A templom tömegére szervesen ráfonódó két iskolaszárnnyal újrafogalmazta a templomudvar ősi intézményét. A zsinagóga a Belvárossal közvetlenül szomszédos területen, a város egyik legfrekventáltabb részén épült fel, ezzel egyik előképévé vált az Európa-szerte megvalósuló, új nagyvárosi környezetbe beillesztett, nagy befogadóképességű zsinagógáknak.

A zsinagóga elsődlegesen az ima, a tanulás és a tanítás színhelye, de emellett közösségi központ, gyülekezőhely, ahol megtárgyalták a közösséget érintő ügyeket. Itt olvasták fel a hivatalos határozatokat, tanulmányozták a Tórát, és a más városból érkezők is mindig a helyi zsinagógát keresték fel elsőként. Ezekre a funkciókra utalnak a hagyományos elnevezései: talán a legáltalánosabb a „bét haknesszet” (gyülekezet háza), ennek hellenisztikus görög fordításából ered a mai zsinagóga kifejezés. A „bét tfila” az ima háza, a „bét hamidras” a tanulás háza, de a német-jiddis nyelvű közösségekben egyszerűen „sul”-nak, tanháznak nevezték.

A zsinagógában naponta háromszor tartanak közös imát: napszálltakor, hajnalban és délben. A közös imához szükséges minimális közösség (minjen, azaz tíz felnőtt zsidó férfi) fontosabb, mint a tér meghatározása. A zsidó liturgiában nincs kiemelt jelentősége a térnek, a szakralitás nem az épülethez, hanem a közösséghez kapcsolódik. A szertartás demokratikus, a hagyományok szerint a közösség az előimádkozót követi, és előimádkozó bárki lehet, aki ismeri a szertartásrendet. Nincsenek kiemelt, a szent munkára kijelölt személyek, a liturgia hangsúlyosan közösségi. A zsinagógák a középkori rendelkezések szerint nem nyílhattak közvetlenül az utcafrontra, ezért általában a zsidó negyed házakkal körülvett telkein épültek, egy-egy „judenhof” (zsidó udvar) mélyén. A zsidó közösségek emancipációját megelőző időszakokban épült zsinagógákban és a hozzájuk kapcsolódó épületekben minden megvolt, ami a zsidó élethez kellett: rabbinikus bíróság, rituális fürdő, az átutazóknak szálláshely.

A győri zsidóság története dióhéjban

Az írott források tanúsága szerint a 15. században már biztosan éltek zsidók Győrben. A róluk elnevezett utca a káptalandomb aljától a Duna-kapu felé vezetett. A városfalon belül lakó izraelitáknak a 17. század végén imaházuk volt, ami után adót fizettek. A török hódoltság idején a székeskáptalan, 1680-ban pedig tűzvédelmi okokra hivatkozva Raimund Montecuccoli várkapitány tiltotta ki őket a győri várból (a mai Belvárosból), ezért a város határain kívül Győrszigetben és Pataházán telepedtek le. Újabb közösségek alakulhattak a falakon belül, mivel I. Lipót 1748. április 5-én kelt rendelete a kitelepítésükről döntött. A rendeletnek érvényt is szereztek, mert Győr város tanácsának 1767. augusztus 26-án kelt irata szerint a városban nem éltek zsidók.

A győrszigeti hitközség 1791-ben szerződést kötött Fengler József győri püspökkel (1878-1802), melynek értelmében harminc családnak letelepedést biztosított Szigetben. A szerződés a püspök védelme alatt élő zsidóknak imaházat, temetőt és szabad kereskedelmet biztosított. A földesúr engedélye nélkül azonban újabb családok nem települhettek le, illetve három napnál tovább nem tartózkodhattak itt. A zsidók maguk közül bírót választhattak, akik a saját hitközségükön belül, valamint a keresztényekkel támadt kisebb vitás ügyekben dönthettek. A hitközség tagjainak évi 200 forintot kellett fizetniük a püspöknek. A szerződés csupán hat esztendőre szólt, de 1797-ben újabb hat évre meghosszabbították. A hitközség már 1795-ben felépítette zsinagógáját, iskoláját és rabbilakását a Kígyó utcában.

