Vannak természetesen általánosan elterjedt hagyományok szentestén (mint például a katolikus miseszertartások), és olyanok is (mint például az almaadás vagy a szörfözés), amelyek csupán bizonyos régiókra jellemzőek. Tekintsünk hát bátran végig bolygónk legkülönfélébb hely(szín)ein: lássuk, hol mivel „vezetik fel” a szeretet örök ünnepét!

Afrikában az etióp ortodox egyház – amely az ókori zsidókereszténységnek egy sajátságos hajtása – más naptárat használ, mint Európa és Észak-Amerika nagy része, náluk szenteste (gahad) január 6-án van, karácsony napja pedig 7-én. Nem is meglepő, hogy az ottani hagyományok komoly vallási hevülettel bírnak: a szentmise szentestén késő délután 6 óra körül keződik, és egészen karácsony napján hajnali 3 óráig tart. A legtöbben hagyományos ruhát viselnek, az úgynevezett netelát, amely vékony fehér anyagból készül, a végén pedig színes csíkok vannak.

Ázsiába kukkantván rögtön a szemünk elé tolakodik például Kína (az egyik olyan ország, ahol általában nem ünneplik a karácsonyt), ahol szenteste almát adnak egymásnak az emberek. Ez a hagyomány egyesek szerint azon a tévhiten alapul náluk, hogy úgy tudják, az amerikaiak is ezt csinálják. Mások azonban úgy gondolják, a szenteste szó (ping an ye) nagyon hasonlít az alma szóhoz (ping guo), és ez az oka az egésznek. Így vagy úgy, az mindenesetre bizonyos, hogy karácsony közeledtével az alma ára az egekbe szökik Kínában…

A Fülöp-szigeteken azonban például nem érik be egyetlen szem gyümölccsel: szentestén az éjféli mise után (vagyis hivatalosan már karácsony napján) hatalmas lakomát szolgálnak fel, amely egyaránt tartalmaz sült malacot és csirkét, egy queso de bola nevű különleges sajtot, sonkát és a fasírt helyi változatát. Jó, rendben – ha már az almától indultunk – azért kerül gyümölcssaláta is az asztalra.

A Fülöp-szigetekiekhez hasonlóan az örmények is nagy családi étkezésre gyűlnek össze szenteste, viszont ők mindezt igazán éhesen teszik, mert a nyugati keresztény hagyományokkal ellentétben Örményországban a december huszonnegyedikét megelőző egy héten át böjtöt tartanak, ezekben a napokban pedig csakis vegetáriánus ételeket fogyasztanak.

És ha már szóba jött Örményország, nézzük meg az egykori hatalmas birodalmat: a Szovjetunió idején tilos volt a karácsony megünneplése, sok szokást áthelyeztek az újévre. A posztszovjet korszakban azonban a karácsonyi hagyományok szerencsére némileg újjáéledtek. Sokan itt is böjtölnek szenteste előtt, és addig várnak az étkezéssel, amíg az esti istentisztelet (a fenti képen) véget nem ér, és az első csillag meg nem jelenik az égen. A böjtöt aztán gyakran a „kutia” nevű hagyományos étellel törik meg, amely gabonát, mézet és mákot, mazsolát és sárgabarackot, mandulát vagy diót tartalmaz. Az ünnepen tilos a hús fogyasztása. Valamint az is a tradíciók közé tartozik, hogy egy pap szentelt vízzel locsolva és imádkozva a ház minden helyiségében megáldja az otthonokat. Persze az orosz ortodox karácsonyt – az etióphoz hasonlóan – a Gergely-naptár és a Julián-naptár közötti különbségek miatt január 7-én tartják.

Ugyanígy az ukránok is a Julián-naptárt követik, az ő szentestéjüknek a középpontjában egy hatalmas lakoma áll – olyan nagy, hogy egész nap csakis nassolni szabad. A vacsora akár 12 vagy 13 fogásból is állhat, amelyek Jézus apostolait jelképezik. Mielőtt azonban belekezdenének a finomságokba, a megáldott kenyeret megtörik és megosztják, majd mézbe mártják, a legidősebbtől a legfiatalabbig.

