Elsőként a Győri Tanulmányok 44. számát ismertették, amely győri vállalkozók támogatásával készült. Nemesné Matus Zsanett elmondta, hogy a kiadványban 4 tanulmány, 2 forrásközlés és a szemle rovat kapott helyet a 16. századtól egészen a 20. század közepéig. Az első tanulmány szerzője Bagi Zoltán Péter, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatója, aki Ferdinand von Hardegg mindennapjairól írt. A szerző a moderátor kérdésére idézte, hogy a hadviselés 2%-a harcból és 98%-a unalomból áll, de őt pont az utóbbi rész érdekelte, mert nézete szerint a harc már a a csata előtt eldől, az előkészítés és a szervezés döntő szerepet játszik. Hardegg fő feladatát a szervezés tette ki, ő volt a hadak bírája, ő tehetett javaslatot az elhalt és távozó katonák helyére. A zsoldot és a különböző juttatásokat (pl. húspénz, kenyérpénz) szintén ő fizette. A káptalannal, polgárokkal vagy a püspökkel felmerülő vitás ügyeket is igyekezett rendezni, de a keleti diplomáciát is bonyolította. A vár és az elővédmű nem épült ki 1577-ben, így rá hárult az építkezés szervezése: az 1590-es években elkészült a fegyvertár és a magtár.

Nemesné Matus Zsanett ismertette Horváth Csaba Sándor, a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Pedagógiai, Humán- és Társadalomtudományi Kar egyetemi docensének az 1825/27-es diétától a kiegyezésig tartó időszakban Győrt érintő vasútépítési koncepciókról írt tanulmányát. Ezt követően megkérdezte dr. Horváth Józseftől, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér nyugalmazott igazgatóhelyettesétől, hogy milyen szerepet játszott Gárdonyi életében Győr. Gárdonyi Géza 1885 és 1888 között tartózkodott Győrben, de ez nem volt folyamatos. 1885 szeptemberében érkezett a városba, és december 31-ig volt a Pereszlényi János szerkesztette Hazánk munkatársa. 1886 januárjában Pestre ment tanulni és újságírónak, majd 1887 júniusában tért vissza Szávay Gyula hívására, hogy a Győri Hírlap munkatársa legyen évi 1300 forintos fizetéssel. Ez hatalmas összegnek számított, hiszen például Devecserben tanítóként évi 300 forintot keresett. Szávay nem is tudta kifizetni neki ezt a mesés összeget, ezért átadta neki a Garaboncziás Diákot.

Gárdonyi újságíróként minden győri újsággal kapcsolatban állt. Szépíróként is tevékenykedett ebben az időszakban. Ekkor jelent meg Száz novella című írása, de a tervezett 10 füzetből végül csak 2 látott napvilágot. Színpadi darabja, a Zendülés a pokolban akkora bukás lett, hogy el kellett menekülnie a színházból. Ennek ellenére Gárdonyit óriási tisztelet övezte Győrben. Már halála évében, 1922-ben utcát neveztek el róla: a Fácán utca átnevezéséről mindöszesen 5 hét alatt döntöttek. November 6-án adták be a kérvényt, és december 5-én már el is fogadták. 1927-ben a Baross út 2. szám alatt emléktáblát avattak egykori lakóhelyén, még ebben az évben megrendelték a mellszobrát Zászlós Istvántól. Az alkotás 1928-ban elkészült, és fel is avatták Magyarország első köztéri Gárdonyi szobraként, napjainkban a Batthyány parkban áll. Kultuszának ápolásában és gyors elterjedésében jelentős szerepet játszottak Benedek Vince és Ujlaki Géza újságírók (előbbi egyébként gyűjtötte a Gárdonyiról szóló újságcikkeket), valamint a Kisfaludy Irodalmi Kör és a Győr. Szab. Kir. Városi és Győrmegyei Általános Tanítóegyesület.

A negyedik tanulmányt Borbély Tamás írta Éberth Géza tanácsosról, aki 3 és fél évtizeden keresztül állt Győr város szolgálatában. A Városháza aljában működő, korát meghaladó szervezet, a Segítő Iroda vezetőjeként számos özvegynek, árvának, sebesültnek és menekültnek segített.

A Győri Tanulmányok fontosnak tartja a forrásközlést. Ezúttal Bagi Zoltán Péter az 1799 és 1808 között kiállított győri újoncokról készült 1809-es sorozási listát közli, amely nem tartozik a feldolgozott források közé, pedig számos család- és helytörténeti vonatkozással bír. Perger Gyula Horthy Miklós győri látogatásaival kapcsolatos iratokat tett közzé. A Szemle rovatban Nemesné Matus Zsanett mutatta be a 2020 és 2022 között megjelent levéltári kiadványokat.

A másik 2022-es kiadvány a Győri céhes kiváltságlevelek a 16-18. századból II. kötete volt. Kiss Borbála, Győr Megyei Jogú Város Levéltára levéltárosa elmondta, hogy 2020-ban merült fel az ötlet, hogy az intézményükben található céhes kiváltságleveleket közreadják, hiszen ezek a helyi ipartörténet fontos forrásai. A céhes tárgy- és iratanyag fontosságára Rómer Flóris hívta fel a figyelmet 1877-ben. 2021-ben napvilágot is látott az első kötet, a második részben a győri gombkötők, a győri had mészárosainak, a győri és komáromi had kötélverőinek privilégiuma, valamint a győri had lakatos és puskaműves legényeinek és inasainak rendtartása kapott helyet. Arra a kérdésre, hogy miért pont ezeket választották, azt a választ adta, hogy elsődlegesen az időrend miatt, hiszen az első kötetben 16-17. századi privilégiumok szerepeltek, így most a 17. századiak következtek. Két német, egy latin-német és egy magyar nyelvű szöveget választottak, amit átírtak és lefordítottak, de szerepelnek a fotók is, hogy a faximile kiadásban az eredeti írásképet is tanulmányozni lehessen.

Nemesné Matus Zsanett megkérdezte, hogy milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a szerzőpárosnak. Kiss Borbála elmondta, hogy bár ránézésre a latin és a magyar szöveg is szép külalakú, de ennek ellenére nem volt könnyű őket olvasni, a német szövegek esetében a későbbi kiegészítések okoztak nehézséget. Számos szófordulatot ma már nem használunk, és a szavak pontos értelmezése is fejtörést okozott, ezt a bőséges jegyzetapparátus is bizonyítja, amivel a laikus olvasók számára is igyekeztek könnyebbé tenni a megértést. Bagi Zoltán Péter válaszolta meg a kérdést, hogy miben különbözik a rendtartás a privilégiumtól: egyfajta viselkedéskódexként értelmezhető. A kötetben helyet kapott egy bevezető tanulmány, amit szintén a szerzőpáros jegyez, és a céhen belüli hierarchiát és a feljebb jutás lehetőségeit mutatják be. A jövőre vonatkozó terveikkel kapcsolatban elmondták, hogy fejben már körvonalazódott, hogy mely privilégiumokat dolgozzák fel legközelebb, sőt új taggal is bővül majd a szerzőgárda. A Győri Tanulmányok következő évi 45. számához is gyűlnek már az írások, remélhetőleg szponzorokat is találnak majd a kiadásához.

Bartha Annamária
Fotók: Nagy-Benczey Viktor