Monet imádta a természetet, szenvedélyes kertész is volt. 1883-ban költözött Alice Hoschedéval és gyermekeikkel Givernybe, majd hét év múlva, miután a Kazlak sorozat meghozta számára az anyagi sikert, megvásárolta a házat és mellé még egy egyhektáros földdarabot. Itt élt egészen 1926-ban bekövetkezett haláláig. A háza melletti tipikus normandiai haszonkerttel már az első pillanattól kezdve az volt a szándéka, hogy olyan környezetet hozzon létre, ami kedves a szemnek és témát szolgáltat a festményeinek. A tűlevelű fasort rózsával befuttatott pergolára cserélte, a gyümölcsös helyére díszfákat és mindenfelé virágokat telepített, az üvegházban egzótákat nevelt, zöldséget termesztett. Botanikai ismereteit állandóan bővítette, kiállításokra is eljárt. A hosszú évek alatt a giverny-i kert valóságos kis édenkertté változott, sok híres festmény ihlető forrásává vált. Leginkább a tündérrózsákat (vízililiomokat, tavirózsákat) találta inspirálónak, a vízen lebegés, a fények játéka, a tükröződés mint fordított világ lényegének visszaadása foglalkoztatta.

1899-ben 18 darabból álló sorozatot kezdett festeni a tó felett átívelő gyaloghídról, amelyek közül tizenkettőt fejezett be. Mielőtt megfestette volna, sokat foglalkozott a kert ezen részletével, festő még talán soha azelőtt nem formálta meg ennyire témáit a természetben, ezért fontos erről szót ejteni.

Monet nem geometrikusan megtervezett, szabályos franciakertet szeretett volna létrehozni, hanem a természetet utánzó elrendezésre törekedett a növények telepítésekor. Ebben nagy szerepe volt William Robinson munkásságának, akinek 1870-ben megjelent The Wild Garden című műve új elvekre építette a kertészkedést. Az alapgondolata szerint az emberi szándékosság legyen jelen a kertekben, de maradjon láthatatlan, így a rendezetlennek tűnő virágágyak a természet ajándékaként hatnak, szinte beleolvadnak a tájba, az összkép pedig olyan élményt nyújt, amilyenre csak a művészet képes. Robinson művészekkel illusztráltatta a köteteit, ez felkeltette az olvasók érdeklődését, hogy ez „házilag” is lehetséges. Az átlagemberek számára egy új hobbi, egy új divat született.

Monet festői szemmel válogatta ki a különböző színű virágokat. Az inspirációt a színek, a fény-árnyék hatások jelentették, művészi látásmódjának megfelelően ültetett virágkompozíciókat, majd hagyta őket szabadon nőni, beleolvadni a tájba. Az Epte folyó egy oldalágának vízfolyását elterelve kisebb tavakat alakított ki, és nemesített tavirózsákat telepített bele. Ez annyira újdonság volt akkor, hogy a helyi gazdák tiltakozni kezdtek, féltek, hogy az ismeretlen, egzotikus liliomok megmérgezik az állatok számára is fontos vizet. A növényeket úgy használta, mint a színeket a palettáján, még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a megfelelő színkombinációk egy időben nyíljanak. Sokat kísérletezett a virágágyakkal, folyamatosan alakította, élőnek tekintette a kertet. Monet lelkes híve volt az újdonságoknak, gyakran járt vásárokra, figyelemmel követte az új hibrideket, a legegyszerűbb virágokat (margaréta, napraforgó és mák) keverte a legritkább fajtákkal. Ebben a hobbijában sok barátja és kollégája is osztozott (Matisse, Henri Le Sidaner, Max Liebermann stb.), rendszeresen látogatták hírességek, egyre több növényt cserélt barátaival. Mindig a ritka fajták után kutatott. „Minden pénzem a kertembe megy” – mondogatta, de azt is, hogy el van ragadtatva a virágaitól, és azt is, hogy „Talán épp a virágok miatt lettem festő!”. A tó felett átívelő fahíd ötletét a házban is megjelenő japán nyomatok gyűjteménye adta, amely tökéletesítette a kompozíciót. A tavak környékén a buja növényzettel mesés és áthatolhatatlan zöld egységet hozott létre, amelynek báját éppen a hidacska adja.

Amikor tehette, kint dolgozott e Lélek Kertje néven is emlegetett helyen, a fényt követte, amely változékony hangulatára, depressziójára is nagyon jó hatással volt. Különböző időpontokban, különböző szögekből, nem ritkán párhuzamosan több képen is dolgozott, követte a nap mozgását, a fények változásait. Ez az oka, hogy képein a formák helyett sokkal inkább a színek dominálnak, ami a modern festészetre is óriási hatást gyakorolt (pl. Matisse, Kandinszkij). A zöld és a kék rengeteg árnyalatát láthatjuk a vásznon. A liliomszirmok sem csak fehérek, hanem tükröződéseikben is lilák, kékek, rózsaszínűek. A zöld dominanciája mellett fontos a sárga szín, árnyalatainak köszönhetően mintha belülről érkezne a napfény. Széles, durva ecsetvonásokkal dolgozott, nem a palettán keverte a festéket, hanem közvetlenül a vászonra vitte, ezzel olyan dinamizmust kelt a tájban, mint amikor egy könnyű szellő borzolja a víz felületét, hintáztatja a virágokat. A japán híd természetesen simul a növényzetbe, kontrasztot ad ehhez a dinamizmushoz, de a téma légiességét is megerősíti.

Monet festészetének utolsó korszakában leggyakrabban tavirózsáit festette, olyannyira vonzotta a téma, hogy erre a célra felépített műteremben, a falakat teljesen beborítva is feldolgozta. Az Agapanthus-triptichon a 13 méter hosszú nílusi vízililiomokat ábrázoló, grandiózus alkotása szinte körülöleli a szemlélőt. Az idősödő mester 1915-től haláláig, tehát több mint tíz évig festette, ez volt személyes válasza a háború borzalmaira. Érdekesség, hogy az 1950-ben szétdarabolt és részletekben értékesített művet 2016-ban a Royal Academy of Arts kiállításának megkoronázásaként sikerült újra egyesíteni. (Erről film is készült.)

Monet nemcsak a festészetben, hanem a kertészkedésben is magas szintű újító volt, nagyszabású terveinek megvalósítását és a kert gondozását eleinte saját kezűleg, népes családja segítségével valósította meg, később már megengedhette, hogy kertészeket fogadjon. Mind a festészetben, mind a kertészkedést illetően számos követőre talált. A kertek már nem státuszszimbólumok voltak többé, hanem a családi élet és egy új, lélekemelő hobbi színterei.

A Givernyben megálmodott kertje ma is virul, és valószínűleg Franciaország leghíresebb, turisták által kedvelt zarándokhelye lett, évente több mint 500 ezer látogatóval. A japán fahíd egyébként az eredeti hű másolata. Ha belefeledkezünk Monet tavirózsákról készült világába, gondoljunk arra, hogy a csodát nemcsak a valóságban, hanem a természetben is megalkotta!

SzaSzi

Forrás: papageno.hu, kultura.hu, pannonia-entertainment.hu, sokszinuvidek.24.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép, 2. kép, 3. kép, 4. kép, 5. kép.

A cikksorozat korábbi részei: