Szóllás Péter bevezetőjében elmondta, hogy mindenkinek van valamilyen benyomása, élménye Debrecenről. Gyakran emlegetik „cívis városként”, „kálvinista” Rómaként vagy Szabó Magda városaként. Az itt bemutatni kívánt művekből azonban egy teljesen más Debrecent ismerhetünk meg. Kovács Béla Lóránt elmondta, örül, hogy Győrbe látogathatott, hiszen azon túl, hogy könyvészeti szempontból jelentős a város, nagyon inspiráló kezdeményezés a Könyvszalon is, mint ahogy a Lokálpatrióta Könyvesbolt is, érdemes tanulni az ilyen ötletekből. Győrben fontos szerepet kap a helyi identitás bemutatása, amit évente több helytörténeti, helyismereti kiadvány megjelenése is bizonyít.

Debrecen is jelentős múlttal rendelkezik, ott található a református kollégium könyvtára, valamint van 463 éve működő nyomdája. Jelentős irodalmi alakok éltek itt, mint Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Szabó Lőrinc vagy Szabó Magda. De Debrecen kicsit több, kicsit más, mint amit tudunk vagy gondolunk róla, és ezekben a kötetekben ezt a másik arcát szerették volna megmutatni.

Elsőként a Kollár Árpád, Lakner Lajos, Grela Alexandra és Kónya Ábel által jegyzett Az én Debrecenem című kiadvány került terítékre, amelyhez Az én Győröm című helyi könyv szolgált mintául. Az illusztráció és a grafika Grela Alexandra és Kónya Ábel munkája, a kötetet Lakner Lajos, a Déry Múzeum igazgatója írta, a kötetben olvasható versek pedig a zentai születésű, Szegeden élő Kollár Árpád költő, műfordító alkotásai. Az ismeretterjesztő kötet elsősorban óvodásoknak és kisiskolásoknak készült, de mindenki találhat benne érdekességeket, hiszen Debrecen várost mutatja be annak történetén és jellemző helyszínein keresztül. A látványos kiadvány jeleneteit játékos formában írták meg, de jelentős tudásanyagot mutatnak be. A kötetben feltűnik többek között a változó Debrecen, a főtér, a Piac utca, az egykori „Nagyhíd”, a református kollégium, a könyvnyomtatás. De olvashatunk a főnixmadárról, Debrecen jelképéről is, vagy a helyi céhek, műhelyek (mesterségek), a debreceni Füvészkert világáról is. A főnixmadár azért vált a város jelképévé, mert számos alkalommal pusztított itt tűzvész, azonban mindig képes volt újjászületni a hamvaiból. Ugyanakkor ennek köszönhető, hogy a város középkori magjából nem maradt meg semmi. A kiadványhoz egy foglalkoztatókönyv is készült Grela Alexandra tollából, aki a kiadvány szerzője és illusztrátora egy személyben. Ő alkotta meg Az én Debrecenem képi világát, az első könyv ötlete is tőle származott, és napjaink egyik legsikeresebb, számos díjjal kitüntetett illusztrátora. A kötet színezőként és rajzos-kreatív feladatgyűjteményként is funkcionál, miközben Debrecennel kapcsolatos információkat, helyszíneket, jelképeket, kulturális ismereteket szereznek a kisebbek. Ezeket iskolás gyermekek kapják meg különböző rendezvények keretében. 2000 gyerekhez fog így eljutni, ami a 200.000 fős város lakóinak 1 %-át jelenti.

A következő kötet a Debreceni cívisházak és lakóik nyomában volt. Harangi Attila és Löki Viktor helyszíni bejárások, fotósorozatok segítségével mutatta be a cívisházakat és lakóikat, illetve interjúk formájában rögzítették történetüket. A jelenlegi lakóktól megismert, személyes hangvételű történeteket a tudományos igényű levéltári kutatások során feltárt korabeli források adatai egészítik ki. A cívis építkezésre jellemző, hogy úgy készülnek az épületek, hogyha jön a tűz, minél hamarabb újra tudják építeni. Azonban ezek az épületek sorra tűnnek el, hogy a folyamatot megfordítsák, díjat adnak annak, aki megment egy ilyen házat. A fotósorozat és a személyes történetek ennek a világnak állítanak emléket.

