801

Nőnapra


Március 8-án tartják a nemzetközi nőnapot annak emlékére, hogy 1857-ben ezen a napon New Yorkban mintegy negyvenezer munkásnő sztrájkolt egyenlő bérért és munkaidő-csökkentésért.

Más források szerint egy New York-i gyárban 1908-ban e napon bekövetkezett tűzben elpusztult 129 munkásnőre emlékezünk. Az ünnep időközben elvesztette politikai tartalmát és jelentőségét, s jobbára virággal, apró ajándékokkal ünneplik. (múlt-kor)

Mi egy Schiller-verssel tisztelgünk a hölgyek előtt. 


Friedrich Schiller: A nő méltósága

(Rónay György fordítása) 

Tiszteld a nőket! ők szövik és fonják
Földi sorsunkba a mennyei rózsát,
Szövik a szerelem hű kötelét.
Rajtuk a báj szűzi fátyola lengve,
S élteti szent kezük egyre
A nemes érzelem tiszta tüzét.

Szűkek a vad férfivérnek
A valóság gátjai,
Lelke csak a szenvedélyek
Tengerére szállna ki,
Egyre messzebb űzi szomja,
Szíve nyugtát nem leli,
Messze bolygó csillagokba
Csalják álma képei.

Ámde varázsosan úgy megigézik:
A szökevényt a jelenbe vezérlik
Visszaterelve szemükkel a nők,
Itt a honuk: megbújva szerényen,
Élnek a szűkkörü otthon ölében,
A természet hű lányai ők. 

Küzdelemre lett a férfi,
Zord erővel zúzva jár,
Vad haraggal tud csak élni,
Nyugtot, enyhet nem talál;
Mit teremtett összedúlja,
Vágya sodra egyre nő,
Mint ahogy kisarjadt újra
A levágott hidrafő.

Hirre, babérra a nő sose vágyott,
Ő csak a percről szakaszt le virágot,
Táplálja szorgosan és szeretőn,
S dúsabb, szabadabb, bár kőbe zártabb,
Mint az, a képzelet és a tudás nagy
Titkai közt s egein lebegőn.

Csak magának él a férfi,
Nyers és büszke, keble jég,
Szívvel nem tud érni,
S elveszíti édenét;
Lelket lelken nem cserélhet,
Boldog könnyre nem fakad,
Zord szívét a harcos élet
Zordonabbra edzi csak.

Ám, ahogy éri zefir puha ujja,
Zeng az eolhárfának a húrja:
A szelid asszonyi szív is olyan;
Sajdul a lelke, ha látja a kínok
Gyász-jelenéseit, és szeme csillog
Mennyei gyönggyel harmatosan.

Birtokán a férfinépnek
Az erősebb joga áll:
Kardot ránt a szkíta érvnek,
És a perzsa szolga már
Nyers haraggal összecsapva
dúlnak a vad ösztönök,
S úr ott Erisz durva hangja,
Honnan Kharisz elszökött.

Ám szelid arcuk esdő mosolyával
Jönnek a nők az erény jogarával,
Hamvad előttük a láng, a viszály;
S minden erő, noha dúlt dühe váltig,
Nyájasan engedelemre juházik,
És ami széthuzott, egybetalál.

 

A kép a pixabay.com szabad felhasználású gyűjteményéből származik, a szerzői jogtulajdonos a kép készítője. A felhasznált kép forráshelye a szerzői jogi feltételekkel és a szerző megnevezésével itt érhető el.

2015.03.08