A cukrászoknak van egy mondása. A cukrász az, aki emlékezetessé teszi a családi együtt töltött ünnepeket, legyen az születésnap, ballagás, esküvő, évfordulók vagy jeles egyházi ünnepek. Készítményeikkel megédesítik a borongós napokat, és boldoggá teszik az embereket. Na de kik ezek a cukrászok a jelenkorban, és melyek ezek a készítmények? A 22. Győri Könyvszalonon a Xante Librarium kiadásában napvilágot látott, Magyarország cukrászati értékei című kötet bemutatóján ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk sok egyéb más mellett. A témát nagy érdeklődés övezte, mint az az előadás folyamán kiderült, hozzáértő közönség foglalt helyet a székeken.

Bihari Zoltán és Vojtek Éva nem először dolgozik együtt. Mint megtudtuk, Zoltán 5 évvel ezelőtt a témával kapcsolatban kiadott már egy művet: 2018-ban Magyar cukrászdák és kávéházak címmel jelent meg kötete a Nemzeti Értékek Könyvkiadó gondozásában, melyet Dlusztus Imre és Vojtek Éva szerkesztett. A magyar cukrászipar történetét és jelenét bemutató kiadványban száznál is több cukrászdáról és kávéházról olvashattunk, és több mint száz cukrászcsalád történetét ismerhettük meg.

Vojtek Évától megtudhattuk, hogy a most megjelent könyvük kuriózumnak számít, mivel alacsony példányszámban került piacra. Ahogy fogalmazott, egy szűk rétegnek, a szakmának szól elsősorban. Természetesen ettől függetlenül bárkinek ajánlják a könyvet, hiszen rengeteg érdekes dolgot megtudhatunk belőle hazánk cukrászatáról.

A szerzőpáros a bemutatót két etapra bontotta: az első részben megismerhettük a magyar cukrászati értékek azon tárházát, amely nemcsak a törzsvendégek körében ismert, hanem különlegessége folytán bekerült a Magyar Értéktár helyi, vármegyei, kiemelt nemzeti értékű és még ennél is feljebb lévő Hungarikum kategóriába, mint például a pozsonyi kifli, a dobostorta, a szaloncukor vagy éppen a Győrből indult Bergmann-krémes. A kötet első része is olyan családokat mutat be, akik egy generáción keresztül kiszolgálták az adott város édesség iránti igényeit. Rengeteg érdekességet megtudhatunk, többek között azt, hogy az Eszterházy tortát kiről nevezték el, hogy a Rákóczi túróst hogyan hívták először, és hogy az értéktári rendszer alapján a Dobos tortát nyilvánították elsőként Hungarikummá.

Az előadás második felében a 2007 óta megrendezésre kerülő „Magyarország Tortája” verseny nyertes alkotásait mutatták be. A szerzők elmondták, hogy hazánkban a megmérettetés egyedülállónak számít. Ilyenkor a cukrászok mind az alapanyagok tekintetében, mind megjelenésben különlegességre törekszenek. Magyarország tortáinak Hungarikummá nyilvánítása pedig már folyamatban van. Mint megtudtuk, az Ipartestületnek nem titkolt célja az, hogy a mai cukrászok olyan tortákat alkossanak, amelyek a magyar cukrászat hagyományain alapulnak, és hazai alapanyagokból készülnek. Fontos, hogy megjelenésükkel valami újat tudjanak létrehozni, és idővel emlékezetessé váljanak az utókor számára, csakúgy, mint elődeik. A könyvben nemcsak az elmúlt 16 év tortái kerülnek bemutatásra, a szerzők mélyebbre ástak: magukat az alkotókat is bemutatják inspirációikkal és gondolataikkal kísérve.

A kötetbemutató során megtudtuk, hogy maga a magyar cukrászat és kultúra ahogy működik hazánkban, önmagában értéknek számít. Vojtek Éva kifejtette, hogy a környező országokban nincs tradíciója a cukrászatnak, Magyarország ebben is egyedülállónak tekinthető.

És mi kell ahhoz, hogy valakiből jó cukrász váljon? A titok abban rejlik, hogy ezt a szakmát csak szívvel és lélekkel lehet művelni. Szép, de ugyanakkor nehéz szakma. Kreativitás, alázat, szorgalom, tudás, igyekezet és kitartás kell hozzá, az eredmény pedig egy csodálatos sütemény megalkotása lesz, és nem utolsósorban az alkotási folyamat közben megtanulunk a jelenben élni – fejtette ki a szerzőpáros női tagja.

LSzimonetta
Fotók: Nagy-Benczey Viktor