A Chronica Hungarorum (A magyarok krónikája), amelyet Budai krónikának is neveznek, az első Magyarország területén nyomtatott könyv, amelyet 550 évvel ezelőtt, 1473. június 5-én, pünkösd előestéjén fejezett be Budán Hess András. Ezen jeles jubileum tiszteletére jelentette meg 550 példányban a magyar nemzeti könyvtár a díszdobozos hasonmás kiadást egy kísérőkötettel együtt.

Farkas Gábor Farkas elmondta, hogy a Budai krónika facsimile kiadása eddig két alkalommal, 1900-ban és 1973-ban látott napvilágot, de már az antikváriumokban is reménytelen a beszerzésük. Az új kiadás ötlete tíz évvel ezelőtt már felmerült, a bibliográfus, irodalomtörténész, egykori OSZK munkatárs Borsa Gedeon (1923-2022) által írt és a kilencvenedik születésnapjára megjelent Hess Andrásról szóló monográfia kapcsán. Ezt az új díszkiadást tiszteletük jeleként neki ajánlották.

Kinek volt jelentős szerepe abban, hogy Johannes Gutenberg új találmánya már ennyire korán megjelent Magyarországon? Vitéz János (1408-1472) esztergomi érsek, kancellár, művelt humanista tudós és filológus volt az, aki felismerte a könyvnyomtatás jelentőségét: az egyetemi oktatás elképzelhetetlen könyvek nélkül, mint filológus óriási lehetőségnek tekintette a több példányban kiadott, azonos szövegváltozatot tartalmazó könyveket, amelyek segítségével az állandó másolásból adódó szövegromlást is el lehet kerülni, valamint a politikai propaganda fontos eszközét is látta az új formában. Amikor Mátyás király az 1470-es évek legelején Kárai László budai prépostot Rómába küldte, hogy támogatást kérjen a pápától a cseh korona megszerzésére irányuló tervéhez, Vitéz azzal is megbízta Kárait, hogy keressen az örök városban egy olyan nyomdászt, aki hajlandó Magyarországra költözni és nyomdát nyitni.

Kárai sikerrel járt, és a feltehetőleg német származású Andreas Hess 1471 késő tavaszán Budára jött, és megnyitotta műhelyét. A szakemberek sokáig úgy gondolták, hogy Hess több embert foglalkoztatott és több sajtót működtetett, de a kutatások nyomán napjainkban már az a nézet terjedt el, hogy egyedül dolgozott, csak egy kisebb munkákat elvégző segédje volt, és egyetlenegy prést használt.

Miután Velencéből megérkezett a megrendelt papír, amely a költségek legnagyobb tételét jelentette, 1471 késő nyarán, kora őszén elkezdhette a nyomtatást. Milyen kiadvány kinyomtatására kapott megrendelést? Egy történeti műre, amely a magyar nemzet történelmét mesélte el a kezdetektől saját koráig, így Mátyás uralkodásának eseményei is szerepelnek a szövegben. Forrásul valószínűleg a budai minoritáknál őrzött krónika kompozíció szolgált.

A korban unikális volt ez a témaválasztás, mivel – jelenlegi tudásunk szerint – a könyvnyomtatás kezdetétől ennek a könyvnek a megjelenéséig csak ókori történetírók (Titus Livius, Cornelius Tacitus, Plutarkhosz) írásai jelentek meg nyomtatásban. A témaválasztás oka az volt, hogy az európaiakat egyrészt a török veszély, másrészt Mátyás király hírneve miatt érdekelte a magyar történelem, továbbá a latin nyelven írott krónikát bárhol megértették. Ráadásul az ősnyomdászat korában egyetlenegy officina sem adott ki első kiadványaként történeti művet.

1471 őszétől kezdve Hess András életére és működésére azonban a magyar belpolitikai helyzet (Vitéz János-féle összeesküvés) erős hatást gyakorolt. 1472 augusztusában ráadásul elhunyt a nyomda mecénása, Vitéz János. Jelenlegi kutatások szerint Hess valószínűleg 1472 tavaszán végzett a munkával, de kivárt, hogyan alakulnak a belpolitikai események, kinyomtathatja-e a Vitéznek címzett ajánlást. Valószínűleg a történeti események leírása is máshol és másképp végződött volna. A kötet 70 levélből áll, de a 133 nyomtatott oldal mellett 7 üres lapot is tartalmaz. A papír nagyon drága volt, ezért nem arról lehet szó, hogy Hess rosszul számolta ki a szükséges mennyiséget, hanem inkább arról, hogy a mű eredeti ajánlását és zárórészét el kellett hagynia, így az új előszó címzettje Kárai László budai prépost lett. Végül az összeesküvésben való részvétele és halála miatt az eredetileg Vitéznek szóló ajánlást nem jelentethette meg Hess. 1473-ban a legjelentősebb két héten át tartó pünkösdi vásárra időzítette a végső változat megjelentetését. Erre a vásárra nemcsak Magyarországról, hanem Csehországból, Lengyelországból, Észak-Itáliából, a dél-német területekről is érkeztek potenciális vásárlók.

Sajnos arról sem maradt fenn forrás, hogy Mátyás király mit gondolt erről a könyvről, amelyről biztosan tudott, sőt valószínűleg saját példánya is volt belőle. Eredetileg 240-260 körül lehetett a Budai krónika példányszáma, ezekből 10 maradt fenn. Kettőt őriznek Magyarországon (Országos Széchényi Könyvtár, ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár), a többi példány Bécsben, Lipcsében, Rómában, Prágában, Párizsban, Krakkóban, Szentpéterváron és Princetonban található. A kötet népszerűségét mutatja, hogy kéziratos másolatok is fennmaradtak.

A Farkas Gábor Farkas és Varga Bernadett által szerkesztett, 324 oldalas kísérőkötet tartalmazza a krónika teljes latin nyelvű szövegét, annak magyar nyelvű javított fordítását, valamint egy tanulmányt a kiadványról. Ráadásul a jubileum alkalmából az OSZK egy tematikus weboldalt is készített, amelyen például a Budai krónika teljes magyar nyelvű szövege meghallgatható Szabó Sipos Barnabás színművész előadásában.

Az Országos Széchényi Könyvtár hitvallása, hogy minden határainkon belül és kívül található jelentős magyar közgyűjtemény állományában elérhetőnek kell lennie az első magyarországi nyomtatott könyv ezen hasonmás díszkiadásából egy példánynak. A kötetbemutató végén dr. Horváth Sándor Domonkos, a Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér igazgatója vette át Farkas Gábor Farkastól ezt a bibliofil kiadványt.

oszem
Fotók: Szabó Béla, Nagy-Benczey Viktor