Lubics Szilvia megosztotta tapasztalatait a célok eléréséhez vezető rögös útról, megtudhattuk, hogy milyen kihívások elé állítja az extrém sport az embert, illetve honnan és miképpen lehet erőt meríteni a lehetetlennek tűnő feladatok megoldásához. Az eseményen több mint 130 érdeklődő vett részt.

A sportoló elmondta, hogy 28 évesen, akkor már háromgyermekes édesanyaként kezdte el a futást, de csak azért, hogy a mindennapi munka és megpróbáltatások közepette kiszellőztesse a fejét. Ez a hobbi aztán idővel átalakult, és szenvedélyévé vált a futás, máig is ösztönözve akár a legnehezebb terepeken is. Sok megmérettetésben volt már része, melyek közül kiemelte a 2017-es kaliforniai Halál-völgyben való versenyzést. Erre a versenyre előtte egy infraszaunában elhelyezett futópadon edzett, ahol meg kellett birkóznia a 90 Celsius-fokos aszfalttal, valamint az olykor 60 Celsius-fokos levegővel is.

Szilvia mesélt a sivatagi távfutásról is, ahol a napközbeni forró levegő mellett az éjszakai fagy tovább nehezítette az amúgy is zord körülményekkel jellemezhető terepet. A sivatagi távfutás során egy 14 kg-os hátizsákot kellett cipelnie, illetve naponta csupán 10 liter víz állt rendelkezésére, emiatt a kiszáradás veszélye is fennállt. Az Antarktisszal kapcsolatos élményeinél kifejtette, hogy 4-8 órán keresztül a magas hóban való futás mellett nem volt lehetőségük használni a mellékhelyiséget, így az embernek nagyon meg kellett ismernie saját szervezetének működését, és fejben szabályozni azt. Az első versenye után kerekesszékben kellett hazahozni, azonban ez még inkább motiválta őt, és azóta már nemcsak 400 km-es, hanem 480 km-es távokat is lefut.

Az előadás végén útravalóul egy szép gondolatot is hazavihetett a közönség: „A siker jobbára azon múlik, hogy akkor is kitartsunk, mikor mások már feladták.”