Idén négy kiadványa is a boltokba került a Bíró Szabolcs univerzumnak: van köztük új regény, majdnem jubileumi díszkiadás, átdolgozott, frissített megjelenés és egy valódi kuriózum is. De mindenekelőtt hogy érzed, milyen évet tudhatsz magad mögött?

Rég volt ennyire produktív, egyben sikeres évem, és magam is meglepődtem, amikor világossá vált számomra, hogy ilyen sok kiadványom tud megjelenni. Alapvetően, ugye, három könyvről és egy hangoskönyvről beszélünk. Ugyanakkor emellett az Anjouk-sorozat 2021-es hetedik részének is megjelent idén a második kiadása, Várai Artúr rajzolómmal közösen szerepeltem a Hősök tere című grandiózus történelmi képregény-antológiában, és különféle irodalmi folyóiratokban, mellékletekben, antológiákban jelentek meg novelláim. Szerintem még sosem publikáltam ennyit egyetlen év leforgása alatt. A Székirodalmi Könyvturné elnevezésű, egész éves előadó- és dedikálókörutam minden korábbi látogatottsági rekordot megdöntött, és közben a HaddelHadd zenekarral is folyamatosan zenéltünk, sőt elkezdtünk új dalokat írni a következő lemezünkre. Csodás év volt számomra a 2023-as esztendő, és azért is érzem szimbolikus jelentőségűnek, hogy éppen ez az év sikerült ennyire jól, mert kamaszkorom óta a 23-as a kedvenc számom. De beszéljünk akkor alapvetően arról a bizonyos három plusz egy önálló kiadványról!

Az Elveszett csillagok 2017-ben jelent meg először, az idei kiadást némileg átdolgoztad. A 22. Győri Könyvszalonon elmondtad, hogy nagyon kedves számodra ez az ifjúsági/családi, nyomozós-rejtvényes kalandregény, és a beszélgetésünk után volt, aki megsúgta nekem, hogy most kapott igazán kedvet az elolvasásához. Mit, miket adott neked ez a történet, ha el kellene helyezned a formálódó életművedben?

Az Elveszett csillagok a pályámnak azon szakaszában született, amikor már rég nem a szárnyaimat bontogattam, hanem teljesen tudatosan, tervezetten tudtam haladni minden könyvemmel, és már kialakult egyfajta olvasói bázisom is. Már megjelent az Anjouk első három része és az alaposan átdolgozott, egykötetesre gyúrt Non nobis Domine az Athenaeum Kiadónál. Addigra minden könyvemet nagyon alapos jegyzetanyag segítségével, részletes szinopszis alapján írtam. És akkor jött ez a villámcsapás, mint amikor az ember egyik pillanatról a másikra menthetetlenül szerelmes lesz: az Elveszett csillagok alapötlete ilyesformán hasított belém, majd a történet minden eleme szinte magától a helyére került, miután a családdal (ismét) Egerbe mentünk nyaralni. A regényhez minimális jegyzetanyagot használtam, főleg az intuícióim alapján írtam az egészet – és igen, végig igazi, szenvedélyes szerelemmunka volt. Ez szerintem kifelé is sugárzik belőle, mert egészen különleges az utóélete: jóformán nulla reklámmal, csekély bolti kihelyezések mellett is úgy fogyott, hogy szinte minden évben újra kellett nyomni. Még abban az évben megkaptam érte a város vezetésétől az Eger Kulturális Nagykövete címet, aztán 2020-ban egy komoly filmes csapattal elkezdtünk dolgozni a filmadaptáción is, ami nyolc hónapon át egy egészen reális álomnak tűnt. A projektet végül elkaszálta az NFI, de tudom, hogy remek anyag van a kezünkben, és hiszek benne, hogy egyszer elkészülhet ez az adaptáció.

A tervem egyébként mindig az volt, hogy egy idő után az összes olyan regényem, amit máig büszkén vállalhatónak tartok (azaz nem a „tanulópénz” vagy a „szárnybontogatás” kategóriába sorolok), az Athenaeum Kiadóhoz kerüljön. Így volt ez tavaly a Ragnarökkel, amit szintén újraszerkesztettünk és új borítót kapott, és így lett ez idén az Elveszett csillagokkal is: ez a könyv is megkapta a végső ráncfelvarrást, új borító készült hozzá, sőt még néhány belső illusztráció is, Horváth Ildikónak köszönhetően. Még egyetlen olyan könyvem maradt, ami jövőre felfrissítve, aktualizálva jelenik meg – szóval most már bátran mondhatjuk, hogy amin rajta van az Athenaeum logója, az képezi a „székirodalmi kánon” részét, azt érdemes tőlem olvasni.

