Az idei év újítása, hogy a hatfős színészekből álló csapatok élén – mintegy csapatkapitányként – a győri teátrum egy-egy jeles színművésze, név szerint Nagy Balázs, Posonyi Takács László, Sárközi József álltak, akik ráadásul aktívan részt vettek mini társulatuk kialakításában is. Ugyanis ők választották ki a MATE Kaposvári Campus Rippl-Rónai Művészeti Intézetének harmadéves színművész hallgatói közül azokat a tehetséges fiatalokat, akik ezen az estén megmutathatták rátermettségüket, valamint ők sorsolták ki a Győri Nemzeti Színház kiváló művészei közül a csapat többi tagját is.

Kik vállalkoztak íróként, egyben rendezőként arra a nehéz feladatra, hogy két és fél nap alatt megírjanak és színpadra álmodjanak egy-egy művet? A legrutinosabb versenyző kétségkívül Kszel Attila, a Győri Nemzeti Színház sokoldalú művésze volt, aki többször indult már ezen a megmérettetésen; a legfiatalabb résztvevőként Móczár Bence színművész, rendező, a győri teátrum tagja vállalta a kihívást; harmadikként pedig Váradi R. Szabolcs, a kaposvári Csiky Gergely Színház írója, segédrendezője vett részt ebben a nem egyszerű feladatban.

A színdarabok alapjául szolgáló Kisalföld írást már csütörtökön délelőtt kisorsolták a napilap székházában. Dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója végül Sperling Krisztina A titkos magyar Volvo múzeum című cikkét húzta ki, amely egy interjú volt Juhos Sándorral, a Magyarországon gyártott Volvo terepjárókból (Laplander C 202) álló győri gyűjtemény tulajdonosával. Ebben az írásban többek között szó esik a terepjárók történeti hátteréről, a hazai változat jellegzetességeiről, a gyűjtési szenvedélyről, a múzeumban található járművek történetéről. Ugyanekkor sorsolta ki Nagy Balázs, Posonyi Takács László és Sárközi József, hogy melyik alkotóval fognak együtt dolgozni. A próbák pénteken délelőtt 10 órakor kezdődtek el, a nagyszínpadon azonban a mini társulatoknak csak 1-1 óra próbára volt lehetőségük az esti premiereket megelőzően.

Elsőként Kszel Attila 2033-ban játszódó, Javítás című színdarabját tekinthették meg a nézőtéren helyet foglalók. Csillagos éjszakán, fákkal övezett, kietlen úton, egy kereszt és egy félbe tört fa között robban le Volvójával a svéd Erik (Jáger András) és Rosie (Mózes Anita). Erik nem tud telefonálni és segítséget kérni, mivel ezen „a gulyás Balkánon nincs térerő”. Rosie, aki láthatóan nagyon nincs jól, ismerős erre, ugyanis valaha itt lakott, de minél hamarabb el akar menni innen. Épp erre fut Viola (Molnár Sarolta), aki megcsodálja az autót: „Micsoda kocsi, 1970-es Volvó”. Kiderül, hogy autószerelő párja révén tud ilyen sokat az autókról. Erik és Viola azonban régről ismerik egymást, ezt azonban párjaiknak nem akarják elárulni. Miután Mika, az autószerelő (Sárközi József), Viola kedvese, megtalálta a hibát, közli: „Győrben van egy Volvo múzeum, ismerem a tulajdonosát, ha neki nincs alkatrésze, senkinek.” Végül Viola és Erik mennek el Győrbe alkatrészért. Rosie időközben magához tér, meglátja Mikát: „Ez lehetetlen. Én álmodlak?” Mika így válaszol: „Akkor egyszerre álmodunk.” Valaha, 20 évvel és négy hónappal korábban szerelmesek voltak egymásba, azonban Rosie egy zenei tehetségkutatót követően minden magyarázat nélkül lelépett. Emlékezetében lejátszódik a verseny.

