A vonzóan temperamentumos, végtelenül nyitott, elfogadó és allűröktől mentesen természetes Borbás Marcsival Pálfalvi-Pottyondy Nóra beszélgetett – kivételesen nem könyvekről. Nem mintha nem lenne neki jó néhány (hozott is magával, és a vásárban is kaphatók voltak), de ez alkalommal a téma ő maga volt: pályája, élete, személyisége.

Nyíltan beszélt madarasi gyerekkoráról, családjáról, akiktől a hagyománytiszteletet és a természetszeretetet kapta. És persze a főzésről, valamint a gasztroidentitás fontosságáról. Úgy véli, manapság ez különösen lényeges, amikor minden tele van „idegen” ételekkel, amelyek lehetnek ugyan finomak, sőt még egészségesek is, de nem adnak identitást. Nehéz elképzelni egy családi ünnepi lakomát hamburgerrel, burritóval vagy pizzával, hiszen ezekhez az ételekhez nem köt bennünket semmiféle érzelem, nincsenek családi ízei, nem úgy, mint a mama töltött káposztájának vagy húslevesének, amelyek boldog emlékeket ébresztenek bennünk.

Mindenhol vannak kedvenc étkek, melyek életünk végéig a családtagjainkra emlékeztetnek. Valamiféle misztikum vonja be ezeket, hiszen hiába főzzük meg pontosan ugyanúgy, sosem lesz olyan, mint a dédié, a mamáé vagy anyáé, mert hiányzik belőle készítője szíve. A fiatalok nagy részének már nem számítanak a hagyományok, sőt a családi összetartozás is egyre kevésbé. Megváltozott a világ, más lett az értékrend. Persze ez a változás nem egyik napról a másikra, egyik generációról a másikra ment végbe, hanem szépen lassan. Az ő kortársai között is vannak, akiknek ezek az értékek már nem fontosak.

Ezután Pálfalvi-Pottyondy Nórával végigvették televíziós karrierje állomásait a kezdetektől, mikor is Kertész Zsuzsa gyakornoka volt, a Telemázlin (utálta), a Játék határok nélkülön (imádta) és a Főtéren (itt jött rá, mi kell a nézőinek) át a Gasztroangyalig (Magyarország finom), mely 333 részt ért meg. Rengeteg történeten keresztül ismerhettük meg gondolkodásmódját, életszemléletét, értékrendjét, s még azt is elárulta, hogy készülőben van egy új sorozat.

A moderátor úgy látta, hogy személyiségében van egyfajta kettősség: tudatos és ösztönös egyszerre. Ő inkább ösztönösnek tartja magát addig, amíg bele nem fog valamibe, de ha már benne van, akkor a tudatosság a jellemzőbb rá. Szereti a sokszínűséget és a változatosságot, a régi tradicionális értékek közül azokat, amelyek ma is hasznosíthatók, amelyektől jobb lehet(ne) az élet – a teljesen idejétmúlt hagyományokról pedig szívesen olvas. Kedveli az újdonságokat, a sokféle embert maga körül, a jóízű vitákat.

Szenvedélyes környezetvédőként úgy gondolja, hogy a globális természetvédelem értelmezhetetlen az egyén számára, ezért nem is működik. Csak a lokális környezetvédelemmel érdemes foglalkozni, mert ezt mindenki a saját bőrén érzékeli: ez a konkrét valóság. Ha az összes ember megtalálná a saját közvetlen környezetében, hogy mit tehet az ügy érdekében, akkor lenne haladás.

Ebben a jó hangulatú, szűkös egy órában Borbás Marcsi elég sokat megmutatott magából: múltját, életszemléletét, gondolkodásmódját, értékrendjét és optimista személyiségét.

tmoni
Fotó: Szabó Béla