árainak megjelölésére. Aztán amit elmondhatunk még az egyedfejlődésükről. Például a 16. században a francia arisztokrácia tagjai matricákat „hordtak” az arcukon, hogy elrejtsék a különböző szépséghibákat. Az 1700-as esztendők közepén az adóköteles tárgyakra adójegyeket ragasztottak. 1840-ben az Egyesült Királyságban kiadták a világ első hivatalos, felragasztható postabélyegét, a Penny Black-et, amelynek a hátoldalán egy „nyálazós felület” biztosította a „feltapadást”. Az 1880-as években az európai kereskedők felfedezték a matricákban rejlő reklámlehetőséget: ragasztgatásukkal próbálták népszerűsíteni áruikat és portékáikat a vevők és a járókelők számára. Ezek a vállalkozók egyfajta nedvesítést igénylő „gumipasztát” használtak, hogy a címkék ragadni tudjanak, és ez adta az elnevezésüket is, ezért lettek onnantól örök időkre (pontosabban máig biztosan) sticker-ek (stick = ragaszt).

Az 1900-as évekre aztán kifejlesztettek egy matricaspecifikus pasztát, széles körben használták, leginkább bélyegeken, amely megszáradt, majd nedvesítéskor újra felragadt. És ezen a ponton érkezünk el R. Stanton Avery-hez, az 1907. január 13-án született, szegény sorból indult amerikai feltalálóhoz. Ugyanis Avery a levehető/lehúzható hátlappal ellátott öntapadós címkék eredeti megalkotója. Az ő nevéhez fűződik az első „nyomásérzékeny”, azaz nedvesítés nélkül tapadó matrica, amelyet 1935-ben fejlesztett ki. Ezzel pedig egyben egy új iparágat indított el, megalapította az Avery Dennison Corp-ot (a mai Avery Dennison-t), hogy ezeket a praktikus kis „szeletkéket” világszerte gyártsa és forgalmazza – kezdetben csupán egy Los Angeles-i, 100 négyzetméteres bérelt padlástérből.

Az 1960-as években jelentek meg az első kereskedelmi kártyák és matricacsomagok: a Topps vállalat kiadta a Wacky Packages-t, az első gyűjthető kis kártyákat és matricákat, amelynek divatja máig nem múlt el, gondoljunk csak az évről évre megjelenő különböző tematikus matricaalbumokra (foci EB/VB, Forma-1, amerikai baseball / kosárlabda / hokiliga, Harry Potter, Minecraft… stb.). Ha Európát nézzük, akkor bizonyára sokaknak lehet ismerős például az olasz Panini cég, amely ugyancsak az 1960-as évek óta foglalkozik gyűjthető, ragasztható matricák sorozataival. Az 1990-es évekre a digitális nyomdatechnológia a matricanyomtatást aztán még termékenyebbé tette: immár kis példányszámban is lehetett egyedi és/vagy hiánypótló darabokat létrehozni, azaz megszülettek a „limitált kiadású” matricák filmekhez, tévéműsorokhoz, divathoz… stb. kapcsolódva.

És el is érkeztünk a téma apropójához, a (ma) a Colorado állambeli Longmont-ban található StickerGiant-hez, amely elektronikus, egyedi kereskedelmi matrica- és címkenyomtató vállalkozásként jött létre 2000-ben. Nos, ez a cég gyártotta le aztán azt a hatalmas „matricalabdát”, amely bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, és ennek alkalmából 2016. január 13-át nyilvánították az első éves nemzeti matrica napnak, a fentebb említett R. Stanton Avery születési dátuma előtt tisztelegve.

Hogyan „ünnepeljünk”?

