Sudár Annamária: Az Országos Széchényi Könyvtár és a Hagyományok Háza közös kiadásában jelent meg Török Máté Versénekmondó – verséneklő és énekmondó portrék szövegben és képben című kiadványa. Mátét 20 éve ismerem versmondóként. A kötet elegáns kialakítású, és a szerző nemcsak az interjúkat készítette el, hanem a fotókat is, illetve a könyv terve és kivitelezése is az ő munkáját dicséri. Hogyan született meg a könyv ötlete?

Török Máté: A nyomdai munkákat nem én csináltam. Mindig is szívügyem volt elkészíteni egy ilyen kötetet. Beszélgethettem kollégákkal, barátokkal és tanárokkal. Érdekelt, hogy az 1970-es években miért kezdtek el újra verseket énekelni, ami azóta is, 50 éve tart. A Magyar Tudományos Akadémia meghirdetett egy pályázatot, amit sikerült elnyerni. Az ösztöndíjprogram keretében három éven keresztül, 2020 és 2023 között 22 énekmondót és verséneklőt kerestem fel, rögzítettem a beszélgetéseket, és elkészítettem a portréjukat is.

Sudár Annamária: A versénekmondók berkeiben nagy a tisztelet az elődök, az utódok és a kortársak irányában is.

Török Máté: Így igaz. Minden fellépésen van egy meghívott előadó, valamelyik másik korosztályból vagy a kortársak közül.

Sudár Annamária: Mi is a versénekmondás tulajdonképpen?

Török Máté: Valóban, mi is? Egy műfaj, egy stílus? Szerintem egy ügy, egy vállalás, ami nem rólunk, hanem a versről, az énekről szól.

Sudár Annamária: Kit tekintünk versénekmondónak?

Török Máté: Létrehoztam egy honlapot, ahol regisztrálni lehet azoknak, akik vers éneklésével foglalkoznak. Azok regisztrációját várom, akik betöltötték a 18. életévüket, és legalább egy lemezt készítettek. Próbálom azokat is megszólaltatni, akik már nem aktívak, esetükben azt is tudni szeretném, hogy miért hagytak fel a pályával. Megkísérlem regisztrálni, hogy honnan származnak, milyen hangszereken játszanak. A regisztrálók megjelölhetik, hogy verséneklőnek vagy énekmondónak tartják magukat. Azok jelentkezését is várom, akik ugyan egyik kategóriába sem sorolják magukat, de foglalkoznak versek megzenésítésével. Verséneklő az, aki a költők verseit énekli meg. Az énekmondó inkább a rég énekelt szöveget és zenét keresi, míg a verséneklő maga írja a vershez a dallamot.

Sudár Annamária: Mennyien foglalkoznak ilyennel Magyarországon?

Török Máté: Sajnos nem tudok pontos számot mondani. Bár szerencsére sokan regisztráltak, de én magam is ismerek olyanokat, akik nem tették, még úgy sem, hogy felhívtam őket és megkértem, hogy regisztráljanak. Őket így nem tudom beleszámolni.

Sudár Annamária: 1969-ben jött létre a Kaláka, 1970-ben a Sebő együttes. A táncházmozgalom is a versekhez nyúlt. Hogyan befolyásolta a műfaj a költőkről alkotott képet? Felhasználják a magyartanárok az órákon ezeket a műveket?

Török Máté: József Attila nem tudott beleszólni, hogyan nyúljanak a verseihez, de Nagy László és Weöres Sándor igen. Nagy László és Sebő Ferenc versekről szóló beszélgetéseiről több kézirat fenn is maradt, ezekből a kötetbe is bekerült néhány. Hogy a tanárok felhasználják-e az óráikon, azt nem tudom.

Sudár Annamária: Egykori tanárként elmondhatom, hogy igen. Én is vittem be az óráimra ilyen felvételeket, és sokat segítettek a diákoknak a versek értelmezésében. Egy nehezebben értelmezhető vers kapcsán például látszott a diákokon az aha-élmény. A Misztrál együttes milyen szerepet játszik az életedben?

