A Magyar Napló kiadásában megjelent kötetről dr. Jánosi Zoltán beszélgetett a szerzővel. Deák Ernő 1956. december 9-én, a forradalom leverése után, mindössze 16 és fél évesen hagyta itt Magyarországot – akkor még biztosan nem gondolta, hogy 1990 nyaráig haza sem térhet majd. „Én nem akartam elmenni Nyugatra” ‒ vallotta be a közönségnek a szerző, egy súlyos betegség mégis erre kényszerítette, illetve úgy gondolta, onnan talán többet tud tenni Magyarországért. A középiskolát már – szerencsésen felgyógyulván – ott járhatta ki. Az egyetemen történészként végzett, germanista lett, később doktori címet is szerzett, de soha nem felejtette el a hazáját. „Ahonnan én jöttem, oda felelősséggel tartozom” ‒ vallotta, és vallja azóta is. Az idegen földön kibontakozó tudományos karrierje meglehetősen magas szintekre vezette, mígnem egyszer csak elkezdett foglalkozni a – számára akkor már – határon túli magyar területekkel, a menekültekkel, különféle szervezeteket alapított, hiszen – ahogyan Deák Ernő fogalmazott – „az ő vérdíjukból támogatott minket a Nyugat”.

Jánosi Zoltán elmondta, hogy 2016-ban már megjelent a Magyar Napló Kiadó égisze alatt egy kötet a szerzőtől, Az Öreghegytől a Schneebergig, amely Deák Ernő tulajdonképpeni önéletrajza. A Magyarként Ausztriában viszont a szépirodalmi munkásságát öleli fel: a 628 oldalas könyv első harmada a történelem mellett költőkről, írókról szóló esszéket és tanulmányokat tartalmaz, míg az utolsó kétharmad Deák Ernő lírai életművét, többek között elégiákat, epigrammákat, tájköltészetet, látomásos verseket vonultat fel. Alkotásaiban a szerző „keresőként” definiálja magát, hiszen – mint mondja – a zsákutcák mellett mindig van másfelé fordulni, amerre továbbvezet az út.

Végezetül arra terelődött a szó, hogyan látja Deák Ernő az ausztriai magyarság jövőjét. „Erre a választ az ausztriai magyaroknak kell megadniuk”, mert ma is az a kérdés, mennyire akar, mennyire képes az ottani magyar kisebbség közösséggé válni. „Nem öncélúság a magyarság” ‒ állítja, feladatokkal jár: a megőrzés mellett közvetítő szerepet is be kell tölteniük a magyarok és osztrákok között. „Én pedig hiszek a jövőjükben” ‒ tett pontot a gondolat végére.

Szilvási Krisztián
Fotók: Szabó Béla