A múzeum azonban a fennálló vészhelyzet miatt bizonytalan ideig zárva tart. Ugyanis nincs áram, térerő, valamifajta eszköz blokkolhatja a szolgáltatásokat, és épp a kijárási tilalmat szegi meg Erik és Viola, akiket a katonák igazoltatnak. Eközben Rosie elmeséli, hogy hányszor, de hányszor megbánta már távozását, mivel Erik sokszor átverte, kicsinálta őt és kihasználta tehetségét, tíz éve már csak gyűlöli, őt tekinti a valódi tévedésének. 10 éve ugyan a Csillagfaktor zsűritagjaként szerelmes lett egy titokzatos magyar lányba, ezért el is engedte volna, de végül a férfi vele maradt. A sikert és a munkát azonban nagyon szereti. Miután mindkét egykori szerelmespár tisztázza egymással a múlt félreértéseit, immáron egykori nagy szerelmeikkel tervezik életüket tovább élni. Erik és Viola megegyeznek, hogy egy évet Svédországban, egy évet Magyarországon élnek, mivel „az én álmaim itt vannak, a tieid ott”. Eközben Mika és Rosie békés estét töltenek együtt, úgy táncolnak, ahogy hajdanán… fiatalkori énjeikre (Földi Csenge, Rajnai Lázár) emlékezve.

Kszel Attila látványos vetített háttereket használó darabjában a négy ember története apró mozaikdarabkákból állt össze. Jó ötlet volt, hogy a színművész hallgatók játszották Mika és Rosie fiatalkori énjeit, és különösen ötletes, ahogy Földi Csengét Mózes Anita váltotta a zenei tehetségkutatóra való visszaemlékezésben.

Másodikként a fiatal színész, rendező és író Móczár Bence Mona című drámáját adták elő. Helyszín Győrasszonyfa egyetlen vendéglátóipari egysége, a Monarchia, röviden csak Mona. Itt adja elő Kopp XIII. Lajos (Nagy Balázs) szokásos monológját, ugyanis ő rendszeresen úgy tart beszédet, mintha egy valós közönség hallgatná és nézné őt. Tizenhárom generáció óta dolgoznak Kopp Lajosok ezen a helyen vendéglátósként. Ámde XIV. Lajos(ka) (Gyulai Marcell) álma már nem itt van, sőt még csak nem is ebben a szakmában, ráadásul nem is ebben az országban. Ő Svédországba vágyódik, ahol DJ Luiként képzeli el jövőjét, amivel teljesen összetöri apja szívét: „Lali megkergült. Nem akarja a családi hagyományt folytatni, zenélni akar.” Ugyanúgy mosogatni fog ott is, mint itthon, pedig a Monában még teríthet is, ráadásul itt van a legfinomabb virsli, amivel még a svéd húsgolyó sem vetekedhet. Lajoskát azonban erdélyi (tekerőpataki) származású barátnője, Teri (Kovács Anna Boglárka) mindenben támogatja. Emellett pedig mindene a Túró Rudi, hogyan is lehet enélkül élni, még Svédországba is magával akar vinni belőle. A Mona állandó vendége a csupa szív Marika (Mézes Violetta), akinek állandó mottója: „Ahol a szükség, ott a segítség.” Ő örök emléket ígérő prostituáltként keresi kenyerét, sőt megtudjuk, hogy lánya, Stázi (Csapó Borbála) is az ősi mesterséget űzi, csak ő már nyugaton, Amszterdamban. Így fogalmaz Stáziról: „A vérében van az ipar. Négy éve van kinn külföldön, ma már igazi profi. Volvo a maga kategóriájában.” A Monában felbukkan Kopp Lajos öccse, Ferike (Molnár Zsolt) is, teljes nevén Kopp Ferenc József, aki autókereskedő, és Volvókat árul, ami igazi életérzést biztosíthat tulajdonosának. Lajoska is valami ilyesmi után vágyódik Göteborgba. Időközben Stázi is visszatér a Monába. A fiatalok végül kiköltöznek: ahogy apja jósolta, Lajoska mosogatással tengeti mindennapjait, ámde kilátásban van már fellépési lehetősége is. Eljön a karácsony, XIII. Lajosnak azonban nem kell egyedül ünnepelnie, a Mona állandó vendégei vele tartanak, végül fiával is kibékül egy telefonbeszélgetésben.