A világ „keleti végén”, Japánban – figyelem! ‒ a karácsony nem nemzeti vagy vallási ünnep, helyette a Valentin-naphoz hasonlóan töltik el (erről éppen most írtunk részletesebben). A párok ajándékot cserélnek, és egy romantikus estét töltenek el szenteste – amelynek egyik „kelléke” lehet például a népszerű karácsonyi torta (a lenti képen). A „randihoz” általában hozzátartozik egy séta is, hogy megnézzék a téli (díszki)világítást. A Télapó hagyománya azonban szerencsére Japánba is eljutott, és a gyerekek élvezettel bontják ki az ajándékokat karácsony reggelén. Ezzel persze csak egy a baj: mivel a felkelő nap országában a kémények nem tartoznak az otthonok általános jellegzetességei közé, az öreg ajándékhozó ezért „kísérteties minőséget” ölt, mint egy szellem, és így látogat el hozzájuk.

De térjünk most vissza a vallási gyökerekhez. Minden évben keresztények ezrei utaznak Betlehembe (Jézus Krisztus születési helyére), hogy megünnepeljék a szentestét az éjfélkor kezdődő szertartásokkal. Betlehem városa a palesztinai Ciszjordániában található, egy többnyire muszlim területen, de a helyiek még így is nagy „látványosságot” rendeznek. Az ünnepségek közé tartozik egy nagy karácsonyfa a Jászol téren, ahol egyenruhás palesztin cserkészek vonulnak végig a városon, és rengeteg kereskedő árul finomságokat és ajándékokat. A betlehemi szenteste egyik népszerű programja a Születés Templomának meglátogatása, ahol egy kis barlang található, amely sokak szerint Jézus születésének az eredeti helyszíne.

És akkor most egy meredek váltás. Bár az ausztrálok és az új-zélandiak nagyon szeretik a karácsonyt, a mieinktől teljesen eltérő „teendők” és lehetőségek szerepelnek a listájukon szentestére. Mert míg az USA-ban, Kanadában és Európában a karácsony általában hóemberekkel, szánkózással, rénszarvasokkal és hasonlókkal jár, addig a déli féltekén decemberben éppen nyár van. Így az „ausszik” és a „kivik” inkább kempingezni és/vagy a tengerpartra mennek; úszás, szörfözés és más vízi tevékenységek azok, amiket szenteste az emberek ott előszeretettel csinálnak.

Európai vizekre evezve haladjunk délről észak, majd nyugat felé. Nézzük először Spanyolországot, ahol a szentestét (Nochebuena – azaz „Jó éjszakát”) néven emlegetik, és valószínűleg szélesebb körben ünneplik, mint magát karácsony napját. Mert a Nochebuena tele van a családok karácsony esti hagyományaival, melyek közül az egyik legfontosabb egy hatalmas, többfogásos vacsora, amely akár – végtelennek tűnő – órákig is eltarthat! A lakoma után a családok általában éjféli misére mennek és/vagy karácsonyi énekeket dúdolnak, hallgatnak.

Nem meglepő, hogy az olasz szentesték hagyományai is elsősorban az ételek körül forognak. A katolikus egyházhoz mélyen kötődő hagyományos olasz vacsora a „hét hal ünnepe”, ahol a hetes szám a teremtés hét napját, a hét szentséget és a hét halálos bűnt jelképezi, a hal mint étel magyarázata pedig a hús és a tejtermékek számos ünnep előestéjén történő mellőzéséhez kapcsolódik. Ugyanakkor tudnunk kell azt is, hogy Olaszország tájegységeinek sokfélesége és változatossága miatt a különböző régiókban más-más ételeket készítenek szentestére.

A gasztronómia terén a franciáknak sem kell a szomszédba menniük, így természetes, hogy az ottani szenteste hagyományai is az ételekről szólnak. A Le réveillion de Noel, a szenteste hagyományos vacsorája Franciaországban 13 desszertet tartalmaz, amelyek – akárcsak Ukrajnában – a 12 apostolt és Jézust jelképezik. Ezek között van füge, mandula, mogyoró, mazsola, alma, körte, aszalt szilva, dió, mandarin, görögdinnye, fehér és sötét nugát, valamint szívecske alakú torta. Mindezek aztán mára egy másik, népszerű desszerttel is kiegészültek: a Bûche de Noël, azaz a „karácsonyi fatörzs” süteménye (a fenti képen) a valódi karácsonyi farönk tiszteletére készült, amelyet hagyományosan karácsony este égettek el.

