Az Ahonnan látni az eget a szerző 40. könyve, a jelenről szóló elbeszéléseket és tárcanovellákat tartalmaz. A kötetről – és más egyebekről – Fűzfa Balázs beszélgetett vele. A moderátor első kérdése arra irányult, miért olyan sok a szomorúság és a halál ezekben az írásokban. Tóth Krisztina válaszában kifejtette, hogy témáit a jelenből meríti, és az nem az ő hibája, hogy a világ ilyen. De ennek ellenére úgy érzi, hogy novellái hangulata pozitív, és tele vannak humorral. Mándy Iván, aki jó barátja volt, azt mondta egyszer, hogy az irodalom nem aszpirin, és ő ezzel tökéletesen egyetért. Nem az a cél, hogy az olvasóval elhitessük, minden rendben van. Szerinte az a fontos, hogy mindenki magára ismerjen vagy találjon a művekben, érezze, hogy nincs egyedül. A könyv írásaiban a tévelygés pillanatát akarta rögzíteni, amikor rádöbbenünk, hogy eltévedtünk az életben. Az emberek általában elvesznek a részletekben, de néha akadnak olyan pillanatok, amikor madártávlatból tekinthetünk magunkra, s ekkor látjuk tisztán a dolgokat.

A beszélgetés további részében személyesebb témákra terelődött a szó, az író humora újra és újra megcsillant, megteremtve ezzel a rendezvény hangulatát. Könnyed hangvételben, mégis komolyan folyt a társalgás. Fűzfa Balázs elmondta, hogy a sok műfajú szerző műve lett az év könyve a legjobb kortárs regény kategóriában tavaly (A majom szeme), idén pedig a Világpuszi az év gyerekkönyve. Krisztina szerint ez annak köszönhető, hogy minden egyes történet szereplője egy kicsit más, mint az átlag, nem olyanok, mint a megszokott hősök. Ezek olyan mesék, amelyekkel a gyerekek könnyen azonosulhatnak, mert ők maguk tükröződnek bennük. Ő maga utálta a hercegnős meséket, mert úgy érezte, hogy kimaradt ezekből.

Elmondta, hogy csak olyan dolgokról tud írni, amelyek foglalkoztatják, vagy amelyek személyes élményei. Ez utóbbira hozta példának új kötetéből a Vízipók című elbeszélést, amit fel is olvasott a Négy pohár whiskey-vel együtt. Hallhattunk alkotói módszeréről, hogy mennyire fontosnak tartja a felépített struktúrát, az „ihlet”, a véletlen csak a mikroszerkezetben játszik szerepet nála, de ott nagyon is. Ha nem történik semmi meglepő írás közben, akkor az a szöveg halott. Elmesélte, hogy drámaírás folyamán tanulta meg, hogy az élő beszédhez muszáj gazdaságosabban fogalmazni. Említésre került a Pokémon Go (sok a halott, nagyon durva) és a Denevér (nemrég mutatták be Manchesterben), amely arról szól, hogyan szivárognak be az autoriter magatartásminták a társadalom minden rétegébe.

A jó hangulatú beszélgetés zárásaként az éppen Brazíliából hazatérő írónő műveinek külföldi fogadtatásáról beszélt, hiszen már 26 nyelvre fordították le írásait.

tmoni
Fotók: Vas Balázs