A Kígyó utcai templom délkeletről (Balassa Ernő felvétele):

A Híd utcában állt egy másik zsinagóga, ennek bejárata a szomszéd utcára nézett, mely elnevezésében – ma is erre az épületre emlékeztetve – az „Imaház utca” nevet viseli.

Az 1805-ös és 1813-as királyi rendeletek lehetővé tették az izraeliták számára, hogy céhet alapítsanak, de privilégiumot nem állítottak ki nekik, így 1848-ig céhen kívül voltak kénytelenek tevékenykedni. Az 1840. évi XXIX. törvénycikk engedélyezte számukra a szabad iparűzést. Győrszigetben ezt követően hitközség jött létre. A 19. század derekára az itteni hitközség mind gazdasági szerepét, mint lélekszámát tekintve igen megerősödött, erre az időszakra a győri terménykereskedelem irányítása szinte teljesen a kezükbe került. 1851-ben lélekszámuk elérte az 1350 főt. A családfők nagyobb részt kereskedelemmel és iparossággal foglalkoztak. Az iskola mellett (ahol 1860-ban már magyar nyelven folyt az oktatás) saját kórházat is fenntartottak, ami évi 40 fő (20 nő és 20 férfi) gyógykezelését tette lehetővé. Győr vármegye első gyógyszertára is Győrszigetben működött.

Újvárosba az egyházmegyei Schematismusok tanúsága szerint az izraeliták betelepedése az 1840-es évek elején kezdődött meg. 1843-ban 21, 1845-ben 23, 1847-ben pedig már 26 izraelitát írtak össze Újvárosban. 1851 és 1861 között számuk 176-ról 200-ra emelkedett. 1865-ben pedig a városrész harmadik legjelentősebb vallási közösségévé vált 400 fővel a keresztények és az evangélikusok után (a reformátusok csak 320-an voltak). Az 1840. évi XXIX. törvény adta szabadsággal élve Győr szabad királyi városában (vagyis a mai Belvárosban) is telepedtek le zsidók, s alkottak számra és gazdasági erőre nézve egyre erősödő közösséget. 1851-ben a győri és szigeti hitközség egyesült „Győri és Győrszigeti Izraelita Anyahitközség” néven. 1855-ben a Kígyó utcai zsinagógát az építési hatóságok zugimaháznak minősítették és elrendelték a megszüntetését. A zugimaházak felszámolása miatt a helytartóság megengedte, hogy a tervezett templom elkészültéig az újvárosi Fehér Ló fogadónak a Rábcára néző szárnyában bérelt győri fiókimaház használatban maradhasson, azzal a hozzáadással, hogy a főbíró köteles energikusan odahatni, hogy az új templom építésének ügye mielőbb megvalósulhasson. A centralista kormány bürokratái a zsidó templomépítést is hatósági feladatnak tekintették, de nem számoltak a kicsiny község anyagi erejének korlátozottságával. A győri zsidóknak ekkor még meg kellett elégedniük azzal, hogy más helyiséget kerestek, amelyben közös imádság idején összegyűlhettek.

Közös templom híján arra kényszerültek, hogy az újvárosi Nádor szálló bal szárnyának emeletén béreljenek helyiséget imaháznak. Az 1856. március 15-én tartott értekezleten megállapították, hogy amíg az egyesült hitközség közös imaházat építhet, a városban lakó hívek részére tisztességes, a viszonyoknak megfelelő imahelyiségről kell gondoskodni. Augusztus 4-én kibérelték Rammershoffer Józseftől a régi postaház, a Nádor szálló (Gasthof zum Reichspalatin) emeleti nagytermét a Főutcáról való följárással, 1856. szeptember 29-től 1859. szeptember 29-ig, évi 800 forintért. A lejárat évében Friedrich Lipót elnök 1862-ig meghosszabbította a bérletet, de már 850 forint bér mellett. A Nádor-beli imatermet végeredményben 1870-ig használták.

A később lebontott Nádor szálló, háttérben a Zsinagóga épületével (Glück József felvétele):

A Zsinagóga építéstörténete

Az új és jelentősebb közösség a város kevésbé eldugott területén kívánt jól látható zsinagógát építeni. Az új templom koncepcióját a képviselőtestület 1861. június 30-án fogadta el, majd templomépítési bizottságot hozott létre 1861. szeptember 15-én, és a kiszemelt újvárosi telekre tervrajzot készíttetett, amelyet benyújtott Győr város tanácsának. Az ismeretlen tervet az október 17-i tanácsülés olyannak találta, amelynek megépítésével az Újváros csinosabb lesz, ezért a telekvételre az elvi engedélyt megadta. A következő évek az anyagi alapok megteremtésével teltek el.

Győri Közlöny, 1863. április 19., 127. o.:

A hitközségi képviselő testület 1866. június 17-én határozott a telek megvételéről, június 10-én megvették a 600 négyszögöles telket – amelyen az épületegyüttes ma is áll – 6000 forintért.

Győri Közlöny, 1866. június 21., 195. o.:

Ezt követően, 1866. augusztus 30-án a „templom-építési bizottmány” tervpályázatot írt ki izraelita templom és iskola tervezésére. Az ebben szereplő főbb paraméterek a következők voltak: templom 400 ülőhellyel, földszint a megfelelő karzatokkal, a főbejárat a nyugati oldalon. Iskolaépület 9 iskolai szobával (5 fiúosztály és 4 lányosztály számára), egy szoba 100 gyerek, a többi szoba mindegyike pedig 70 gyermek befogadására legyen alkalmas. A pályázat kapcsán hirdetést adtak fel a Győri Közlönyben, a Pester Lloydban és a Die Presse-ben.

Győri Közlöny, 1866. szeptember 9., 288. o.:

Die Presse, 1866. szeptember 14.:

A pályázat december 30-án zárult, és 33 pályamű érkezett.

Győri Közlöny, 1867. január 24., 27. o.:

A pályaművek közül Kemény József 29-nek ismerte a nevét és háromnak a rajzanyagát.

1. „Legyen világosság!” ‒ Benkó Károly építész, Pest
2. és 3. ,,Okkal Móddal” ‒ Örömy, Hencz és Bergh építőmester és építészek, Pest-Győr
4. „Kiki tehetsége szerint munkálkodik” ‒ Fruhmann Antal rajztanító, Győr
5. Vassil Alajos, Pest, Báró Sándor utca 8.
6. „Einigkeit” ‒ Lengerer János építőmester, Győr, 48 házszám
7. ,,Victor” ‒ August Bartel, Wien
8. ,,Gleiches Dienst für Alle” ‒ Ing. A. Römer, Krakau
9. „Renaissance” ‒ Klausz Lajos, Nagyszombat (az időben a bécsi Künstlerhaus építésvezetője)
10. Carl Schumann Architekt, Wien
11. „Kol derech...” ‒ Rudolf Feldscharek, Wien
12. Ludwig Sobotka, Wien
13. ,,Bildung macht Frei” ‒ Satzberger Miksa mérnök, Nyitra
14. „Gebet den Sieg dem Herrn” ‒ Fleischer & Jordan, Architecten, Wien
15. „M. G.” ‒ Anton Haderer, Architekt, Wien
16. ,,Becálél” (Mit Gott) ‒ Moritz Grüne és Michael Fellner, Wien
17. ,,Fiat Justitia” ‒ Felsőszopori Tóth Károly városi mérnök, Győr, Mayer Mihály házában
18. Horgonyban: ,,D” ‒ Deréky Károly, Óbuda, Fő utca 52.
19. ,,Suum Cuique” ‒ Wilhelm Stiasny, Architekt, Wien
22. Csillagban; ,,H” ‒ Hermann Scanzoni, Wien
24. ,,Religion im Herzen der Jugend – Ist das Fundament jeder Tugend” ‒ Jacob Modern, Wien
27. ,,Soll das Werk den Herrn loben” (Schiller) ‒ Stromfeld János építőmérnök és építész, Pest
29. Eh’ du beginnst ‒ Ludwig Tischler, Architekt, Wien