Ki hallott már a „karácsonyi uborka elrejtéséről”? Számos legenda kering arról, hogyan kezdődött a németek szentestéjének ez a vicces hagyománya, bár a történészek egyiket sem tudták megerősíteni. Arról van szó, hogy december 24-én este a szülők gyakran elrejtenek egy üvegből készült uborkát (tulajdonképpen egy díszt) valahol a karácsonyfán (a lenti képen), reggel pedig az a gyerek, aki először megtalálja, különleges finomságot vagy „bónusz” ajándékot kap. Jegyezzük meg, az egykék ezúttal biztosan jól járnak.

Lengyelországban szenteste a vacsora előtt a család és a barátok egy közös, ízesítés nélküli ostyából (oplatek) törnek és esznek darabokat, miközben sok szerencsét és boldogságot kívánnak egymásnak. Az oplatek lehet teljesen egyszerű, de részletes vallási jelenetekkel is díszített (a lenti képen).

Dániában a szentestét tánccal és énekléssel ünneplik: a dánok gyakran a szoba közepére állítják a karácsonyfát, és kézen fogva táncolnak körülötte, miközben karácsonyi dalokat énekelnek.

Norvégiában úgy tartják, hogy szenteste érkeznek a boszorkányok és a gonosz szellemek, ezért az a szokás, hogy lefekvés előtt elrejtik az összes seprűt – nélkülük a boszik ugyanis nem tudnak felröppenni az égre, és talán a Télapó is könnyebben közlekedik így. Éjfélkor pedig itt is jöhet a mise és/vagy a dalolászás.

Angliában azonban a szenteste háttérbe szorul karácsony (első) napja (december 25.) és a Boxing Day (december 26., hacsak nem hétvégére esik) mögött. A cambridge-i King’s College-ban azonban hagyomány, hogy a BBC Radio 4 az egész országba (és a BBC World Service-en keresztül a világ minden tájára) közvetíti a „The Festival of Nine Lessons and Carols” című istentiszteletet. A műsor – melyet 1918-ban vezettek be, és először 1928-ban sugároztak – kilenc különálló bibliai szakasz felolvasásából áll, amelyeket énekekkel vegyítenek.

Írországban a szentestét úgy ünneplik, hogy egyetlen piros gyertya ég a ház bejárat felőli legfőbb ablakában. Ez az üdvözlés jelképe az arra járók, különösen pedig Mária és József számára. A gyertyát hagyományosan egy Mary (Mária) nevű lány gyújtja meg, vagy ha ilyen nincs, akkor a ház legfiatalabb lánya.

Tudjuk, hogy Izland sok tekintetben olyan, mint egy külön (zárt) világ. Az országot és a népet – dicsérendő és követendő módon – áthatja az irodalom: egy főre vetítve Izlandon van a legtöbb író, a legtöbb kiadott könyv és a legtöbb(et) olvasó ember a világon. Így talán természetszerű, hogy a szenteste legbecsesebb hagyománya a „Jolabokaflod”: az emberek könyvet ajándékoznak egymásnak, az estét pedig olvasással töltik egy bögre forró csokoládé vagy kakaó társaságában.

Most pedig szeljük át az óceánt, és nézzünk körül az újvilágban. A közép-amerikai országokban (pl. Belize, Costa Rica, El Salvador, Guatemala, Honduras, Nicaragua és Panama) számos szentestéhez fűződő hagyományon osztoznak. A legtöbbjükben tamalest fogyasztanak karácsonyi vacsorára (a lenti képen), amely az ókori-középkori maja, azték, olmék kultúra idején az istenek szent étele volt. Ezt a kukorica-tészta alapú ételt általában banánlevélbe csomagolják, a töltelék pedig csirkét, babot, egyéb zöldségeket tartalmaz. Mindemellett a spanyol gyarmatosításból származó katolikus hatások miatt az éjféli misén való részvétel szokása jellemző.

