Ez azért is fontos, mert a Tázló patak mentén elterülő 1200 fős magyar falu Pusztina a Kárpátok keleti előterében erőteljes román környezetben fekszik. Talán a településnek e pozíciójából eredő „magárahagyatottsága” alakította ki lakóiban az erős magyar identitást és a gyökerekhez való ragaszkodást, mely biztosította az évszázadok alatt azt, hogy a csángó magyar hagyományok és népi vallásosság szinte teljes egészében fennmaradjon. E páratlan hagyományőrző munkában kiemelkedő szerep jutott Nyisztor Ilonának. A pusztinai Magyar Házban több generációnyi gyermek nőtt már fel, ahol az iskolán kívüli délutáni foglalkozásokon gyarapíthatják ének-zenei ismereteiket, nevelőik próbálják erősíteni a magyar irodalom és költészet iránti szeretetüket, valamint átörökíteni néphagyományaikat, népszokásaikat.

Nyisztor Ilona nem először járt Győrben és elmondása szerint mindig megható élmény számára Magyarországra jönni. Miért is fontos helyszín Győr városa Nyisztor Ilona számára? Mi jellemzi ma a moldvai magyarság létszámát és nyelvi-kulturális aspektusait? Milyen jövő elé néz a moldvai magyarság? E kérdések mentén mutatta be Nyisztor Ilona saját hagyományőrző munkáját, a moldvai magyarok jelenlegi és jövőbeni helyzetét, valamint Győrhöz fűződő különleges viszonyát.

Elmondta, hogy gyermekkorában nagyon szigorú volt az élet Romániában. Magyarul sem az iskolában, sem a templomban nem beszélhettek, csak otthon szüleik, nagyszüleik körében. Külföldre szinte sosem utazhattak, az útlevelük sem náluk, hanem a rendőrségen volt elhelyezve. Ő 1988 adventjén különleges ajándékként elutazhatott Magyarországra, ahol többek között járt Esztergomban, Sopronban, Szombathelyen és Győrben. Elmondása szerint „nagyon megható pillanat volt, amikor Esztergomban a bazilikában láttam, ahogy Szent István királyunk felajánlja a koronát és az országot a Szűzanyának. Nálunk otthon Pusztinában ugyanez az oltárkép.” A pusztinai templom egyébként a legkeletibb Szent István királyunk titulusát viselő templom is egyben. Voltak más Szent István-király templomok Moldvában – Magyarfalu (Unguri/Arini), Szőlőhegy (Pârgăreşti), Kickófalva (Teţcani) –, amelyeknek megmásították a védőszentjét. Győrbe Jáki Teodóz bencés atya hívására érkeztek Ilonáék, ahol a székesegyházban a bencés gimnázium fiúkórusa csodás latin gregorián és – nagy meglepetésre – csángó magyar népénekeket énekelt számukra az otthonuktól csaknem ezer kilométerre. Ekkor döbbent rá Ilona, hogy mi is az ő feladata. „Ugyanis, ha itt Győrben a fiatalok tudják énekelni a mi szentes énekeinket – mondta Ilona, – akkor ez a mi kötelességünk is, hogy saját gyermekeinknek továbbadjuk e kincset. A templomban ugyanis az 1970-es évek elejéig latinul ment a szentmise, majd románul. Így a csángók Moldvában ennek előtte soha nem vehettek részt magyar nyelvű szentmisén, de a 19. század közepéig, egyes helyeken még tovább is, szabadon énekelhették a pap latin szövege alatt a régi magyar szentes énekeket. Így kezdődött az én működésem, melyhez a kezdő lökést Győrben kaptam.”

Arra a kérdésre, hogy miképpen működik ma Moldvában az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatás – mely falvakban, hányan élnek ezzel a lehetőséggel, mik a nehézségek és mik az örömök – Nyisztor Ilona elmondta, hogy már van magyar csoport az iskolában, melyben gyermekeik tudnak az anyanyelvükön tanulni, emellett pedig a pusztinai Magyar Házban sokféle foglalkozáson tudnak részt venni délutánonként. Ilona kifejtette, hogy vannak segítőik odahaza is, illetve Magyarországról is. Sajnos azonban Pusztinát is elérte az elvándorlás problémája, ami általános és nagy kihívás egész Romániában, emiatt gyermekeik közül is sokan választják új lakóhelyüknek Magyarországot vagy inkább valamely nyugat-európai országot. A hozzájuk érkező diák- és gyermekcsoportok akár Magyarországról, akár Erdélyből érkeznek, nagy érdeklődést mutatnak irántuk, a népszokásaik és ének-, valamint tánckincsük iránt. Ez mindig nagy örömmel tölti el őket, és mindig azt remélik, hogy elviszik jó hírüket szerte a világban. Azt szokta mondani a gyerekeknek, hogy ismertessék meg Pusztinát a világgal! Az elvándorlás ellen – Ilona szerint – annyit tudnak tenni, hogy a gyermekeik identitását és a gyökerekhez való ragaszkodásukat formálják, valamint, hogy ők maguk is jó példával járnak előttük e tekintetben.