A kötetbemutatón Farkas Mónika foglalt helyet a szerző mellett beszélgetőtársként, és még mielőtt mélyen az írás és a regény szövetébe merültünk volna, megtudhattuk a „furcsa” szerzői név történetét. Gáspár András a Móra Kiadó javaslatára döntött a névváltoztatás mellett, ugyanis sajnálatos módon ugyanabban az évben hunyt el a Gáspár András nevű sci-fi író, amikor ő a regény megírásába kezdett. Feleségével, a szintén színész és író Balázs Ágnessel összedugták a fejüket, és így született meg a Gáspár András Gáspár, amely játékos hangzatú, és akár mozaikszóként (GAG) is használható.

Na de hol kezdődött minden? „Színházcsináló vagyok” ‒ mondta el Gáspár András, hiszen amellett, hogy a színészet a hivatása, dolgozik szövegíróként, dramaturgként, rendezőként is. Viszont az írás nála még régebbre vezethető vissza, már tizenéves korában Star Wars-átirat került ki a kezei közül. Persze akkor még csupán magának, ám szakmájából kifolyólag a drámaórákon, a különböző ilyen jellegű táborokban ők maguk (is) írnak szövegeket. Feleségével először drámákat hoztak össze dramaturgokként, majd már szerzőként musical-szövegek is fűződtek a neveikhez. Kimondottan az írás területére egy gyerekeinek szóló történettel merészkedett – igaz, ő úgy tervezte, majd tízes éveik elején olvashatják el, ám végül fizikailag a húszas éveik végén kerülhetett csak a kezükbe a könyv.

Ez lett a 2020-ban megjelent Föld 2 záróvizsga, egy vérbeli sci-fi kamasz főhősökkel, amelyet 2022-ben második regénye, az Év Gyerekkönyve Díjra jelölt Héjnélküli követett. Gáspár András szeret a műfajokkal kísérletezni, a gyerekkönyv és a disztópikus kalandregény után egy történelmi, felnőtt thrillerrel jegyzi a nevét, a 2023-ban a boltok polcaira került Tiszta cíművel. „Írás közben óriási érzés ezekben a kitalált, elképzelt világokban elmerülni” ‒ csillogott a lelkesedés a szemében, majd kérdésre válaszként elmondta, hogy az írást is improvizációval kezdi, hagyja megszületni, megszólalni a szereplőket, majd a második fázisban következik a tudatosság, a koncepcionális, dramaturgiai, nyelvtani szerkesztés, végül a kiadói feltételekhez igazítás.

A Tisztában egy totálisan bűntelen karaktert teremtett meg, és azt „vizsgálja”, hogy a történet előrehaladtával vállára rakódó terheket meddig képes úgy elviselni, hogy azok ne változtassák meg, illetve mikor lép fel az igazságtalanságok ellen. „Én csakis Tiszta vagyok, és nem lehetek más” ‒ jelenti ki a főhős a könyv elején, de vajon meddig képes tartani magát úgy, hogy nem veszíti el a hitét? Gáspár András saját bevallása szerint „ez egy dühös regény”, és a részéről szándék volt, hogy dühöt ébresszen az olvasóban is annak irányában, mit tesz velünk ma a körülöttünk lévő világ. A kötet szereplői mind beszédes neveket hordoznak, az olvasó szimbólumok sorával találkozik, és egyfajta „kutatásra”, „nyomozásra” van általuk kényszerítve.

A történet szerint a VI. századi frank birodalom területén járunk, amely kor tele van hazugsággal: a katolikus felszín mögött bűnök sokasága lapul, ennek is üzenetértéke van a jelenre vonatkozólag. És mivel történelmi kulisszák között játszódik a cselekmény, kutatást, felkészülést is igényelt az író szemszögéből, méghozzá a legapróbb momentumokig: még azt is ki kellett deríteni például, abban az időben létezett-e már olló, és ha igen, hogyan nézett ki, mi volt a működési elve. A történetben szereplő helység kivételével így minden hiteles historikus nézőpontból. A cselekmény pedig „filmes képekkel” dolgozik, hiszen Gáspár András szinkronmunkáinak „világai” természetszerűen hatnak az írásaira is.

Szilvási Krisztián
Fotók: Márné Tóth Krisztina