Mint látható, a pályázat nagy érdeklődést váltott ki itthon és külföldön egyaránt; a pályázók között győri, pesti, pozsonyi, nagyszombati, bécsi és krakkói pályaműveket is találunk. A magyar építészek között kevéssé ismertek szerepeltek, bár Fruhmann Antal nevét a győriek jól ismerhették, hiszen rajztanító volt Győrben, a színház, az újvárosi római katolikus templom és több magánépület tervezője is egyben. A számos bécsi pályázó között szerepelt a már sikeres Carl Schumann és Rudolf Feldscharek, de több fiatal és később a zsinagógák építésében sok sikert elért építész is, a Friedrich Schmidt-tanítvány Ludwig Tischler, Wilhelm Stiassny, Jacob Modern és Max Fleischer. A tervek közül néhány a kisvárosi igényeket kielégítő, igen sok azonban monumentális szándékú volt.

A helyi bizottmány felelőssége tudatában – az osztrák mérnök és építész egyesület bírálata és Kliegl József győri állami megyemérnök véleménye alapján – Benkó Károly (1837-1893) tervét fogadta el nyertesként. A kiviteli tervek elkészítésére azonban nem őt, hanem a pesti Bergh Károlyt kérték fel, aki a bizottság által kért és építész szakértőkkel egyeztetett változtatásait Benkóval is jóváhagyatta.

Dr. Szőcs Sándor: Tegnap, ma, holnap – Tények, gondok, gondolatok a győri zsinagóga történetéről (Kisalföld, 1993. április 17.):

Tekintve, hogy a tervek fönnmaradtak, a módosítások jól megfigyelhetők. Az egyik igen fontos változtatás a zsinagóga magasságát érintette: Benkó a zsinagóga középterét, azaz a karzatok vonalával határolt területet a megépültnél egy teljes szinttel magasabbra tervezte, s ezt a kiemelkedő szintet minden oldalon sok-sok ablakkal törte át. A másik fontos változtatás az iskolaépületet érintette: Benkó tervén az egyemeletes iskolaszárnyak jóval hosszabbak a megvalósultnál, a zsinagóga nyugati harmadát keretelik. A megbízók tehát két olyan változtatást hajtattak végre, amely jelentős költségcsökkenést eredményezett, s egyben az iskolaépületnek a tantermeket és a rabbinátust tartalmazó programja megkurtításával járt. A két változtatást építészeti szempontból összehangolták: az iskolaépület megrövidítésével kiszabadították a zsinagóga tömegét, és így az kisebb magasságával is hatásosan jelenhetett meg, bár jóval vidékiesebb összképet mutatott a tervezettnél.

A kivitelezésre vonatkozó pályázatot 1868. szeptember 30-án hirdették meg azzal, hogy a beadandó pályázatok bírálatára október 25-én kerül sor.

Győri Közlöny, 1868. október 8., 322. o.:

A nyilvános bírálaton a kivitelezési munkákat Wilhelm Fränkl bécsi építőmester nyerte el, a tervezői felügyeletet pedig a pesti Örömy, Hencz és Bergh építésziroda azzal, hogy az építés vezetését Bergh Károly látja el, a helyettese pedig Hencz Antal.

Győri Közlöny, 1868. október 4., 320. o.:

Az építés költségeit a hitközség az ülőhelyek örök áron való megvételéből, a hitközség tagjainak kamatmentes hiteléből és adományokból fedezte.

