A magam részéről már a könyv olvasása közben az volt az érzésem – amely bennem Réz András hangján, hangoskönyvszerűen szólalt meg –, hogy a szerző biztosan jól szórakozott írás közben, mi több, gyakran hangosan nevetett. Kezdjük ott, hogy a Tisztelt Olvasó használati utasítást kap a befogadáshoz, sőt a regénynek trailere van! A „lökött vándorprédikátor” – ezt nem is tagadja – azt mondja, hogy kevés a humor az életünkben, és ha van is, az is szabályozott, hogy min is szabad nevetni. A világ abszurditásával és megfelelési kényszereivel szemben pedig csak a humor hatásos. Ezennel felhatalmazom az olvasót, hogy nevessen, amikor neki tetszik! … és ezt nem csak a jelenlévőkre értette. Szándékoltan lett kicsit furcsa a könyv – arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy engedjük már el magunkat. Lesz, akinek ez bejön, és lesz, akinek nem – teszi hozzá nevetve.

A cím is furcsa, de nem „para” rákérdezni, hogy mit is takar. A parázás ilyen értelemben a szorongással azonosítható, ami nemcsak jellemző a szerzőre, hanem mintha élvezné is, a fejlődés lehetőségét látja benne. A cím egy másik jelentése már a paranormális mezőkre tereli a kontextust. Őszintén szólva a három átlagosnak tűnő főhős mindegyikének van valami különleges tulajdonsága. A közeli jövőben játszódó történet tulajdonképpen három szálon indul, a három átlagfigurával, akiknek látszólag nagyon távoli sorsuk egyszer csak meglepő módon összefonódik. Lehet, hogy több közük van egymáshoz, mint azt az elején gondolnánk! A meglepetés a regény másik „sója”. Semmi sem úgy történik, mint ahogy arra számítanánk. Mindegyik szereplő kikerül a megszokott közegéből, elengedhetetlen hát, hogy nézőpontot váltsanak, ez pedig óhatatlanul kérdések özönét indítja el.

A regény kicsit talányos utolsó fejezetcímére terelődik a szó. Hogyan kell értelmezni: .eológia? Egy régi viccből indul ki, és arra a kérdésre adja meg a választ, hogy vannak-e csodák. A vicc: Mi a különbség geológia és teológia között? A válasz: ég és föld. Vagyis lehet, hogy vannak csodák, de lehet, hogy nincsenek. Döntse el ki-ki maga! Ugye, milyen provokatív? A szerző szándékosan hergel, véresen komoly gondolatait és félelmeit szatirikus szósszal önti nyakon, ebben „turkálni” csak erős idegzetűeknek ajánlott.

Réz Andrásról tulajdonképpen eddig is tudtuk, mert nyíltan hangoztatja, hogy utálja a virtuális tereket, viszont nagyon szívesen találkozik, kapcsolódik, beszélget hús-vér emberekkel szinte bárhol, akár egy olyan eseményen is, mint a 22. Győri Könyvszalon. A sok nevetésben és a társalgásban ezen az estén a remek humorú és sokoldalú író partnere Pálfalvy-Pottyondi Nóra volt a pódiumon.

SzaSzi
Fotók: Márné Tóth Krisztina