Török Máté: Reál irányultságú polgári családból származom. Másik utat választottam, és a szüleim nagyon féltettek is emiatt. Egyébként matematika tanári végzettséget szereztem, a versénekléssel pedig gimnazistaként találkoztam. Sokat gondolkodtam azon, hogy el kell-e köteleződnöm egy irányban vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy a számomra fontos 3-4 dolog irányában indulok el. Ezek a verséneklés, fotózás, a könyvtervezés, de a tipográfia is nagyon érdekel.

Sudár Annamária: Milyen könyveken dolgozol?

Török Máté: A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére én terveztem meg Rieger Tibor életműkötetét. Együttműködünk a pálos renddel is, a beszélgetéseiket tartalmazó könyvet is én tervezem, a Magyar Nemzeti Múzeumos albumot úgyszintén. Nem könyv, de a Misztrál együttes borítóit, plakátjait és egyéb nyomtatott anyagait én készítem.

Sudár Annamária: A Versénekmondó kötet a nyomdai munkákat leszámítva teljesen a te munkád. Hogyan döntöttél a felmerülő kérdésekben? Egyeztettél valakivel, vagy kértél tanácsot a vitás kérdésekben?

Török Máté: Számomra egyszerűbb, ha nem kell egyeztetni senkivel, könnyebben hozom meg a döntéseket. Bizonyos dolgokban nehezen kötök kompromisszumot. Ilyen volt például a nyomdai munka. A kötet négyszínnyomással készült, és ahhoz, hogy az első és az utolsó is ugyanolyan színű legyen, 32-szer kellett lemezt cserélni, ami óriási munka, de a végeredmény mindenkit meggyőzött.

Sudár Annamária: A kötetben 23 interjú olvasható és 60 fotót tartalmaz. 22 emberrel beszélgettél, miért pont őket választottad?

Török Máté: Nem jó ezt kimondani, de szándékosan a 60 évnél idősebb korosztályból választottam, mert velük sajnos már nem biztos, hogy sokáig lesz szerencsénk beszélgetni. Kátai Zoltánnal például 2020 nyarán beszéltem, és sajnos november 6-án már nem volt az élők sorában. 22 emberrel beszélgettem, de a kötet 23 interjút tartalmaz. Ennek az az oka, hogy bár Kobzos Kiss Tamás 8 éve nincs közöttünk, de Csörsz Rumen István segítségével és egy korábbi vágatlan életrajzi videó alapján elkészült egy fiktív interjú, a képanyagot pedig a korábbi fotóimból válogattam. Beszélgettem régi tanárokkal, jó barátokkal, akikkel amúgy is régóta beszélgetünk, így ezek teljesen más interjúk, mintha egy újságíró készítette volna. Közülük sokaktól nagyon sokat tanultam, ilyen volt például Dévai Nagy Kamilla, a Kaláka együttes tagjai és Huzella Péter. A beszélgetések után elkészítettem a fotósorozatot is az interjúalanyokról.

Sudár Annamária: Volt beleszólásuk, hogy melyik kép került be a kötetbe?

Török Máté: Természetesen. A fotók hamar elkészültek, és közösen választottuk ki, hogy melyik fotó legyen. De például Kátai Zoltánról nem a beszélgetéskor készült fotók kerültek be, mert akkor már beteg volt, és azokat, érthető okokból, sehol nem publikáltam azóta se.

Sudár Annamária: Mivel foglalkozol most?

Török Máté: Egy ideig dolgoztam az Országos Széchényi Könyvtárban, akkor nagyon sokat tanultam a tipográfiáról is. 4 órában dolgoztam, és elsősorban digitalizálással foglalkoztam. A Nyugat folyóiratnak készült honlap számára digitalizáltam Török Sophie hagyatékát, számos fotóval, köztük üvegnegatívokat is. Most felkértek, hogy a jeles napok szolgáltatáshoz, ami 1800 ünnepet dolgoz fel, segítsek megénekelt verset társítani.

Sudár Annamária: Tervezed a kötet folytatását?

Török Máté: Igen, de még nem tudom, hogy milyen formában. Szeretném azt is összegyűjteni, hogy ki milyen verset énekelt meg.

Sudár Annamária: Sok sikert és erőt a további munkához!

Bartha Annamária
Fotók: Nagy-Benczey Viktor