Különösebb magyarázat nélkül is sejthettük – a gyakorlott szülők biztosan –, hogy ki és milyen céllal rendelt társat a közkedvelt és rendkívül sokat szereplő író mellé. Igen, a kislánya gondolta úgy, hogy jó lenne, ha valaki vigyázna az apukájára. Azt hiszem, nem is kell találóbb felvezetés a Lányos apa című kötethez, amely a címével ellentétben nem pusztán Grecsó Krisztián és Hanna kapcsolatáról és történeteiről mesél. Többről van itt szó! Családi történeteket olvashatunk a könyvben, szülőkről, akik neveltek minket, illetve szülőkről, akikké válhatunk. Egy végtelen láncolat részei vagyunk, a gyerekkorunk történetei meghatározzák a felnőttkori választásainkat. Sokakban felmerül a kérdés, miután szülővé válik, hogy meg tud-e szabadulni a rossz mintáktól? Vagy melyek azok a jó mintázatok, melyeket érdemes átadni? Akár egy játszótéri séta, akár egy kamaszkori emlék indítja el a gondolatszövést, Grecsó Krisztián rendre olyan távlatokat talál történeteiben, amelyek segítenek sorskérdéseinket felismerni és megérteni. Nem kell tehát szülőnek lenni, hogy a szövegek hassanak ránk, hiszen mindannyian gyermekek is vagyunk. Az apaság egy plusz nézőpontot ad (sőt egy gyermekit is!) Grecsó Krisztián életből vett témáihoz.

A társalgás ezen pontján Szabó Gergely moderátor – aki egyébként szintén apa, fiús apa – a kicsit különálló nyitószövegre terelte a szót. A karácsonyt idéző novella azért hangsúlyos, mert nekem senki nem mondta korábban, hogy szülővé lenni azt jelenti, hogy az egész világgal való érzékelésem megváltozik, és mindent rajta keresztül szemlélek majd – mondja Grecsó. Olyan tárnák nyíltak ki – meséli –, melyek egy elképesztő és különös önvizsgálatot, lelki leltárt indítottak el. El kellett fogadnom a megváltozott egómat, miközben nemcsak én, hanem a feleségem is megváltozott. Eleinte ez rám dermesztően hatott. Grecsó Krisztián úgy véli, hogy ezekről nem szégyen beszélni, például arról, hogy nem érkezik meg egy érzés, amikor az elvárható lenne. Egyrészt, mert szülőként nagyon magunkra vagyunk utalva, és ilyenkor bekapcsolnak a mintázatok, amit bizony felül kell bírálni. Nem szabad lebecsülni a transzgenerációs mintázatokból ránk nehezedő nyomást. Másrészt, ha úgy narráljuk az életünket, hogy minden tökéletes, akkor kérdéseket sem teszünk fel, ez nem vezet sehova, nem tudunk fejlődni. Ezzel szeretne szakítani az író, aki nemcsak a kislánya nevelésében, hanem az életében is szeretne jelen lenni.

A beszélgetés során bekukkanthattunk az írói műhelybe. A Lányos apa, a kötet középső ciklusa a szülővé válás misztériuma, egyfajta naplóként is funkcionál. Ezekkel a novellákkal a Nők Lapjában vagy Grecsó Krisztián Facebook-oldalán is találkozhattak az olvasók. Nemrég azonban elbúcsúzott a rovattól: Nem tudtam tartani azt az egyensúlyt, hogy magamat jobban kiadom, mint őt. A kéretlen múzsaságot nem akartam a lányom nyakába varrni – feleli a miértre. A könyv első ciklusa a velünk élő múlt, a harmadik pedig nevelődési helyzetekkel, példaképekkel zárul.

A két apa között olyan izgalmas témák is felvetődtek, mint gyermekeink olvasóvá nevelése, megváltozott viszony a mesékhez (ez a műfaj még nem „húzta be” az írót), hogy látja a mai apákat, hogy mi vár a gyerekeikre. Végül pedig a folyamatban lévő munkákra, tervekre terelődött a szó: a gyerekverses kötetéből (Belefér egy pici szívbe) Szabó Attila (Csík zenekar) prímás közreműködésével lemez és táncházas műsor készül, és végre dolgozik a régen vágyott „apakönyvén”, amely a saját apjával való szembenézést jelenti.

A Lányos apa 76 apró, külön címmel ellátott novella, az időbeliség hiánya töredezetté teszi a képet, de sokat tanulhatunk az írótól az emlékek ápolásáról és elengedéséről, hogyan lehet állandó önvizsgálattal továbblépni, a legjobbra törekedni az életben, és a végsőkig figyelemmel fordulni egymás felé.

SzaSzi
Fotók: Nagy-Benczey Viktor (1-2.), Szabó Béla (3.)