„A csillagászat a tudomány par excellence. Ez a legszebb és legősibb mind közül, mivel a legmagasabb ókor meghatározhatatlan idejéig nyúlik vissza. Feladata nemcsak az, hogy megismertessen bennünket a számtalan égitesttel, amelyek megvilágítják éjszakáinkat, hanem ezenfelül neki köszönhetjük, hogy tudjuk, hol és miben vagyunk.
Enélkül úgy kellene élnünk, mint a vakok, örökös tudatlanságban földi létünk feltételeiről. Enélkül még mindig áthatna bennünket az a naiv tévedés, amely az egész Világegyetemet a mi parányi gömböcskénkre redukálta, a mi Emberiségünket a Teremtés céljává tette, és nem lenne pontos fogalmunk a hatalmas valóságról.” - írta Nicolas Camille Flammarion (Montigny-le-Roi, 1842. február 26. – Juvisy-sur-Orge, 1925. június 3.) francia csillagász, nyitott szellemű tudomány-népszerűsítő tudós és művész, aki csillagászati fametszeteket is készített. Ő alapította meg a Francia Csillagászati Társaságot (Société Astronomique de France), és annak nemzetközi jelentőségű folyóiratát, a Bulletin de la Société de France-ot. Generációk nőttek fel népszerű csillagászati könyvein, amelyeket számos nyelvre lefordítottak. 

A kozmosz kutatása napjainkban ismét kulcskérdés. A tudományra született emberek mindig is szerették megismerni és mélyebben megérteni a természet törvényeit – ez történelmi korszakoktól független. A csillagászat ugyanakkor rengeteg nem tudományos pályán mozgó embert is inspirál, hiszen kezdetektől a legmélyebb titkok övezik. Voltak civilizációk, amelyek nagyon komoly és komplex csillagászati, asztrológiai tudással rendelkeztek. Ennek egyik ékes példája a több mint 20 tonnás azték naptárkő, amire 1790-ben bukkantak rá a mexikóvárosi katedrális építői, s amely eredetileg Tenocstitlán templomkörzetében állt mindaddig, míg a város meghódításakor a spanyolok el nem ásták. A „bazalt kalendárium”, amelynek kezdő időpontja körülbelül i. e. 937, egyben Nap-, Hold-, és Vénusz-naptár! Több ezer évet fog át, az üstökösök mozgását, sőt az áradások idejét is megmutatja. Egyébként a kő minden egyes részlete jelentést hordoz, hiszen a teljes azték időszemlélet és világkép szimbolikus összefoglalása.

Ma bizonyos szempontból ennek a tudásnak csupán a morzsáival rendelkezünk. Ráadásul az űrkutatás a haszonszerzés egyik újabb, nagyszabású lehetőségévé vált. Már a világháborúk után elkezdődött a „gyarmatosítás”, bár hivatalosan ezt még csak mostanában kezdik nyélbe ütni. A NASA (National Aeronautics and Space Administration, magyarul: Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal) ugyanis fél évszázad után átírná a Világűr szerződést. A megegyezés eddig arról szólt, hogy a Földön túli bolygókat senki sem veheti birtokába, idéntől viszont kitermelést is lehetne indítani a Holdon, a Marson és az aszteroidákon, amennyiben ez nem veszélyezteti világunkat…

Visszatekintés: az USA hadügyminisztériuma már az 1940-es évek végétől kezdve támogatta a rakétatechnikai és felsőlégköri kutatásokat. Később Eisenhower elnök jelentette be, hogy a nemzetközi geofizikai év keretében 1957. július 1. és 1958. december 31. között tudományos célú mesterséges holdat készülnek Föld körüli pályára állítani…
Majd 1957. október 4-én jutott el az a hideg zuhanyként ható hír az Egyesült Államokba, hogy a szovjetek fellőtték a Szputnyik–1 műholdat. Ezzel az eseménnyel kezdetét vette a két nagyhatalom (az USA és a Szovjetunió) közötti űrverseny, amelynek részeként létrehozták a NASA-t 1958-ban.

Az azóta is tartó folyamat következményeként ugyanúgy elindult a kozmikus tér kihasználása, mint a Földdé, és ennek egyik súlyos fokmérője az ijesztő mértékben szaporodó „űrszemét”. A hadászati célok, és a mögöttük álló hatalmi törekvések a szakértők szerint komoly gondot okozhatnak majd az emberiség jövője szempontjából. 

Természetesen ma is élnek elkötelezett tudósok, akik szeretnék felfedezni a Világegyetem titkait, és folynak olyan kutatások, amelyek előrelendíthetik az emberiség sorsát, ha nem is pont úgy, ahogy elsőre gondolnánk. Idén szeptemberben hozták nyilvánosságra, hogy japán kutatók szerint valószínűleg a Neptunuszon túl egy még fel nem fedezett Föld-szerű bolygó keringhet a Nap körül. Ha ez a jóslat valóra válik, az forradalmasíthatja a Naprendszer történetének megértését. 

