Elképesztő…!

Érdemes meghallgatni, mit írtak, mondtak róla a kortársai. Teller Ede bevallotta, hogy soha nem tudott lépést tartani vele. George Pólya, a zürichi egyetem professzora egyenesen azt írta: „Johnny volt az egyetlen diák, akitől féltem. Ha egy előadás során megemlítettem egy megoldatlan problémát, nagy eséllyel az előadás végén odajött hozzám a megoldással, amit egy cédulára firkált rá.” Wigner Jenő is a legnagyobb elismeréssel beszélt róla: „Sok intelligens embert ismertem életem során. (...) Szilárd Leó és Teller Ede a legközelebbi barátaim, és Albert Einstein is jó barátom volt. Sok okos fiatal tudóst ismertem, de egyiküknek sem volt olyan gyors és éles esze, mint Neumann Jancsinak. A matematikai problémákat nemcsak a felszínen értette meg, hanem teljes komplexitásukban. Gyorsan, erőfeszítés nélkül és mélyen beleásta magát a legösszetettebb tudományos probléma részleteibe is. Az elméje tökéletes műszernek tűnt, a fogaskerekek úgy lettek megmunkálva, hogy ezredmilliméter pontossággal hálózzák be.”

Legyen inkább vegyészmérnök!

Jómódú volt a Neumann család. Apja, Neumann Miksa bankárként megengedhette és gondot is fordított gyermekei minőségi taníttatására. Mihály öccse orvos lett Chicagóban, Miklós öccse pedig neves jogász Philadelphiában. És a kis János (később Amerikában Johnny, John von Neumann)? Mi legyen belőle? Nos, ő igazi csodagyereknek számított. Nehéz is lett volna ezt nem észrevenni. Hatévesen például már képes volt két hatjegyű számot fejben elosztani, az apjával ógörögül beszélgetett. A magyar mellett angolul, franciául, németül és olaszul is beszélt. Nyolcéves korára ismerte a differenciál- és integrálszámítást, és a történelem is szenvedélyesen érdekelte. 1914-ben a Fasori Evangélikus Gimnázium diákja lett (akkor a legjobb magyar középiskolának számított). Itt kötött örök barátságot a későbbi Nobel-díjas fizikussal, Wigner Jenővel. Az 1917/18-as tanévben elnyerte az V. osztály legjobb matematikusa címet. Mire leérettségizett, már jól képzett matematikusnak számított. Ebbéli tehetségét Rátz László fedezte fel. A gimnázium mellett magánórákra is járt Szegő Gábor matematikushoz, országos matematika versenyt nyert. Apja azonban fia képességeit a pénzügyi pályán szerette volna kamatoztatni, igyekezett őt a matematikától más irányba terelni. Kármán Tódor, a világhírű mérnök (a „hangsebességen felüli repülés atyja”) így emlékezett vissza erre: „Aacheni professzorságom első évében beállított hozzám egy pesti bankár a 17 éves fiával. Furcsa dolgot kért tőlem: beszéljem le Jancsit arról, hogy matematikus legyen. Azt mondta: „A matematikusok nem értenek a pénzkereséshez!” Elbeszélgettem a fiával. Káprázatos feje volt. 17 évesen önállóan tanulmányozta a különböző végteleneket, ami pedig az absztrakt matematika egyik legmélyebb problémája, és érdekes elméleteket dolgozott ki rájuk. Azt gondoltam, hogy szégyen volna őt elterelni attól, amire természetes hajlama vezeti. Jancsi esetében azt tanácsoltam a papának, hogy kössön fiával kompromisszumot: hadd tanuljon vegyészmérnökséget.”

Így aztán ifjabb Neumann kémiát tanult a berlini és a zürichi egyetemeken, de a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika szakát is végezte ezzel egy időben. Wigner Jenő szerint diplomáit „minden különösebb erőfeszítés nélkül” szerezte meg. Ezt követően speciális matematikai tanulmányokat folytatott a Göttingeni Egyetemen David Hilbert mellett. 25 évesen a berlini egyetem legfiatalabb magántanára lett. Hamarosan már – mint John von Neumann – a Princetoni Egyetem vendégoktatója, nem sokkal később az újonnan nyílt princetoni Institute for Advanced Studies professzora lett, ahol a világ legkiválóbb tudósai gyűltek össze.

Póker, hangos partik, öltönyös úriember…

Elképesztő okossága mellett különös személyiségéről, szokásairól is legendák keringtek. Ott van mindjárt a póker. Kezdettől fogva érdekelte és szeretett játszani, leginkább az izgatta, hogy ha már a lapok kiosztását nem tudja befolyásolni, hogyan tudná a minimumra csökkenteni a veszteségeit, szóval miként blöfföljön jól. 1928-ban kidolgozta játékelméletét, a minimax-elvet, amelynek lényege éppen a maximális veszteségek minimalizálása (ezt az elvet alkalmazta az USA is, amikor a koreai háború idején nem támadta meg Kínát).