Kétségkívül Móczár Bence darabja minősült az est legviccesebb előadásának, a verbális és a különböző karakterek humora egyaránt jellemző volt színdarabjára. Igazi ziccerszerepeket írt a színészek számára, akik ezekkel maximálisan élni is tudtak.

Váradi R. Szabolcs volt a három szerző közül az, aki A titkos Volvo című drámájához leginkább felhasználta a Kisalföldben megjelent interjú szövegét, ez tükröződött a színpadképen is, emiatt jelent meg a régi magyar címer, a szovjet zászló, hiszen az első jelenetben a történet ott indult, ahol az újságcikk is, 1963-ban. Katonai egyenruhában a miniszter és jobbkeze várja a svéd illetékest, hogy bemutassák neki a magyar földön gyártott, ráadásul magyar alkatrészekkel ellátott, a svéd minimalista stílushoz képest feljavított komfortfokozatú Volvo prototípusát és az ahhoz tartozó aktákat. A svédnek feltűnik, hogy minden papíron ugyanaz a tulajdonnév (Bástya) szerepel aláírásként, de a tolmács, nehogy ciroksöprűt kelljen Kecskeméten válogatnia élete végéig, elmondja neki, hogy ez csak véletlen egybeesés. Kádár elvtárs is színre lép, megtekinti a magyar autóipar legfényesebb csillagát.

A szerző remek és különleges megoldást választott, a mikrotörténetek mellett (fiatal pár szökése a zöldhatáron, vadászat stb.) színészek váltották egymást, és megidézték a cikkben említett különböző kiállított Volvo típusokat, mivel ebben az előadásban ők jelenítették meg a Volvók lelkét, ugyanis „egy gépnek is lehet lelke. Fontos, hogy a tulajdonos szeresse autóját, törődjön vele, és becsülje meg.” Legyen „valaki, aki emlékszik ránk, tudja, kik is vagyunk valójában”, nem kell más, mint „szeretet és törődés. Itt Győrben a lélek halhatatlan, akkor is, ha csak egy gépben élt.”

Azonban azoknak, akik nem ismerték az eredeti interjút, valószínűleg nehézséget okozott a szimbolikus ábrázolásnak és a történelmi utalásoknak a megértése. Ebben a darabban mindenki több szerepet alakított, színpadra léptek Posonyi Takács László, Rupnik Károly, Juhász Jázmin, Urbán-Szabó Fanni, Gyimesi Ádám és Ladács Fanni.

A díjakról ezen az estén is a háromtagú zsűri tagjai, név szerint Bakos Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója, dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója és Jánosi Zoltán irodalomtörténész, a Magyar Napló Kiadó főszerkesztője döntöttek, valamint a szokásoknak megfelelően a nézők is szavazhattak az általuk legjobbnak tartott előadásra. A legígéretesebb pályakezdőnek Kovács Anna Boglárka bizonyult, a Mona című darabban nyújtott alakításáért. A legjobb színésznő díját Mézes Violetta kapta szintén a Mona Marikájának szenzációs megformálásáért. Legjobb férfiszínészként Posonyi Takács Lászlót jutalmazták a Titkos Volvo című darab több karakterének emlékezetes előadásáért. A Magyar Napló különdíját – teljes joggal – Mózes Anita érdemelte ki a Javítás Rosie-jáért. A zsűri és a közönség tagjai a legjobb előadásnak egyaránt a Mona című darabot minősítették.

oszem
Fotók: Szabó Béla

Fotógaléria: Dráma a Szalonban a 22. Győri Könyvszalonon

Szabó Béla fotói

41 kép