„Ma mindenekelőtt leginkább arra van szükségünk, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy az egyének és közösségek is jobban megértsék egymást az egész világon… Legyen mindannyiunknak ideálja, eszméje, hogy célt adjon és emelje lelkünket, tekintet nélkül arra, hogy ez hit, művészet, tudomány vagy bármi más. Egyedül az a fontos, hogy szellemi erőként hasson. Az emberiség, mint egész boldogulásához elengedhetetlen, hogy ez az általános felfogás váljon uralkodóvá.” Nikola Tesla 

A modern tudomány erőfeszítései mellett valami másra is szükségünk lenne. Ha az emberiség szeretne fennmaradni, akkor egyre nélkülözhetetlenebb, hogy messzebbre lássunk az önző céloknál, hogy megtanuljuk tisztelni a bennünket körülvevő szűkebb és tágabb értelemben vett természetet.
Egyenlőre sajnos ugyanolyan a viszonyunk a Naprendszerhez és az egész Világegyetemhez, mint otthont adó bolygónkhoz, ugyanúgy nem tiszteljük, hanem fogyasztói szemlélettel alapból megérdemeltnek tekintjük minden adományát. Az a gyermek, akinek a szívében nincsen hála a szülei, jótevői iránt, elveszett, gyökértelen ember lesz.
Aki elfelejti, honnan jön és hová tart, kapaszkodók nélkül marad. De bármikor visszafordulhatunk, hogy megnézzük, mit tanulhatnánk elődeinktől. Mi az a tudás, amit valahol, mélyen, a ránk rakódott rétegek alatt, talán mi is őrzünk magunkban?

Érdekes például megvizsgálni, hogy mennyire mást fejez ki a kozmosz és a szinonimaként használt világűr szó. Az utóbbi második része az üres szóból képződött. Az űr egyik jelentése: „Olyan többé-kevésbé elhatárolt nagyobb tér, amelyben nincs semmi emberi szemmel észlelhető.”
Az ógörög „cosmos” kifejezés egyik jelentése: rend, harmónia. A használata arra utal, hogy az univerzumot egy összetett és rendezett egésznek tekintjük. Ez a szó további kérdéseket is felvet, például, hogy ki rendezte?
Ma kiemelt szerepe van a tudósoknak, akik felfedezéseikkel formálhatják a közgondolkodást. Ha ez a kutató kivételes képességű, akkor képes olyat megpillantani, ami akár évszázadokig tud hatást gyakorolni. Mint például Einstein. 

„A természet minden igaz kutatója vallásos tiszteletet érez, mert nem tudja elképzelni, hogy ő az első, aki kigondolta a rendkívül törékeny szálakat, amelyek észleléséhez kötődnek.” Albert Einstein

„Nem tudok elképzelni egy személyes Istent, aki közvetlenül befolyásolná az egyének cselekedeteit... Vallásosságom a végtelenül felsőbbrendű szellem alázatos csodálata. E szellem a kis dolgokban nyilvánul meg, hogy megérthessük valóságát.” Albert Einstein

Einstein igazi felfedező volt, aki olyan összefüggéseket volt képes meglátni, amelyek forradalmasították a tudományt. Legnagyobb hatású műve Az általános relativitáselmélet (Albert Einstein 1915.), amely többek között a gravitáció egyik legpontosabb leírását tartalmazza. A zseniális tudós a gravitációt a téridő görbületeként írta le. A kutatók már több mint 100 éve vizsgálják az elméletét, vajon mennyire helytálló. Egy 1995 és 2018 közötti kutatás, amely az S0-2 csillag helyzetét és spektrumát vizsgálta, amint az elhaladt a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyuk mellett. A nemzetközi együttműködésben megvalósuló kutatás szerint Einstein elmélete kiállta a próbát, az eredmények összhangban vannak az általános relativitáselmélettel.

„Az univerzummal kapcsolatban egyetlen dolog érthetetlen: az, hogy érthető.” Albert Einstein

„A legszebb, amit megérhetünk, az élet titkának keresése. Ez az az alapérzés, amely az igazi művészet és tudomány bölcsőjénél jelen van. Aki ezt nem ismeri, aki nem tud csodálkozni, elámulni, az - hogy úgy mondjam - halott, és a szeme kialudt.” Albert Einstein

Több híres tudós jellemzője, hogy életükben fontos szerepet tölt be a művészet. Nem véletlenül, hiszen az igazán nagy felfedezésekhez az intuitív oldalra is szükség van.
Egyes források szerint Einstein, miközben az E=mc2 képletet felírta a táblára, Mozart C-dúr hegedűszonátája járt a fejében. Vagyis lehet, hogy Mozartnak köszönhetjük a világ leghíresebb tudományos egyenletét.

„Ha nem fizikus lennék, akkor valószínűleg zenész lennék. Gyakran gondolkozom zenében. Ábrándjaimat a zenében élem. Zenében kifejezve látom az életem… Tudom, hogy a legtöbb örömöt az életemben a hegedűmből csalom elő.” Albert Einstein

„A csillagászat tudománya magasztos és gyönyörű. Nemes, felemelő, vigasztaló, isteni, szárnyakat ad, és a Végtelenségen át hordoz. Ezekben az éteri régiókban minden tiszta, ragyogó és pompás. Az Ideálisról, sőt a Megközelíthetetlenről szóló álmok is ránk szövik finom varázslatukat. A képzelet a magasba szárnyal, és az örök szépség forrásai felé törekszik” Nicolas Camille Flammarion

A cikk második részében néhány kiemelkedő művész és filozófus nézőpontjával ismerkedhetünk meg, akik értékes alkotásaikkal, tanításaikkal tovább gazdagíthatják a kozmoszról és benne a saját szerepünkről alkotott képünket.

Szabados Éva

Forrás: erbzine.com, wikipedia.org, ujakropolisz.hu, en.wikipedia.org, hu.wikipedia.org, hvg.hu, science.org, spacedaily.com, hu.euronews.com, merriam-webster.com, lexikon.katolikus.hu, citatum.hu, quotepark.com

A képek a Wikimedia Commons szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: 1. kép; 2. kép; 3. kép.