Szintén a helyi építészet egyik különlegességéről szól a 24 emelet, 24 történet című munka, amely a vasútállomás mellett álló 24 szintes épület építésének 50. évfordulójára látott napvilágot. A 24 fejezetből / történetből álló könyvet 10 szerző, Horváth Péter, China Tibor, Kovács Péter, Erdei Nóra, Juhász Tibor, Posgay Titanilla, Béres-Áfra Zsuzsa, Somogyi Tibor, Löki Viktor és Szőlősi Zsombor jegyzi, a két utolsó egyben szerkesztőként is. A városba vasúttal érkezők ezt az épületet látják meg elsőként. A debreceniek kezdetben utálták, de az azóta felnőtt generáció identitásába beépült, és a városképnek is a része lett. A kötetben megszólalnak a tervezők, az építők, a régi és új lakók, urbanisták és építészek, a ház kiszolgáló egységeinek üzemeltetői és használói.

A Néhány korty Debrecen írások és fényképek gyűjteménye helyi kultikus ivókról, kocsmákról és szórakozóhelyekről. A könyv lapjain megelevenednek a belvárosi bárok, kocsmák, pubok, a bőséges információt szolgáltató interjúkban pedig megannyi kulisszatitok derül ki tulajdonosoktól, dolgozóktól, törzsvendégektől. No nem csupán a jelenkor helyszínei mutatkoznak be, hanem számos történelmi különlegesség is kiderül a kiadvány lapjain, de nem csupán egy kifejezett fókuszban lévő területre koncentrál, hanem gondol a városcentrum peremén vagy azon is kívül élők törzshelyeire. A kötet hat szerző, Árvai Tünde, Szőlősi Zsombor, Löki Viktor, Vadász Márton, Vigh Levente és Vona Zoltán munkája, az első kettő szerkesztésében.

Löki Viktor Debreceni egypercesek című könyve Debrecen nem épp legtipikusabb arcát mutatja be, a város perifériája, a haszonállattartás kapja a legnagyobb hangsúlyt benne. Azonban nem meggyőzni akarja az olvasókat, hogy mindenképp látogassanak el a város ezen részeire. A Streets of Debrecen Löki Viktor 2017-ben indult tematikus fotóprojektje, amelynek célja, hogy Debrecen minden egyes utcáján készüljön legalább egy digitális fénykép. Városi kószálása során az alkotó beszédbe elegyedett a helyiekkel, kérdezgette őket a mindennapjaikról, lehetőség szerint portrét készített róluk, majd emlékezetből lejegyzte az elhangzottakat. Ez a kötet az elmúlt három év képeiből és történeteiből nyújt válogatást, összesen 80 történettel, ami nemcsak címében, hanem néhol abszurditásában is hasonlít Örkény István Egyperces novelláira.

Szoboszlai Lilla szerkesztette Sajó – Sajó István Debrecen art-deco építésze című munkát. Sajó István nevét még a szűk szakma sem feltétlenül ismeri, ugyanakkor számos jelentős debreceni épületet tervezett. A zsidó származású építész különös életutat járt be: Debrecenben született 1896-ban zsidó család sarjaként. Építészeti iskoláit befejezve Németországban dolgozott, majd New Yorkban, de sikerei ellenére honvágya támadt, és hazatért Debrecenbe. Számos épületet és villát tervezett, de az ő tervei alapján készült a debreceni stadion, amit a gazdasági válság miatt költséghatékonyan tervezett, és munkájáért nem fogadott el pénzt. Az összes focimeccsen részt vett, a halál is meccs közben érte, szívinfarktust kapott.

A bemutatott köteteket  – amelyek új és érdekes szemszögből vizsgálták Debrecent, pillanatfelvételt készítve a jelenéről, ugyanakkor feltárták a mögötte rejlő történeteket, és egyúttal a múlt egy-egy szeletét is – egytől egyig kézbe is vehették az érdeklődők.

Bartha Annamária
Fotók: Nagy-Benczey Viktor