De a háború itt van velünk a hírekben, a menekültek érkezésében, itt van velünk az adakozásban, a segélyszállítmányok megszervezésében. Itt van velünk az árak elszabadulásában és a pénzünk elértéktelenedésében. Itt van velünk a félelmeinkben, hogy csak nehogy valami nagyobb baj legyen. Népünk a véres 20. században igencsak hozzászokhatott az ilyen érzésekhez, dolgokhoz. Szüleink, nagyszüleink, ha jól számolom, életük folyamán 10+1 háborús karácsonyt kellett, hogy megéljenek. Nekünk, a lakosság többségének, ez lesz a második ilyen, és talán sok helyen kevesebb haszontalanság kerül majd a feldíszített fenyőfák alá, takarékosságból tavaly például sok helyen elmaradt a városok ünnepi kivilágítása is.

Az ünnepi kivilágítás, ami mondjuk 1944 fegyverzajos karácsonyán, a folyamatos légitámadások miatt biztosan be is lett volna tiltva. Már előtte sokat gyakoroltuk a teljes elsötétítést, még a halottak napi temetői gyertyagyújtás is tilos volt, de redőnyökkel, vastag pokrócokkal kellett elrejteni az otthoni lámpafényeket is. Mert az illetékesek járták az utcákat, és büntettek, ha fényt láttak akár egy keskeny sávban is kiszűrődni. De nem ez volt a 20. századi magyarság első háborús karácsonya. Az még 1914-ben eljött, és százezreknek hozott halált és bánatot. Mert az orosz fronton iszonyatosan nagyok voltak a veszteségek, az őszi hónapokban odaveszett a monarchia haderejének színe-virága. És indultak a még fényesen kivilágított városokba, jól élő falvakba is az értesítések: meghalt az önként bevonuló, a nagyobbik és a nősülés előtt álló besorozott fiú is hősi halott lett.

Karácsony a lövészárokban (festmény), a Nagy Háborúban hősi halált halt Karácsony János (fotó), képeslap 1944-ből

Aztán ez volt az utolsó „lovagias” háború, amikor szenteste, no és azután néhány napig elhallgattak a fegyverek, karácsonyfákat állítottak a lövészárkokban, meglátogatták egymást a szemben álló felek. Ilyenről már a II. világháborúból nem nagyon tudunk, az már totális háború volt, nem ismert megállást, kíméletet. De nemcsak a katonák szenvedtek a háborús karácsonyokon, hanem szenvedett minden háborús hátország is. Az ellátási nehézségek már 1915 végére jelentkeztek, de ez volt a helyzet a II. világháborúba való belépésünk után is. Minden erőforrás a front irányába tartott, a hátországnak a jegyrendszer mellett a pótkávé és a hústalan napok maradtak.

Karácsony böjtjét nem csak születés délutánján és estéjén tartották meg, így ment ez 1914-től 1918-ig, ebbe akkor öt karácsony esett bele. Aztán 1941-ben már megint hadban álltunk, és 1945-ben a lerombolt fővárosba és egy kivérzett, megszállt országba érkezett meg a Jézuska. Ez is öt egymást követő, háborús karácsony, és akkor már ne felejtkezzünk meg az 1956-os ünnepről sem, amikor ismét romokban állt Budapest, és már megindult a tömeges menekülés a nyugati határ felé. Ekkor is sorba kellett állni kenyérért, a karácsonyfára pedig jobb esetben otthon készített szaloncukor került. De a Kisded ekkor is megszületett, békét, örömet hozva a jóakaratú embereknek. Békét a szívekbe, amely béke egyszer elhozza talán ennek a háborúnak végét is.

Kedves Olvasó! Ezúton kívánunk áldott, békés ünnepet, boldog karácsonyt!

Pálffy Lajos
Forrás: forumhungaricum.hu

A képek a Magyar Nemzeti Digitális Archívum szabadfelhasználású gyűjteményéből származnak, a szerzői jogtulajdonosok a képek készítői. A felhasznált képek forráshelyei a szerzői jogi feltételekkel és a szerzők megnevezésével a következő linkeken találhatók: címlap,1. kép, 2. kép, 3. kép.