Az első „ásóbökésre” 1868. november 9-én került sor, 1869. október 9-én elkészült az iskolaépület, és a templom falai is elérték a legmagasabb vonalukat. A kőfaragó-, ács-, asztalos- és üvegmunkákat helyi iparosok készítették.

A földszintre 400, az I. emeletre 216, a II. emeletre 173, összesen 789 ülőhelyet akartak, de végül Jahn Károly győri asztalos 434 földszinti ülést készített (8.25 forintért darabját). Kaszás István az emeleteken 381 ülést készített el (7.25 fortintért darabját, illetve további 4 darabot 4 forintért). Az előbbi műhelyéből került ki az imaasztal (30 forint) és a szószék (40 forint). A kőfaragó munkákat Réthy Ferenc, az üvegezést Romszauer Kálmán, az ácsmunkát Francsics Antal győri mesterek végezték.

Győri Közlöny, 1869. december 5., 395. o.:

Ugyanakkor a frigyszekrény márványmunkáit Schönfeld József bécsi szobrász készítette el, a felhúzó szerkezetére Schramm József bécsi mester kapott megbízást. A kupolán és a falakon a díszítőfestést a bécsi Georg Gläser, a díszítőfestés mestere nyerte el. Újdonság volt, hogy a kupolába egy 153 gázlángos napégőt rendeltek (1500 forintért) és 10 fali kart (darabonként 40 forintért) az E. Scheler, Wolf & Co.-nál, ez a bécsi cég szállította utóbb a kandellábereket is. Az épületre villámhárító is került, és 1870. március 8-án szerződést kötöttek Carl Hesse bécsi orgonaépítő mesterrel egy 14 regiszteres orgona építésére, amelyet augusztusban fel is épített.

Glück József későbbi felvételén látható az orgona és gázlángos égő is:

A zsinagógát 1870. szeptember 15-én (5630. edul 19-én) avatták fel a templomépülethez kapcsolódó, kétemeletes iskolával együtt. Az eseményről a Győri Közlöny 1870. szeptember 18-án a következőképpen számolt be: „A győri izraelita imaház zárkőletétele és beüzemelése múlt csütörtökön nagy ünnepélyességgel ment végbe. Szerdán délután érkezett meg a vaspályán Löw Lipót szegedi főrabbi, kit az indóháznál az izraelita ifjúság több tagja magyar díszruhában fogadott. Csütörtökön reggel már 8 óra után nagy néptömeg foglalta el az imaház körüli tért, hová az izraelita hitközség felkérése folytán tűzoltó-egyletünk is zenekarával együtt megjelent, s az ünnepélyre érkező notabilitásokat tisztelgéssel fogadta, egyúttal a rend fenntartására is felügyelvén. Az ünnepélyes zárkőletétel reggeli 9 órakor kezdődött, ezután az okmány felolvasása, egy zsoltár éneklése, a szokásos kalapács-ütések, és a beszentelés következett. Az örök lámpa meggyújtása után Lőw Lipót szegedi főrabbi úr magyar nyelven tartott kitűnő szónoklatot. Erre következett ima a királyi családért, mire dr. Naseher berlini rabbi és kitűnő hitszónok tartott német nyelven kitűnő beszédet. Ennek végezte után Kölcsey Hymnusa énekeltetett a kar által. Végül az ünnepély a „Minclia-imával” befejeztetett, melyet Moór Raphael győri főkántor kitűnő szép bariton hangon énekelt. Az egész ünnepélyesség a legnagyobb rendben folyt le, mely a rendezők ügyes tapintatáról tett tanúságot. (…) Az ünnepély után banquette tartatott, estve pedig Löw Lipót főrabbi és dr. Naseher berlini hitszónok urak tiszteletére fáklyásmenet rendeztetett.”

