Bihari Zoltán elmondta, hogy őt leginkább a mű témája fogta meg, hiszen Mécs László megfigyelési dokumentumai nemcsak a szűk szakma számára lehetnek érdekesek, hanem a szélesebb olvasóközönségnek is. Így a tudományos alaposság mellett, amit közel 700 lábjegyzet bizonyít, a szerző törekedett az olvasmányos stílusra is, amit az igényes ismeretterjesztés megkíván. A könyv egyfajta kordokumentum is, ami sokat elárulhat a puha Kádár-korszak világáról.

Bana József megkérdezte a szerzőtől, hogyan jött az ihlet egy mérnökembernek egy ilyen történeti munka megírására. Czapáry-Martincsevics András elmondta, hogy egy családfa miatt kutatott a Hadtörténeti Intézet levéltárában, de a szálak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába is elvezettek. Ekkor kezdett el érdeklődni a korszak egyháztörténete iránt. Rá kellett jönnie, hogy olyan mennyiségű anyag áll rendelkezésre, hogy a munkát csak elkezdeni lehet, befejezni bizonyosan nem. Azért Mécs Lászlót választotta, mert szereti a költészetét. A kutatást Bana József is segítette azzal, hogy támogató nyilatkozatot adott a kutatási engedélyhez. A munka 4 éven át tartott, 161 iratanyagot, dossziét tekintett át, ami közel 40.000 oldalnyi anyagot jelentett. Közben a kutatás a szenvedélyévé vált, amit nem lehet abbahagyni. A jelen kötet válogatás az átnézett iratanyagból.

A szerző szerint művének műfaja korrajz, és meglátása szerint a puha Kádár-korszak az egyházak vonatkozásában nem volt annyira puha. Az egyházat egyértelműen ellenségnek tekintették, és harcoltak a klerikusok ellen az ifjúság védelmében. Igyekeztek minden szálat elvágni a papság és az ifjúság között.

Mécs László 1945 előtt ünnepelt költő volt, díjakat kapott, előadókörutakon vett részt, és rendszeresen kiadták a műveit. Verseiben a természet, az ember és az Isten szeretete tükröződött. A rendszer ellenszenvét az 1939 novemberében megjelent verse, az Egy leányka képe váltotta ki, amit a finn-szovjet háború miatti felháborodása ihletett. 1944 őszén, a front közeledtével elhagyta Királyhelmecet. Ózdon régi nevére, Mártoncsik József névre állíttatott ki új hatósági igazolványt, és ezt követően 8 évig bujkált. 1945 után indexre kerültek a versei, szovjetellenes, fasiszta-irredenta költőnek bélyegezték, és nem jelenhettek meg a művei. Bujdosás közben rendszeresen írt, és érthető okokból versei nem tekinthetők rendszerbarátnak. A szerző unokája (a képen) ennek bemutatására felolvasta Mégsem így gondoltam című versét.

1953-ban fogták el Pannonhalmán rendszer elleni izgatás vádjával, ezt követően 3 és fél hónapon keresztül folyt ellene vizsgálat. Reggel, délben és este is kihallgatták, ezek jegyzőkönyvei megtalálhatók a vizsgálati dossziéban.

Felmerülhet a kérdés, miért vártak eddig a letartóztatásával, hiszen több más megfigyelt személy aktájában is felbukkan, barátai bújtatják, megfordul a bakonybéli és pannonhalmi bencés apátságban, és az ÁVH végig tudta, hol van. Czapáry-Martincsevics András szerint Mécs László verseinek felbukkanása lehet a válasz. A költő körülbelül 200 verset ír a „vendég és vándor” korszakában, ezek kéziratait otthagyta az őt bújtató vendéglátóinak, akik lemásolták és továbbadták a költeményeket, amelyek újra és újra az ÁVH látókörébe kerültek. 1950-ben például a Kard és kereszt bajai szervezeténél, az új tagok belépésénél Mécs László egyik versét olvasták fel, de a dunántúli Fehérgárda szervezet eskütételénél is az ő versét adták elő. Csellár Jenő pálos szerzetesnél 4 Mécs verset találtak, 1953-ban az Ember küzdj és bízva bízzál című színdarabban, amit a pannonhalmi és győri bencés diákok játszottak, szintén szerepeltek a versei. Ráadásul elkaptak egy Nyugatra szökött szerzetest, aki további szerzeteseknek segített elhagyni az országot, nála szintén megtalálták a verseit.

Koholt vádak alapján 10 évi börtönbüntetésre ítélték, de hamarabb szabadult, 1956-ban rehabilitálták, az év végén kiengedték a börtönből, 1957 tavaszán pedig amnesztiát kapott, de ennek ellenére folyamatos és állandó megfigyelés alatt tartották. Óbudára járt fel misézni, ahol a felettese egy beépített ügynök volt. Az 1960-as években a pannonhalmi bencések fogadták be, itt halt meg 1978-ban.

A kötetben szereplő jelentésekből azonban nemcsak Mécs László személyére és életútjára vonatkozó adatokat találunk, hanem sokat elárul a korszakról, a korabeli egyház helyzetéről, illetve azokról a papokról is, akik besúgóként, ügynökként szolgálták a rendszert. Az 1973-as apátválasztáson például az öt lehetséges jelöltből négy beszervezett ügynök volt. A választást az egyik beépített ügynök, Szennay András nyerte 12 menetben, 1963-ban szervezték be Budapesten. A 6-os kartonja szerint terhelő adatok alapján szervezték be. A Hittudományi Akadémia tanáraként könyveket lopott el a könyvtárból, amivel zsarolni tudták. Élvezte is a beszervezésével járó előnyöket: útlevelet kapott, és számos nyugati országban vehetett részt konferenciákon és tarthatott előadásokat. Rendszeresen utazhatott Vatikánba, a bécsi bíboros jó barátja volt. Az utazásairól részletes beszámolókat kellett leadnia. Jó íráskészséggel rendelkezett, és a Hittudományi Akadémia tanárairól is tett írásos jelentéseket. Besorolását 1973-ban hazafiasra módosították, ami azt jelentette, hogy lojális volt a rendszerhez. Neve mellett szerepelt a KFT rövidítés, ami különösen fontos ügynököt jelentett. Szennay András ellenfele Kapuy Vitál bencés gimnáziumi tanár, főigazgató szintén ügynök volt, őt is terhelő adatok alapján szervezték be, de később ő is KFT besorolást kapott.

A kötet a vizsgálati és objektumdossziék anyagán kívül tartalmaz három ajánlást Korzenszky M. Richárd tihanyi emeritus perjeltől, Balogh P. Piusz gödöllői premontrei apáttól és Farkas Z. Márton csornai premontrei apáttól. Ezt követi a jászóvári (gödöllői) és csornai premontrei rend vázlatos története 1945 előtt és után, majd a bencés rend vázlatos története 1945 előtt és után, de helyet kapott benne Mécs László életútja is, valamint néhány kor- és életrajz. A függelékben pedig mellékletek, képjegyzék és a felhasznált irodalom listája mellett egy névmutató is segíti az olvasót eligazodni a közel 280 oldalt kitevő könyvben.

Bartha Annamária
Fotók: Nagy-Benczey Viktor, Bartha Annamária