Na de mit kezdjünk ezzel a nappal? Rendezzünk – persze előkészületeket és időintervallumot igénylő – matricagyűjtő versenyt, amelynek végeredményeként díjazhatjuk a legnagyobb, legszínesebb, legeredetibb gyűjteményeket. A matricák segítségével valódi vizuális pezsgést teremthetünk, különlegessé téve a hétköznapjainkat is. A gyerekeket kreativitásra ösztönözhetjük velük, kérjük meg például őket, hogy tervezzenek matricákat eseményekhez, különböző kampányokhoz. Mivel – a dekoráció mellett – remek közvetítő felületei a legváltozatosabb ügyeknek, legyen szó akár segítségnyújtásról, tájékoztatásról, népszerűsítésről, környezetvédelemről és még sok minden másról.

A matricák mindent „feldobnak”, amire csak ráhelyezzük őket: a laptopunkra, az autónkra, az irattartó mappánkra, a tárgyainkra. Egyedivé teszik a holmijainkat, de segítenek kifejezni önmagunkat is, hiszen egyúttal véleményt, saját személyiségünket, attitűdjeinket fejezzük, fejezhetjük ki általuk. És mivel matricákat ma már külön, online is lehet rendelni, ahol egyedi nyomtatással, névvel, képpel vagy bármi más személyre szabott dizájnnal látják el a kérésünkre őket, igazán mi magunk köszönhetünk vissza a felületeikről.

Matricaságok

Naná, hogy köthető egy-két (igazi) rekord és említésre méltó érdekesség a matricákhoz is, csak néhány randomszerűen közülük:

• A világ legnagyobb matricagömbjének rekordját – megdöntve a StickerGiant vállalat 2016-os „teljesítményét” – 2020. november 11-én Burlingtonban (Vermont, USA) jegyezte be a Guinness Rekordok Könyve: több mint 91 órát vett igénybe a Sticky Brand Creative Group matricalabdájának elkészítése, amelynek végeredményeként egy 216 cm kerületű, 139,82 kg súlyú gömb született meg.
      
• És még egy csúcs: a világ legnagyobb matricagyűjteménye Nidhi Bansal tulajdonában van, aki 2007-ben kezdte el gyűjteni az öntapadós kis „papírkákat”. Indiában található kollekcióját 2013-ban jegyezte be a Guinness Rekordok Könyve, összesen 102.317 darabot számlál. Na ezt ragasztgassa fel valaki!

• A klasszikus „Hello my name is” matricákat, amelyeket gyakran és előszeretettel használnak konferenciákon vagy workshopokon, 1959-ben vezették be, és praktikussága folytán talán sosem fognak kimenni a „divatból”.
      
• Az Amerikában nagyon híres lökhárítómatricák először 1946-ban jelentek meg: a Sziklás-hegység, a Rocky Mountains nemzeti parkjait reklámozták velük, ma pedig már a legváltozatosabb és akár legviccesebb matricákat lehet látni az autók (illetve egyéb járművek) karosszériáinak feltűnő részein.

• Az élelmiszerboltban kapható gyümölcsökön (és zöldségeken) lévő matricák elfogyasztása (kis mennyiségben) semmiképpen sem okoz egészségkárosodást. Bár elég szívósnak kell lenniük, hogy ellenálljanak a víznek, a permetszernek, a csomagolás és szállítás során fellépő súrlódásnak, törvényileg szabályozott anyagokból készülnek, „élelmiszer-biztos” tintával írottak és természetes bázisú ragasztóval megkentek. Szóval meg lehet őket enni, de azért ne ezeket nasizzuk a tévé előtt ülve.

Tehát a lényeg: január tizenharmadika és a matricák. Ragasztgassuk őket bátran – persze ne csak ezen a napon – bárhová, hiszen színesítik világunkat. Illetve hát, valahol a matricák mi magunk (is) vagyunk.

Szilvási Krisztián

Forrás: Wikipédia, nationaldaycalendar.com, nationaltoday.com, daysoftheyear.com, nationaldayarchives.com, guinnessworldrecords.com, en.everybodywiki.com, bonappetit.com

A képek a flickr.com gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 8. kép; 9. kép; 10. kép; 11. kép.