Az Anjouk „vérvonalának” előzménye, egyfajta prológusa, egyben személyes „eskütételed” a Non nobis Domine, amely majdnem pontosan 10 éve látott napvilágot. 2023-ban egy csodálatos, illusztrált, díszdobozos kiadása került a boltokba. Miért éppen az Anjou-kor lett a te tereped? A templomos lovagokkal egybeeső történelmi éra miatt, vagy más okai vannak?

Régi történet, nem is szeretném túlragozni: eredetileg valóban úgy volt, hogy a templomosok érdekeltek, a rend magyar ágáról szerettem volna regényt írni, időszak tekintetében pedig a templomosok utolsó másfél évtizedét céloztam meg. Ez a történelmi korszak éppen egybeesik Magyarországon az Árpád-ház kihalásával, a trónharcok korával és az Anjou-ház felemelkedésével, engem pedig egy idő után ez a sztori elkezdett sokkal jobban érdekelni. Így lett végül a Non nobis Domine valójában az Anjou-kor hajnalának kalandos, regényes krónikája. Amikor elkezdtem írni, még csak egyetlen történelmi regényben gondolkodtam – amikor négy és negyed évvel később befejeztem, már tudtam, hogy meg fogom írni az Anjouk-sorozatot, és hogy a munkásságomban ezentúl erőfölényben lesznek a történelmi regények.

Azt talán magam sem gondoltam volna a 2012-es első megjelenéskor, hogy a Non nobis Domine ilyen központi szerepet képez majd a bibliográfiámban, és hogy ennyien fogják ennyire szeretni. Döbbenetes belegondolni, hogy több mint tizenegy éve folyamatosan a piacon van a könyv, és folyamatos érdeklődés övezi. Ez az elképesztő díszdobozos, gazdagon illusztrált kiadás pedig tényleg hihetetlen számomra. Várai Artúr és az Athenaeum Kiadó hihetetlen munkát végzett vele, és szerintem most már ez a kiadás fogja meghatározni a regény következő évtizedének történetét.

A kapcsolódó Youtube videó lejátszása.

A 15 kötetesre tervezett Anjouk-sorozat felénél jársz, a Dél pörölye már a VIII. rész. Vontál egy kis számadást ennek kapcsán? Ha visszatekintesz az első rész megjelenése óta eltelt több mint nyolc évre, minden úgy alakult eddig a történet szempontjából, ahogyan azt előre eltervezted?

Ennyi év után ezt már nem is olyan egyszerű megválaszolni. Amikor elkezdtem írni a sorozatot, az első három regényt láttam tisztán magam előtt, a többi még nagyon képlékeny volt. Az ütemezéssel elégedett vagyok, hiszen nyolc év alatt nyolc rész jelent meg, a történet pedig a negyedik résztől kezdve szerintem még jobban is alakult, mint gondoltam: nem mellékes szempont, hogy én is folyamatosan változtam, fejlődtem, így a sorozat is egyre érettebbé vált. Éppen ott tartok az Anjoukkal, ahol tartanom kell. És még jó hosszú út áll előttem, amin szerencsére évről évre egyre több olvasó kísér.

És idén jelent meg egy igazi unikális kiadvány is a neved alatt: a Lázár evangéliuma címet kapott középkori (zombi)horror hangoskönyv-változata, Papp János előadásában. Hogyan fogalmazódott és valósult meg mind a regény ötlete, mind a belőle készült „hangos borzong(at)ás”?

Fúha, ez sem egy rövid történet, de igyekszem dióhéjban összefoglalni! 2019 nyaráig kell visszamennünk az időben, akkor fogalmazódott meg bennem az alapötlet: Szénégető Richárd barátom és az akkori kiadóvezetőm, Szabó Tibor Benjámin nagyjából egyformán ludasak benne, hogy ez az őrület szárba szökkenhetett (hiszen velük beszélgettem először róla, és mindkettejükkel nagyon jól működött az a bizonyos „brainstorming”), de mellettük ugyanennyire tehet róla Stephen King és Nick Cutter is, hogy a fejembe vettem: horrort akarok írni. Bő fél éven át formálódott bennem az ötlet, aztán 2020 elején nekiültem, hogy megírjam a konkrét regényt, aminek az elején a XIV. századi nagy pestisjárvány kitörését modellezem le, csak éppen a pestisbaktériumot kicseréltem élőholtakra. A regény érdekessége, hogy a zombikon kívül minden más részlet abszolút hiteles, autentikus kelléke a korszaknak: tulajdonképpen felhasználtam mindazt, amit korábban, tizenkét év alatt megtanultam a középkorról, és ebbe a világba helyeztem bele a zombikat. Ez a kissé őrült ötlet nem meglepő módon némileg megosztotta a közönségemet, de szerencsére azonnal kialakult egy olvasói réteg, akik nagyon szerették, szeretik a Lázár evangéliumát, és azóta is várják, sőt időnként követelik a folytatását.

