Bihari Zoltán elmondta, hogy őt leginkább a mű témája fogta meg, hiszen Mécs László megfigyelési dokumentumai nemcsak a szűk szakma számára lehetnek érdekesek, hanem a szélesebb olvasóközönségnek is. Így a tudományos alaposság mellett, amit közel 700 lábjegyzet bizonyít, a szerző törekedett az olvasmányos stílusra is, amit az igényes ismeretterjesztés megkíván. A könyv egyfajta kordokumentum is, ami sokat elárulhat a puha Kádár-korszak világáról.

Bana József megkérdezte a szerzőtől, hogyan jött az ihlet egy mérnökembernek egy ilyen történeti munka megírására. Czapáry-Martincsevics András elmondta, hogy egy családfa miatt kutatott a Hadtörténeti Intézet levéltárában, de a szálak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába is elvezettek. Ekkor kezdett el érdeklődni a korszak egyháztörténete iránt. Rá kellett jönnie, hogy olyan mennyiségű anyag áll rendelkezésre, hogy a munkát csak elkezdeni lehet, befejezni bizonyosan nem. Azért Mécs Lászlót választotta, mert szereti a költészetét. A kutatást Bana József is segítette azzal, hogy támogató nyilatkozatot adott a kutatási engedélyhez. A munka 4 éven át tartott, 161 iratanyagot, dossziét tekintett át, ami közel 40.000 oldalnyi anyagot jelentett. Közben a kutatás a szenvedélyévé vált, amit nem lehet abbahagyni. A jelen kötet válogatás az átnézett iratanyagból.

A szerző szerint művének műfaja korrajz, és meglátása szerint a puha Kádár-korszak az egyházak vonatkozásában nem volt annyira puha. Az egyházat egyértelműen ellenségnek tekintették, és harcoltak a klerikusok ellen az ifjúság védelmében. Igyekeztek minden szálat elvágni a papság és az ifjúság között.

Mécs László 1945 előtt ünnepelt költő volt, díjakat kapott, előadókörutakon vett részt, és rendszeresen kiadták a műveit. Verseiben a természet, az ember és az Isten szeretete tükröződött. A rendszer ellenszenvét az 1939 novemberében megjelent verse, az Egy leányka képe váltotta ki, amit a finn-szovjet háború miatti felháborodása ihletett. 1944 őszén, a front közeledtével elhagyta Királyhelmecet. Ózdon régi nevére, Mártoncsik József névre állíttatott ki új hatósági igazolványt, és ezt követően 8 évig bujkált. 1945 után indexre kerültek a versei, szovjetellenes, fasiszta-irredenta költőnek bélyegezték, és nem jelenhettek meg a művei. Bujdosás közben rendszeresen írt, és érthető okokból versei nem tekinthetők rendszerbarátnak. A szerző unokája (a képen) ennek bemutatására felolvasta Mégsem így gondoltam című versét.

1953-ban fogták el Pannonhalmán rendszer elleni izgatás vádjával, ezt követően 3 és fél hónapon keresztül folyt ellene vizsgálat. Reggel, délben és este is kihallgatták, ezek jegyzőkönyvei megtalálhatók a vizsgálati dossziéban.

Felmerülhet a kérdés, miért vártak eddig a letartóztatásával, hiszen több más megfigyelt személy aktájában is felbukkan, barátai bújtatják, megfordul a bakonybéli és pannonhalmi bencés apátságban, és az ÁVH végig tudta, hol van. Czapáry-Martincsevics András szerint Mécs László verseinek felbukkanása lehet a válasz. A költő körülbelül 200 verset ír a „vendég és vándor” korszakában, ezek kéziratait otthagyta az őt bújtató vendéglátóinak, akik lemásolták és továbbadták a költeményeket, amelyek újra és újra az ÁVH látókörébe kerültek. 1950-ben például a Kard és kereszt bajai szervezeténél, az új tagok belépésénél Mécs László egyik versét olvasták fel, de a dunántúli Fehérgárda szervezet eskütételénél is az ő versét adták elő. Csellár Jenő pálos szerzetesnél 4 Mécs verset találtak, 1953-ban az Ember küzdj és bízva bízzál című színdarabban, amit a pannonhalmi és győri bencés diákok játszottak, szintén szerepeltek a versei. Ráadásul elkaptak egy Nyugatra szökött szerzetest, aki további szerzeteseknek segített elhagyni az országot, nála szintén megtalálták a verseit.

Koholt vádak alapján 10 évi börtönbüntetésre ítélték, de hamarabb szabadult, 1956-ban rehabilitálták, az év végén kiengedték a börtönből, 1957 tavaszán pedig amnesztiát kapott, de ennek ellenére folyamatos és állandó megfigyelés alatt tartották. Óbudára járt fel misézni, ahol a felettese egy beépített ügynök volt. Az 1960-as években a pannonhalmi bencések fogadták be, itt halt meg 1978-ban.

A kötetben szereplő jelentésekből azonban nemcsak Mécs László személyére és életútjára vonatkozó adatokat találunk, hanem sokat elárul a korszakról, a korabeli egyház helyzetéről, illetve azokról a papokról is, akik besúgóként, ügynökként szolgálták a rendszert. Az 1973-as apátválasztáson például az öt lehetséges jelöltből négy beszervezett ügynök volt. A választást az egyik beépített ügynök, Szennay András nyerte 12 menetben, 1963-ban szervezték be Budapesten. A 6-os kartonja szerint terhelő adatok alapján szervezték be. A Hittudományi Akadémia tanáraként könyveket lopott el a könyvtárból, amivel zsarolni tudták. Élvezte is a beszervezésével járó előnyöket: útlevelet kapott, és számos nyugati országban vehetett részt konferenciákon és tarthatott előadásokat. Rendszeresen utazhatott Vatikánba, a bécsi bíboros jó barátja volt. Az utazásairól részletes beszámolókat kellett leadnia. Jó íráskészséggel rendelkezett, és a Hittudományi Akadémia tanárairól is tett írásos jelentéseket. Besorolását 1973-ban hazafiasra módosították, ami azt jelentette, hogy lojális volt a rendszerhez. Neve mellett szerepelt a KFT rövidítés, ami különösen fontos ügynököt jelentett. Szennay András ellenfele Kapuy Vitál bencés gimnáziumi tanár, főigazgató szintén ügynök volt, őt is terhelő adatok alapján szervezték be, de később ő is KFT besorolást kapott.

A kötet a vizsgálati és objektumdossziék anyagán kívül tartalmaz három ajánlást Korzenszky M. Richárd OSB tihanyi emeritus perjeltől, Balogh P. Piusz O.Praem gödöllői premontrei apáttól és Fazakas Z. Márton O.Praem csornai premontrei apáttól. Ezt követi a jászóvári (gödöllői) és csornai premontrei rend vázlatos története 1945 előtt és után, majd a bencés rend vázlatos története 1945 előtt és után, de helyet kapott benne Mécs László életútja is, valamint néhány kor- és életrajz. A függelékben pedig mellékletek, képjegyzék és a felhasznált irodalom listája mellett egy névmutató is segíti az olvasót eligazodni a közel 280 oldalt kitevő könyvben.

Bartha Annamária
Fotók: Nagy-Benczey Viktor, Bartha Annamária