Már a mű címe is felkelti az olvasó ember érdeklődését, hiszen a mára szállóigévé vált, groteszk Karinthy-idézetre utal: „Álmomban két macska voltam és játszottam egymással”. Ez a Karinthy Frigyesre jellemző komikus képtelenség, a kétmacskaság – ahogy a beszélgetésben emlegették – az új Kepes-próza témája, ez izgatta az író fantáziáját, s ezt járja körül a kritika által sorsregénynek és aparegénynek nevezett 400 oldalas szövegben, melyet maga az alkotó inkább bűnügyi elemeket is tartalmazó családregénynek minősített. Maradjunk annyiban, hogy a Két macska voltam olvasható lélektani krimiként, társadalomkritikaként és családregényként egyaránt.

Kepes András már a beszélgetés elején leszögezte, hogy a mű teljes egészében fikció, és egyetlen macska sem szerepel benne. Az ő olvasatában a kétmacskaság egyrészt a többszempontú megközelítést jelenti (ez már a tévés munkásságában is megnyilvánult), másrészt az örökké bennünk élő kételyt (soha nincs egyetlen igazság, mindennek több oldala van) és előttünk álló választásokat. Úgy gondolja, hogy az ember képes saját magát belülről és kívülről egyaránt látni – ha akarja. Ez a macskákként megjelenő szimbolikus kettősség – melynek hatalmas filozófiai és pszichológiai megközelítésű irodalma van – az író narratívájában is tetten érhető, hiszen hol egyes szám első személyben, hol egyes szám harmadik személyben íródott. Kepes úgy gondolja, hogy többségünkben ott rejtőzik két vagy több macska, de akiben csak egy van, azt jobb elkerülni.

A több szálon futó cselekmény két idősíkban játszódik, ami jól elkülöníti a mű két fő rétegét. Az egyik – mely a hetvenes évek gulyáskommunizmusába kalauzolja az olvasót – a tekintélyelvűséget boncolgatja. Az írót az érdekli, hogy miként lesz egy emberből – akár családon belül is – autokrata személyiség. A válasz: valamiféle trauma következtében. A kétmacskaság itt is megjelenik, hiszen ugyanazt a gyermekkori traumát elszenvedett gyerekek teljesen különbözően reagálnak. Ebben az első részben egy diszfunkcionálisan működő család – az apa döntése szerint – kivonul a fővárosból a szocialista rendszer fojtogató, mérgező légköre elől egy távoli tanyára, hogy rendbe hozzák az életüket. Ott aztán a világtól való elszigeteltség és az összezártság csak tovább ront a helyzetükön, míg a diktatúra elől menekülő apa létrehozza saját, személyes önkényuralmát a családján belül…

A második réteg a rendszerváltás után játszódik, s bemutatja azt a folyamatot, ahogy az előző rendszer egyes viselkedésmintái (pl. kiskapuk világa, sógor-komaság, kéz kezet mos stb.) hogyan húzódnak át és válnak rendszerszintűvé az új politikai berendezkedésben. Konkrétan a társadalomnak a bűnhöz való viszonyáról van szó, arról, hogyan válnak a kisebb-nagyobb stiklik egyre elfogadottabbá, sőt követendővé. Mindezt az apa fiának karakterén keresztül mutatja meg, egy rendőrén, aki egyben betörő is, de a lényeg az, ahogyan egy tisztességes nyomozó idáig jut. Egy olyan országban, ahol az okosság az ügyeskedés szinonimája, milyen esélye van a tisztességnek? Hol a határ a bölcs elengedés és a gyáva megalkuvás között? Ezekre a morális kérdésekre keresi a választ az író, amelyekre direkt feleletet azonban nem ad, mivel bevallottan az a célja, hogy az olvasót elgondolkoztassa.

A beszélgetésben az új regényen kívül szó esett még Kepes András írói módszereiről, valamint az alkotói folyamatról is. Nem tudatos, inkább ösztönös szerzőnek (poeta natus) vallja magát. Alaposan kidolgozott karakterei néha önálló életre kelnek, s számára is meglepő módon viselkednek vagy reagálnak különböző helyzetekben. A Tövispusztát tekinti tanuló művének, keletkezése közben vált számára világossá, hogy milyen nagy a különbség az újságírás és a „szépírás” között. Emiatt többször át is dolgozta első, nagy sikerű regényét. Hangsúlyozta, hogy számára mennyire fontos a hitelesség. E könyv megírásánál is igénybe vette rendőrségi szakember segítségét, és konzultált pszichológussal is, valamint az összes helyszínt személyesen ismeri (a börtönt is). Aki szeretne meggyőződni arról, hogy mennyire hiteles a 75 éves író prózája, annak nincs más tennivalója, mint kézbe venni a már említett Tövispusztát, az Istenek és embereket vagy a Két macska voltam kötetét.

tmoni
Fotók: Szabó Béla, Vas Balázs