A szerzővel moderátorként dr. Horváth József beszélgetett, valamint meghívott vendégként a kötetet gondozó Magyar Nyugat Könyvkiadó vezetője, Gyurácz Ferenc. Mellettük Kovács Gábor muzsikus szerepelt közreműködőként gitárral és énekkel, valamint a bemutató végén Balázs Lívia néprajzkutató szavalattal. Bevezetésként Devecseri Zoltán gyökerei kerültek kibontásra: édesapja a mai szerbiai Ada községben lévő Moholról származik, édesanyja pedig a Győr-Moson-Sopron vármegyei Szanyról. Ő maga is ott nőtt fel, majd Sopronba került középiskolába, a Széchenyi Gimnáziumba, ahol már szavalóversenyt nyert. Innen remek tanárok általi alapos tudással felvértezve vezetett az útja Szombathelyre, a főiskolára, ahol rögtön összebarátkozott Nagy Gáspárékkal, évfolyamtársai már ekkor komolyan verseltek.

Devecseri Zoltán élete során sok helyen megfordult hosszabb-rövidebb ideig, közülük talán Csurgó, Bonyhád és Szekszárd emelkedik ki jelentőségüket tekintve (cikkek, tanulmányok, irodalmi körök stb.). Utóbbi városban jelent meg első önálló kötete az 1969 és 1985 között született verseiből. Győrhöz való kötődése az 1980-as évek elejére datálható, ahol Villányi Lászlóval megismerkedve, és többek között Pátkai Tivadarral és Borbély Jánossal kiegészülve nyert „támogatókat”, útegyengetőket magának.

Gyurácz Ferenc először vázolta a Magyar Nyugat Könyvkiadó történetét, amely éppen idén ünnepli alapításának 20. évfordulóját. A vállalkozás 2017-ig „Közép-Európa legnagyobb falusi könyvkiadójaként” létezett, akkor költöztek be Vasszilvágyról Szombathelyre. Évente átlagosan 5 könyvet bocsátottak ki, mára pedig összességében elérték a 100 kiadványt. Devecseri Zoltánnal évekkel ezelőtt ismerkedtek meg személyesen, a Harmadnapon válogatáskötet közös szerkesztésük nyomán valósult meg, hogy a borítót és a tipográfiát tekintve egy szép műtárgyként, Vitéz Pataky Ferenc és Czanik Ferenc illusztrációival kerülhessen az olvasók kezébe.

Devecseri Zoltán verseiből kitűnnek a szanyi meghatározó emlékek, a kultúra, a néprajz – most is erősen kötődik a településhez, főleg az ottani emberekhez. Költészetére jellemző a Nagy László-féle metaforikus líra, az akkori Kilencek, Hetek képi-nyelvi világa. A kötet három ciklusra tagolódik, a negyedik rész pedig Devecseri László „zsengéiből” mutat be néhányat egyéb más dokumentumok mellett, majd Gyurácz Ferenc zárszavával végződnek a lapok.

Szilvási Krisztián
Fotók: Vas Balázs