A zenetörténész a felhalmozott tudását korábban is „bevetette” műsoraiban, előadásaiban, ezúttal azonban a kiadó felkérésére könyv formájában is kaphatunk ebből ízelítőt. A Nagy zenészek, nagy szerelmek tíz története abban segíti a komolyzene kedvelőit, hogy a koncerttermek mestereit emberközelségből is megismerhessük, hiszen ugyanúgy érző, hús-vér emberek voltak, örültek, vágytak, szenvedtek, hibáztak, mint akárki más. Beethoven, Mozart, Debussy, Haydn, Wagner... neveinek hallatán talán azonnal díszes koncerttermek, frakkban feszítő karmesterek, elegáns nézőközönség sejlik fel előttünk, de mi történik, ha ezeket a megközelíthetetlennek hitt mestereket egészen közelről kezdjük el vizsgálni? Kik voltak ők valójában? Ezeket a kérdéseket feszegeti Bősze Ádám, aki már hosszú ideje dolgozik azon, hogy oldja a komolyzene világára jellemző merevséget. Könnyed és közvetlen stílusát a győri közönség is ismerheti, hiszen nagy sikerű előadásaival rendszeres vendége a Fesztiválközpontnak. Feltett szándékom a komolyzene bástyái mögé belátni – mondja beszélgetőtársának, Farkas Mónikának. Szeretném a zeneszerzőket lesegíteni a talapzatukról, és közelebb hozni őket.

Úttörő kijelentéseket tesz a zenehallgatási szokásainkkal kapcsolatban is: Nem merünk a zenével együtt élni, a szokások, az etikett köt minket. Például miért ne lehetne egy zenemű egy tételét újra meghallgatni, csak azt az egyet, még egyszer? Másodszor már sokkal jobban képes hatni ránk a mű, jobban befogadhatóvá válik. Elképesztő, hogy a kortárs szerzők a modern gondolataikat még mindig a régi struktúrába próbálják beilleszteni. Én csak piszkálgatom ezeket a kérdéseket – emeli ki Bősze.

A kutatások során persze őt is érik meglepetések, ezekről mesél a tőle megszokott humoros stílusban. Haydnról például biztosan ma is cikkeznének az újságok. Természetesen a bulvár a különböző századokban más és más, de az ilyen nagy mesterek feltétlenül „kirakat életet” éltek, és volt is miről cikkezni. A példaként felhozott Haydn tudatosan alakította a róla szóló képet, de voltak olyan zenészek is, akiket ez kevésbé érdekelt. A források tekintetében szintén nagyon vegyes a kép. Wagner komoly levelezést folytatott, már-már „grafomán volt”, míg Schubertről ugyanez nem mondható el. A témával kapcsolatban arról is hallhattunk, hogy a kortársak kevés ellentmondásos tényt hoznak fel, a zenetörténészek viszont annál többet. Bősze Ádám fontosnak tartja, hogy a nagy zenészeket a partnerük szemszögéből is bemutassa. Célom jobban helyreállítani az egyensúlyt a zenében nemek tekintetében is, és persze szórakoztatva tanítani. A stílus egészen más, mint a rádióban megszokott, az élőbeszédet idéző, laza szöveg, de közben nagyon ébernek kell lenni, hogy ne legyen álságos. Jogosan merül fel az a kérdés, hogy egy-egy nagy mű keletkezésében az életrajzi elemeknek mennyire fontos szerepük van. A mű keletkezéséhez hozzákapcsolódhat, értelmezéséhez viszont nem – feleli erre a zenetörténész. Az ismeretszerzést szolgálják a fejezetekben található, QR-kód segítségével meghallgatható zenei illusztrációk is.

Zárásként Bősze Ádám még elárulja, hogy lesz folytatás, mégpedig a zenetörténet legendás lényeiről, várhatóan jövő szeptember végén jelenik majd meg.

SzaSzi
Fotók: Nagy-Benczey Viktor