Második feleségével, Dán Klárával közel húsz évig éltek együtt. Klára sem volt hétköznapi személy, ő volt a világ első programozóinak egyike, ő programozta a férje által a Los Alamos-i Tudományos Laboratóriumban fejlesztett ENIAC nevű számítógépet, és ő tanította programozásra az időjárás előrejelzésével foglalkozó meteorológusokat. Milyen volt a két zseni együtt? Sokat elárul, hogy princetoni házuk (Westcott Road 26.) rendszeres nyüzsgő partik helyszíneként írható le. Neumannt egyébként is sokkal jobban inspirálta a zajos környezet, hiába volt a csendes dolgozószoba, inkább a nappaliban dolgozott, ahol mindig harsogott a televízió. Az egyetemen is többen panaszkodtak rá, mert hangosan hallgatta a fonográfot, zavart vele másokat, például Albert Einsteint is.

A matematikai problémák megoldása kapcsán híres volt intuícióiról. Nem küszködött, ha nem talált megoldást, inkább elalvás előtt még egyszer átgondolta a problémát és lefeküdt. Gyakran megtörtént, hogy hajnaltájban megébredt, és már meg is volt a válasza, amit gyorsan lejegyzett, majd aludt tovább.

Neumannról szólva ne egy elvont tudóst képzeljünk magunk elé, inkább egy úriembert, aki szeretett élni, enni, inni, csinos nők után fordulni, és mindig mindenhol elegáns öltönyt viselni. Egy történet szerint akkor is egy mutatós, háromrészes, csíkos öltönyt viselt, amikor öszvéren lovagolt le a Grand Canyonon. Churchill Eisenhart amerikai matematikus emlékszik rá, hogy Neumann képes volt hajnalig partizni, majd reggel 8:30-kor teljesen összeszedetten megtartotta előadását az egyetemen. Tanárként is gyors gondolkodású és beszédű volt, ami megnehezítette a diákoknak a jegyzetelést és a megértést.

J. Robert Oppenheimer és Neumann János 1947-ben

Veszélyes sofőr, lelőhetetlen mesélő, rendkívüli memória és az első számítógép

Rengeteg történet keringett róla. Arról is, hogy rendkívül rossz sofőr volt, sok balesetet okozott, mert vezetés közben könyvet olvasott, hogy az IBM-nél rendszeresen kifizették a bírságait. Vagy arról, hogy milyen hatalmas történelmi tudással rendelkezett, eredetiben olvasta az ókori görög történetírókat, és egyáltalán az egész világra rendkívül széles rálátása volt. Órákon át képes volt beszélni a legkülönbözőbb témákról, akár több nyelven is.

Legendás volt emlékezőképessége. Még élete végén is görögül idézett Thuküdidésztől, franciául Voltaire-től, és azzal szórakoztatta a barátait, hogy megkérte őket, véletlenszerűen jelöljenek meg egy oldalszámot a telefonkönyvből, amelynek az adatait aztán fejből felmondta.

1945-ben készült el a cambridge-i egyetemen az első számítógép, az EDSAC (Electronic Delay Storage Automatic Computer). Működéséhez az emberi agy feladatmegoldó képességét modellezte az algoritmushoz, az agyat vette alapul a számítógépben való számítások elvégzésének megvalósításához. Szintén legendák keringtek arról, hogy a korai elektronikus számológépek számításait ő maga ellenőrizte, mégpedig fejben, a gépekével azonos sebességgel.

Number 1

Amikor számítógépe elkészült, Neumann az amerikai hadsereg első számú tanácsadója lett, a korabeli számítástechnikai konferenciáknak pedig az egész világon ő volt a sztárja. Az Amerikai Matematikai Társaság elnöke lett, majd megkapta az Egyesült Államok Érdemérmét, amiért útjára indította az informatikai forradalmat. 1955-ben az öttagú Atomenergia Bizottság (AEC) tagjává is kinevezték, amely akkor a legmagasabb szintű kormánymegbízatásnak számított egy tudós számára. Részt vett az első titkos atombombaprogramban is. Sokan nem értették, hogyan idomulhat ennyire a hatalomhoz, de tudósként abban bízott, hogy a kockázatok elfogadhatók. Pedig fontosak voltak számára az emberi kapcsolatok, sok barátot tudhatott magáénak.

1955-ben, alig 52 éves korában diagnosztizáltak nála csont-, hasnyálmirigy- és prosztatarákot, valószínűleg a Los Alamos-i Nemzeti Laboratóriumban kapott sugárfertőzést. 1957. február 8-án halt meg a Walter Reed Army Medical Centerben, Washington DC-ben. A kórházban az utolsó pillanatig katonai biztonsági őrizet alatt tartották, nehogy erősen begyógyszerezve katonai titkokat fedjen fel. A Nassau Presbyterian Church temetőjében temették el Princetonban.

SzaSzi

Forrás: Nagy Ferenc: Neumann János és a „magyar titok” a dokumentumok tükrében (Bp, 1987), njszt.hu, kepmas.hu, britannica.com, wikipedia, math.u-szeged.hu

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.