Brazíliában a szenteste elköltendő hatalmas családi lakoma bevett szokás, de csak nagyon későn, 22 óra környékén kezdődik. A barátok délután jönnek össze ünnepelni, este pedig a családok következnek. Az esemény a csúcspontját éjfélkor éri el, amikor hivatalosan is elkezdődik karácsony napja. A braziloknál a szokásos ünnepi ételek közé tartozik a „chester” (egy különleges csirkefajta, amelyet úgy tenyésztenek ki, hogy nagy százalékban tartalmazzon mell- és combhúst), amelyet ananászmártásban főznek. Rengeteg hideg étel kíséri (köretként), desszertként pedig olyan nemzetközi ételek bukkanhatnak fel, mint például az olasz panettone (édes kenyér és gyümölcstorta).

A szentestén celebrált istentiszteleten való részvétel eléggé hétköznapi ünnepi hagyomány – ahogyan azt már eddig is láthattuk ‒, de nem úgy, ahogy a venezuelaiak csinálják! Mit szólnánk például ahhoz, ha kerekeken kellene templomba menni? A főváros, Caracas lakosainak ugyanis régi szokása, hogy szenteste a misére görkorcsolyával érkeznek. Sőt, olyannyira komoly hagyomány ez, hogy a városvezetés lezárja az utcákat a forgalom elől, hogy a családok biztonságosan görkorcsolyázhassanak el a templomokba.

Mexikóban az egyik szentestéhez kapcsolódó hagyomány – amely a határtól északra is egyre inkább terjed – a Posadas. A karácsonyi események kilenc nappal az ünnep előtt kezdődnek, és december 24-én csúcsosodnak ki. A szokás Mária és József történetéhez kötődik, akik szállást kerestek, amikor a kis Jézus érkezése már a küszöbön állt. A posada partik vendégei úgy játsszák el az eseményt, hogy két csoportra oszlanak, ahol az egyik részük szállást keres, a másik pedig vendéglősökként viselkedik velük. Az első csoport tagjai addig énekelnek dalokat, amíg a másik be nem engedi őket. Ezt követően aztán tamales-ből, buñuelos-ból (fahéjba mártott fánk), atole-ból (forró kukoricaital, esetleg csokoládéval vagy vaníliával ízesítve) és ponche-ból (forralt borhoz hasonló ízű puncs) álló ételt szolgálnak fel nekik.

Illetve szenteste éjfélt Amerikában sok helyen – a szilveszterhez hasonlóan – látványos tűzijátékokkal ünneplik. Ez a hagyomány Észak-, Közép- és Dél-Amerikában egyaránt megtalálható: Mexikóban csakúgy hatalmas tűzijátékot rendeznek, akárcsak Montrealban vagy az USA-ban több helyen. Az észak-amerikai kultúra hatásainak köszönhetően nálunk is egyre elterjedtebb, hogy szenteste a gyerekek sütit és tejet tesznek ki a Télapónak (a lenti képen). Vagy egy „alternatív” angol szokás szerint mince pie-t, ami talán a mi rácsos linzerünknek felel meg, illetve sherry-t.

Kanadában a karácsony esti ajándékozási szokások háztartásonként változnak, de általánosságban elmondható, hogy legalább egy ajándékot szenteste bontanak ki. Természetesen ez számtalan országra jellemző, de a juharlevél hazájában ott ez egy nagyon hangsúlyos ünnepi hagyomány.

Éljünk azonban bárhol, kövessünk bármilyen szokásokat, az biztosnak látszik, hogy december 24-e, szenteste napja az év egyik legjobban várt, legemlékezetesebb időszaka, amelyhez szívünkkel mindig a legmegilletőbb tisztelettel fordulunk. Boldog karácsonyt mindenkinek!

Szilvási Krisztián

Forrás: Wikipédia, greenglobaltravel.com, vilagorokseg.blog.hu, natashaskitchen.com, cimlap.blog.hu, sincerelyspain.com, npr.org, hu.veganapati.pt, countryliving.com, job-in-france.babylangues.com, allrecipes.com, bbc.co.uk, kings.cam.ac.uk, xlntfoods.com, journeymexico.com, texasdebrazil.com

A képek a flickr.com és a Wikimedia Commons gyűjteményeiből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép; 4. kép; 5. kép; 6. kép; 7. kép; 8. kép; 9. kép.