Nem szokott velem ilyesmi történni, de a regény írása közben többször is Papp János hangján szólaltak meg bennem a leírt mondatok, és már a megjelenés előtt arról álmodoztam, hogy ebből hangoskönyvet kéne készíteni – Papp Jánossal, ki mással! A sors úgy hozta, hogy idén tavasz végén fel tudtam venni a kapcsolatot Jánossal, és ez a zseniális ember június második felében mindössze két nap alatt (!) felolvasta – méghozzá nem is akárhogyan – a történetet a galántai Gila Recording Studiosban. Itt mindenképpen ki kell emelnem a hangmérnököt, Szabó „Gila” Ádám barátomat, aki szintén elképesztő munkát végzett, aztán még egy harmadik napot töltöttünk azzal, hogy mindenféle szörnyű zajzenéket komponáljunk a főcímhez, az egyes fejezetekhez, a jelenettörésekhez és a hangoskönyv legvégéhez. Rendkívül kreatív csapatmunka volt ez az egész, és külön büszkeség számomra, hogy a megálmodott hang mellett teljesen saját zenei betéteket is tudtunk használni. Szerintem ezek még hozzá is tettek a nagy egészhez. A Lázár evangéliuma tehát mostanra többféle formátumban elérhető, mint bármely másik regényem: klasszikus papírkönyvként, e-könyvként, online streamelhető e-hangoskönyvként, limitált példányszámban pedig papírtokos CD-n megjelent hangoskönyvként is.

Jövőre mit, miket tervezel? Gondolom, tovább folytatódik majd az Anjouk-sorozat, de várhatunk esetleg meglepetés(eke)t is?

Korábban már említettem, hogy jön egy régi, jó alaposan újraszerkesztett, szintén kívül-belül felfrissített könyvem az Athenaeumnál, ezt az Ünnepi Könyvhétre szánom, sőt szeretném, ha ebből készülne a Székirodalmi Hangoskönyvtár következő darabja – de a címét egyelőre titokban tartom, csak valamikor a jövő év első felében árulom el, miről is van szó pontosan. Az Anjouk kilencedik része ősszel érkezik, A pusztulás dala címmel, várhatóan jó vaskos terjedelemben – erről szerintem nem is kell többet mondanom. Dolgozom további novellákon, kisregényeken, képregény-forgatókönyvön, ezek közül nyilván nem minden fog megjelenni 2024-ben, de érdemes figyelni a hamarosan teljesen megújuló honlapomat, a blogomat és a „Bíró Szabolcs – székirodalom” oldalt a Facebookon, ezeken a felületeken ugyanis mindig naprakész információhoz lehet jutni. Közben pedig, cseppet sem utolsósorban, új dalokat írunk a zenekarommal, és tervezzük a jövő évi koncerteket.

És ha már a meglepetésekről beszélünk: most már tényleg célegyenesbe fordulunk a karácsonyt illetően, milyen jellegű könyveket teszel majd ajándékként a fenyőfa alá, és milyen könyveknek örülnél te magad meglepetésként?

Idén eléggé rákaptam a képregényekre, így ajándékként is nagyon örülnék ilyesminek. Tőlem főleg a Non nobis Domine díszkiadását és a szemkápráztató Hősök tere képregény-antológiát fogják kapni a szeretteim, de bőven válogattam más írók és más kiadók kínálatából is: Vámos Miklós, Fábián Janka, Benyák Zoltán és Agatha Christie egy-egy könyve ugyanúgy ott lesz a fa alatt, mint például a gyerekeimnek összeválogatott Geronimo Stilton- és Konc-képregények. Nálunk sosem múlhat el karácsony könyvek nélkül.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina, Szabó Béla, Vas Balázs