A szerzők elmondták, hogy első könyvük, a Keglovich László olimpiai bajnok pályafutásáról szóló ugyan kronológiailag épült fel, itt azonban célravezetőbbnek látszott a témák szerinti szerkezet alkalmazása. Egyetlen elejtett megjegyzésből indult a későbbi megvalósítás ötlete, amelyet számos személyes beszélgetés és interjú tesz olvasmányossá. Az érdekelt, Vanyus Attila egész életét bevallottan a sport töltötte ki, édesapja kétévesen már ETO-meccsre vitte, szívesen nézett akár tekemérkőzést is, jómaga versenyszerűen űzte az asztaliteniszt. A sport szempontjából hektikus időszakban vette át a sportág győri irányítását, és választotta jó érzékkel a valamivel könnyebben járható utat, a női vonal erősítését.

A találkozón szívesen idézett fel eseménydús múltjából érdekességeket: hogyan sikerült a klub utánpótlás nevelő rendszerét kiépíteni, miként tudták pótolni a korábban tehetősebbek által sorra elvitt reménységeket, majd azt a folyamatot, ahogyan a román játékosok igazolása után megtalálták az utat a norvég hírességek, Katrine Lunde és Heidi Löke megszerzéséhez is. A világ legjobbjának is megválasztott Görbicz Anitának felfedezője, pályafutása egyengetője volt, a könyvbemutatón jelen lévő egykori klasszis, jelenlegi klubvezető azt az együtt gondolkodást emelte ki kettejük kapcsolatából, amely a szerződéseik villámgyors megújításához vezetett. A sokak által anno kétkedve fogadott vékony szerb beállós, Ana Dokic is igazolta kiválasztója döntésének helyességét, tökéletesen megtanult magyarul, és sportügynökként nemcsak a Könyvszalon alkalmából látogatja Győrt.

Vanyus Attila végszóként arról beszélt, hogy akkor volt a legbüszkébb, amikor az ETO korosztályai a tizenkét évestől a tizenkilencig minden évjáratban bajnokságot nyertek. Meggyőződése, hogyha az igazolások hetven-nyolcvan százaléka beválik, már nem volt hiábavaló a fáradozás. A könyv legnagyobb érdeme, hogy hitelesen mutatja be, honnan indult, milyen utat tett meg a ma az Audi-gyár támogatásával a világ legjobbjai közé sorolható női kézilabdaklub. Meronka Péter rutinos riporterként adta-vette a szót a pódiumon, meghagyva a vendégeknek és főleg Vanyus Attilának a legfontosabbak kimondását. A győztesek csapata mindenki által kedvelt alapítójának életútja már nyomtatásban gazdagítja a város sporttörténetének irodalmát. A szerzőpáros munkakedvének ismeretében nem csodálkoznánk azon, ha hamarosan újabb témát fedeznének fel a sportvilág kifogyhatatlan tárházában.

Mohay Gábor
Fotók: Szabó Béla