Könyvtáros egyesületi évbúcsúztató díjátatással

SzaSzi összefoglalója

kkke-evzaro

Sok kollektíva tartja fontosnak, hogy az év végéhez közeledve összeüljön, és így vagy úgy ünnepeljen. 2023. december 12-én a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének tagjai gyűltek össze a Kisfaludy Könyvtár rendezvénytermében, hogy lezárják az évet, de történt ott még több is.

Egy ilyen találkozó nagyon sok mindenre alkalmas, és aki jól kihasználja a kínálkozó lehetőséget, gazdagabban távozhat. Na, nem csak a finom süteményekre, a kipróbálásra kapott új receptekre, a szünetben ejtett ízes társalgásokra, az elhangzott „de rég láttalak”, „hogy vagy?” és „mi újság veled?” szeretetteljes kérdésekre, ismeretségek felfedezésére, csipetnyi szakmázásra gondolok. Ezek a kis kapcsolódások is fontosak, ez az a „krém”, ami a szakmabelieket összeköti, de van még ennél több is. A közös élmény, amit ilyenkor számbaveszünk (bár az évértékelés majd a következő év elejének feladata lesz), egymás munkájának értékelése, díjazása, odafigyelés a szakmabeliek kiemelkedő tevékenységére, eredményeik meghallgatása.

A kisalföldi könyvátrosok ünnepi hangulatát a Baksa-gimnázium tanulói alapozták meg műsorukkal, amelyben hazai slágerek és latinos dallamok repítettek bennünket messzire, jelképesen az utazás, úton járás témakörében. A tehetséges fiatalokkal együtt zenélt felkészítőjük Hajnóczky Mónika is.

A találkozó fénypontja a Kisalföldi Könyvtáros-díj átadása volt, amelyet 2023-ban Motzer Ferencné Lakatos Erzsébet a korábbi győri Városi Könyvtár ma már nyugdíjas, ám közösségünknek nagyon is aktív és örök vidám tagja vehette át a tagság jól érezhető egyetértése és öröme kíséretében.

kkke-evzaro

Az egyesület elnöke Tóth Zsófia méltatta díjazottunkat, Erzsikét, aki több évtizedig példamutató szorgalommal végezte feladatait az olvasók megelégedésére.  

A szakmai életút ismertetéséből sok újat is megtudhattunk az egykori kollégáról. Egy tanár házaspár második gyermeke. Kézilabdásként a sportolói pályán indult el eredményesen. A Kazinczy Ferenc Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. A kézilabdázás révén kapott munkát a Győri Kötöttkesztyűgyárban, az ott eltöltött néhány év után a szomszédos ÉDÁSZ-ban helyezkedett el, itt kezdte meg könyvtárosi pályáját. 1967-ben középfokú könyvtáros képzettséget szerzett. A több mint másfél évtizedes áramszolgáltatónál eltöltött időszak után dolgozott a Győr-Sopron Megyei Tervező Vállalatnál, a Rábatextnél és a Győri Textilműveknél szakkönyvtárosként. 1991-től a Győri Városi Könyvtár munkatársa lett egészen nyugdíjba vonulásáig végezte munkáját szorgalommal, vidámsággal. Segédkönyvtárosként dolgozott az olvasószolgálati osztályon és fiókkönyvtárban is. Erzsikét mindenki segítőkész, elkötelezett könyvtárosnak ismerheti, valódi közösségi ember, aki derűjével, szolgálatkészségével tűnt ki kollégái közül. Egyenes emberi tartása, szorgalma, szerénysége és elkötelezettsége például szolgál a későbbi könyvtáros nemzedékeknek is.

Nyugdíjas éveiben sem szakadt el a szakmától, a kultúra, a könyvtár, és a sport is a szívügye. Különösen a kézilabda iránti érdeklődése töretlen, igazi szurkoló alkat. A Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének tagjaként, örök fiatal könyvtárosként mai napig aktívan együtt van ezzel közösséggel. Rendszeresen részt vesz az egyesület által szervezett rendezvényeken és kirándulásokon.

kkke-evzaro

Az egyesület elnöke megosztott néhány személyes pozitív visszajelzést is, amelyek szintén árulkodnak személyiségéről:
Erzsike sosem volt morcos, harapós! Miatta volt jó a hangulat mindig a kölcsönzésben. Neki sem volt semmivel sem kevesebb problémája, mint másoknak, de ő mindig derűsen fogadta nyitáskor az embereket”
„Pontosan tudtuk a Városi Könyvtárban, hogy kik azok az olvasók, akik miatta jönnek! Mindig Erzsike ügyeleti napjain érkeztek, mert tudták, hogy tőle pár kedves szóra mindig számíthatnak!”
„Amikor egyesületi kirándulást tartunk, és körülnézek a buszon, Erzsit nem kell külön keresni, mindig lehet tudni, hogy merre ül, mert ott tör ki kacagás először a buszon!

Az idei évben egyébként több elismerésnek is örülhetett az egyesület, dr. Horváth József Szinnyei József-díjat vehetett át, Mennyeiné Várszegi Judit pedig Kertész Gyula-emlékéremet.
Fotózás, gratulációk és az a bizonyos, mindannyiunkat összekötő remek hangulatú szünet következett.

kkke-evzaro

A találkozó második felében két előadást hallhattunk. Elsőként Biczó Zalán (SZE Egyetemi Könyvtár és Levéltár) beszélt dr. Czeke Marianne tevékenységéről, érdemeiről, abból az apropóból, hogy kezdeményezésére 2023. október 18-án Sopronban, születéskori lakhelyén elhelyezett emléktáblával tisztelegtek az első magyar diplomás könyvtárosnő emléke előtt éppen születésének 150. évfordulóján. A magánszemélyek (köztük Biczó Zalán) és a Szülőföldünk Egyesület Győr, a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesülete, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete jóvoltából megvalósuló kezdeményezésről és kutatásairól hallhattunk rövid vetített képes összegzést, amelyről a közeljövőben kiadványt is tervez a könyvtáros–kutató.

Másodikként Homor Tivadar könyvtáros – tanár 2022-ben megjelent Léleknapló – Fények és árnyak életutam tükrében című könyvéről tartott bemutatót. A szakmai visszatekintésben a szerző elsősorban arra volt kíváncsi, hogy miért így alakult az életútja. Fontos kiindulópont volt a nézőpontok megválasztása. A szembenézés, a számvetés minden esetben bátor cselekedet, Márai Sándort idézve „Önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmetesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.” Innen indul ki Homor Tivadar és keres számtalan nyugtalanító kérdéseire hiteles válaszokat. Az érdekes bemutató meglehetősen felkavarta a kedélyeket és élénk diskurzust váltott ki.

kkke-evzaro

Elmondhatjuk hát, hogy értékes ismeretekkel és gondolatokkal gazdagodva fejeztük be a 2023-as esztendőt.

A következő verset ajándékba kaptuk Horváth Ferenc kollégánktól szavalat formájában. Egyszerű és bölcs minden gondolata, ahogy azt a költőtől megszokhattuk. Szeretettel adjuk közre ez úton kívánunk minden szakmabelinek és szakmán kívülinek boldog karácsonyt és békés, örömteli új esztendőt erőben és egészségben!

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.

Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.

Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.

Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.

Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Szabó Szilvia
Fotók: Márné Tóth Krisztina

2023.12.14