Mi az eszperantó?

Az eszperantó nyelvet a lengyel származású szemorvos, Lazar Ludwig Zamenhof (1859-1917) alkotta meg a XIX. század második felében. Létrehozásának ötletét az adta, hogy Zamenhof szülővárosában, (akkor még az Orosz Birodalomban, ma Lengyelországban található) Białystokban több nemzetiség élt együtt. A gyermek Zamenhof azt tapasztalta, hogy a nemzetek közötti ellenséges viszony fő oka elsősorban a közös nyelv hiánya. Az egyetlen emberi nyelv álma hatalmába kerítette és attól kezdve nem engedte el. Hamarosan arra a következtetésre jutott, hogy egy közös nyelv csak semleges lehet, amely nem tartozik egyik ma élő nemzethez sem.

1887. július 26-án Varsóban megjelentette a „Nemzetközi Nyelv” (Internacia Lingvo) című könyvét, közzétéve benne az eszperantó rendszerét és nyelvtanát. Munkáját az új nyelv szabályai szerint alkotott „Doktoro Esperanto” néven jegyezte (az “esperanto” szó jelentése „remélő, reménykedő”), innen a nyelv elnevezése is, bár Zamenhof eredetileg a talán kevésbé hangzatos, az előbb említett „nemzetközi nyelv”-nek nevezte művét. Zamenhof – felismerve műve társadalmi jelentőségét – a nyelvhez kapcsolódó szerzői jogairól lemondott, átengedve azt a világnak. Erről szóló mondása szállóigévé vált: „Az eszperantó az egész világé!”

Magyarországon 1898-ig kellett várni, amikor is Barabás Ábel tollából megjelent az első hazai eszperantó nyelvkönyv. A kötet előszavát az első magyar eszperantista, Bálint Gábor írta.

A nyelv 16 alapvető nyelvtani szabály (Fundamento) kialakításával és mintegy 2000 szó megalkotásával indult el világhódító útjára. Fejlődésére, egységességének védelmére, szabályszerűségének megőrzésére, új szavak bevezetésének felügyeletére az Eszperantó Akadémia nevű független nyelvi intézet visel gondot. Ennek köszönhetően az eszperantó dialektusoktól mentes nyelv. 

Mára a világ legtöbb országában beszélik és művelik a nyelvet, elterjedtségét így jellemzi egy mondás: „Eszperantóországban soha nem megy le a nap. A Föld bármely részén találni eszperantistát, akire éppen süt a nap.” 
Nem kötődik nemzetekhez vagy országhoz, nincs „eszperantóország”, a nyelvközösség diaszpórában létezik szerte a Földön. Alapelve, hogy az anyanyelve mellett minden ember beszéljen egy igazságos kommunikációt lehetővé tévő nyelvet, amelyen szót ért a más anyanyelvű beszélővel. Az eszperantó e célra tökéletesen alkalmas, hiszen elsajátításához és használatához mindenki ugyanolyan esélyekkel kezdhet, mert senkinek sem (legalábbis keveseknek) az anyanyelve.

Az eszperantó nyelv jelképei: 1,2 m széles zöld zászló, bal felső sarkában 50×50 centiméteres fehér mezőben ötágú zöld csillag (az öt földrész szimbólumaként).

Márné Tóth Krisztina

Forrás: esperantohea.hu, eszperanto.hu, wikipedia

A kép a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével ezen a linken található.