A Győri Nemzeti Színház Kisfaludy Termében telt ház előtt lépett színpadra a két országosan ismert és elismert alkotó, hogy a magyar irodalmi hagyományok továbbéléséről és az irodalom emberformáló szerepéről beszéljenek – rendhagyó módon – az irodalombarát közönségnek. Nem könnyű feladat 50 percben bemutatni irodalomtörténetünket, nem is próbálkoztak vele. Ehelyett felvázoltak egy ívet Csokonaitól Pilinszkyig sosem hallott történetek és közismert versek segítségével.

A magyar irodalmi hagyományok továbbélése láthatatlan – és persze szimbolikus – kézfogásoknak köszönhető, amelyek az idők folyamán átszőtték literatúránkat – ezekről mondott el érdekes sztorikat Turczi István. Hogyan találkozott véletlenül Jókai Mór a megöregedett Vajda Juliannával, Csokonai Lillájával? Hogy reagált Szabó Lőrinc Faludy György Villon-fordítására, ami a sajátjával egy időben jelent meg? Hogyan sikerült Petőfinek elérnie, hogy vegyék a könyveit? Ki az az ikonikus költőnk, akit kortársai tehetségtelennek tartottak, az utókor félreértelmezett – ma mégis a legnagyobbak között tartjuk számon? Mitől aktuális ma is Ady minden sora? Hogyan ülhetett Turczi ugyanazon a széken, amelyen Radnóti és Pilinszky is helyet foglalt előtte? Ezek a történetek mind láthatatlan kézfogások, melyek nemcsak saját irodalmunkra gyakorolnak hatást, de átnyúlnak a világirodalom felségterületére is. Rilke például éppúgy 1906-ban (1 hónap különbséggel) jelentette meg Új versek című kötetét, mint Ady, pedig sosem találkoztak.

A kézfogás-sztorikat Hobo versfelolvasásai tagolták: Csokonai unortodox művei (humora párhuzamba állítva a Faludy-féle Villonnal), Petőfi, Arany, Ady és Pilinszky alkotásai. A költeményekkel együtt Földes László megosztotta a hallgatósággal, hogy mit jelent szerinte és számára az irodalom: segít mindenkinek megérteni és elfogadni a jelent, őt pedig élete minden válsághelyzetében átlendítette a problémákon. Épp ezért küldetésének tekinti, hogy a lehető legtöbb helyre elvigye a költészetet.

A magyar irodalom kincsestára igen gazdag, sokrétű és szépséges, ráadásul tele van történetekkel, amelyek emberközelivé hozzák a piedesztálra állított művészeket, s így könnyebben befogadhatóvá teszik műveiket. Így lehetne a gyerekekkel és a fiatalokkal megszerettetni az irodalmat.

2023 különleges év, hiszen Petőfi Sándor és Madách Imre születésének 200., Csokonai Vitéz Mihály világra jövetelének pedig 250. évfordulóját ünnepeljük – így élnek tovább irodalmi hagyományaink, melyek emberformáló szerepe vitathatatlan.

tmoni
Fotók: Szabó Béla