A Benkó Károly terve alapján megépült épület a neológ zsinagógákra jellemző fő ismérveket hordja magán: ilyen az iskolaszárnyak által biztosított csendes templomudvar, a monumentalitásra törekvő, centrális templom a magasba törő kupolával. Ide sorolható még az európai sajátossággá vált női karzatok léte, az orgona és az épület szakrális jellegét hangsúlyozni kívánó vertikalitás.

A főépület alaprajza nyújtott téglalapforma, hozzá – a nyolcszögletű központi térhez – nyolcszög alapú saroktornyok kapcsolódnak, melyeket gömbsisakok fednek, ezzel keleties hatást keltve. A zsinagóga érdekessége a kor számos találmánya, az új anyagok, technológiák alkalmazása. Ilyen a szabványosítás a téglagyártásban, valamint a vas alkalmazása, melyet a karzatokat és a kettős héjú álkupolát tartó nyolc öntöttvas oszlop képvisel. Az épület historizáló stílusban épült, a középkori román és gótikus építészet elemei is megfigyelhetők, ha a szemlélő az ikerablakokra és a rózsaablakokra tekint, valamint a mór építészet elemei is felfedezhetők a főbejárat épületszobrászati elemeiben, a napsugaras kiképzésben, mely fölött a 95. Zsoltár 6. versének módosított szövege olvasható héber nyelven. A héber betűkhöz számértéket szoktak rendelni. A ponttal jelölt betűk az 1870-es számot adják, mely az épület elkészültének dátumát jelzi. A szöveg fordítása így hangzik: „Jöjjetek, hajoljunk le, boruljunk le, essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt.”

A központi térben, a bejárattal szembeni falnál található a mizrah emelvény (a mizrah tábla jelöli ki a lakás keleti falát, felé fordulva kell elmondani az imákat) 3+1, 3+1 oszloppal, lapos, fél kupolában végződve, melyet pikkelyes, zsindelyszerű, festett fa kiképzés borít. A Dávid-csillagban Tetragrammaton található, Isten „kiejthetetlen” neve: Adonáj, azaz Uram. Az oszlopok tartják a felső fogazott baldachinos elemet, mely ugyancsak mór stíluselem. Belül a fogazás festésként jelenik meg. Ezen található a hagyma alakú lapos kupola, előtte Mózes kőtáblái a Tíz Igével. A frigyszekrény felirata: Józsua 1. könyvének 3. fejezetének 11. verse: „Íme a Szövetség Ládája – Az Örökkévalóé, aki az egész világ Ura.” A kupolán 520 db arany 7 ágú csillagot találunk, 6-os, 7-es sorokban, 8 oldalon.

A győri zsinagóga a neológ irányzat egyik alapműveként hosszú ideig mintaként szolgált más városok zsinagógáinak építéséhez.

Bartha Annamária

Felhasznált irodalom:
Bagi Zoltán Péter: Belváros közösségeinek története II. Révfalu, Győrsziget és Pinnyéd közösségeinek története. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győr, 2022.
Dávid Ferenc: A győri zsinagóga építéstörténete dióhéjban (kézirat)
Gerő László (szerk.): Magyarországi zsinagógák. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1989. 137-141.
Hancz Gábor (szerk.): Egy épület újjászületett. Győr Megyei Város Önkormányzata, Győr, 2006.
Kemény József: Vázlatok a győri zsidóság történetéből. Győri Zsidó Hitközség, Győr, 2004.
Perger Gyula: Újváros. Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Győr, [2021.]
Szőcs Sándor: A győri volt zsinagóga épület tetőzetének felújítása In. : Magyar Építőipar 1998. 5-6. szám 160-164.
Toronyi Zsuzsanna: Mivé lettek az egykori magyar zsidó imaházak in. : Múzeum Café 2010/2 (4. évf. 16. sz.) 44-55.

A képek a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér Helyismereti Gyűjteményéből származnak, illetve a szerző saját fotói.

A Várostörténti puzzle cikksorozat korábbi részei itt találhatók felsorolva.